|
8. Golfozni még mindig veszélyes
Kharex 2011.06.24. 18:02
- Úgy látom, némi problémánk adódott – jegyezte meg a fehér hajú lány, aki még mindig teljes nyugalommal támaszkodott az úrfira. – Elintézed, vagy megoldjam én, esetleg menjünk ketten, hogy gyorsan vége legyen?
- Sietsz valahová, baszod? – kérdezett vissza az úrfi. – Majd én elkaszálóm a csókát. Walter! A kardokat!
A komornyik csak bólintott egyet, majd a levegőbe emelte a gitártokokat, és egyetlen gyors mozdulattal kinyitotta mindkettőt. A tokokból kieső három katana pengéjén megcsillant a nap fénye. A mesteri kivitelezésű, kecses pengék akadálytalanul hullottak a föld felé, látszólag senki sem tudta már megállítani őket.
Az úrfi csak elmosolyodott, majd egyszerűen eltűnt a nővére mellől, hogy aztán jó három méterrel a komornyik előtt jelenjen meg, immár felfegyverezve. A hosszabb pengéjű kard a bal kezében volt, a kissé rövidebb pengéjű wakizashi pedig a jobban, míg egy harmadik penge, aminek a markoltára gondos kezek egy vastag, erős bőrszíjat kötöttek, a szájából lógott ki.
Az úrfival szemben álló Gabriel mindössze felvonta az egyik szemöldökét.
- Harmadik Sebesség – jegyezte meg, enyhén mosolyogva. – Azt hittem, a rendemen és a Halálangyalok egy részén kívül már senki sem ismeri. Úgy látszik, ez érdekesebb lesz, mint gondoltam.
Az úrfi nem válaszolt, talán csak a szájában tartott vastag bőrszíj miatt, helyette újból eltűnt, hogy ezúttal már a fehérbe öltözött férfi háta mögött jelenjen meg, sújtásra emelt katanával. A japán penge a levegőbe emelkedett, és már száguldott is Gabriel védtelen háta felé, hogy aztán nagyot csattanjon a fehér boton.
- Mi a picsa? – morogta megdöbbenten a srác, azonban többre nem volt ideje, ugyanis ellenfele meglepő gyorsasággal fordult meg, és ökle már száguldott is a Lee család fiúörökösének feje felé.
Az úrfi ismét feltűnt, hogy ezúttal oldalt támadjon, azonban pengéi ismét csak a botig jutottak. Pontosan ahogy a következő utáni és a következő utáni utáni csapása esetében. Gabriel csak állt egy helyben, mosolygott, és mindeközben olyan boszorkányos sebességgel és ügyességgel forgatta a fehér botot, hogy a fiatal fiú egyszerűen nem tudott rést találni a védelmén, hiába próbálkozott immár mindhárom kardjával.
Az úrfi a tizedik csapás környékén kezdte elveszteni a fejét. Normális esetben az ellenfelei már az első csapást sem látták, nem hogy ki tudják védeni, de az Ügyosztály vak harcosa még ennél is jobban állta a sarat, ráadásul még csak vissza sem támadt. A harc eleje felé megeresztett egyetlen ütését leszámítva még csak meg sem próbálta sebezni ellenfelét.
Egészen addig, amíg az el nem követte a hibát. Az úrfi szemből támadt, mindkét kardját magasra emelve, amik természetesen most is csak a botig jutottak. A srác ismét eltűnt, hogy oldalról csaphasson le a másikra, Gabriel ezúttal viszont fordult vele, és visszakézből pofonvágta.
Az úrfi hátratántorodott, és nem is volt ideje többre: a fehér bot elementáris erővel csapódott a térdének. Recsegtek a csontok, a Lee ház örököse pedig felüvöltött kínjába, és a hangerőt csak tovább fokozta, ahogy Gabriel lába a gyomrába vágódott. Az Ügyosztály harcosa egy lépéssel közelebb lépett az összegörnyedő áldozatához, majd egy határozott mozdulattal állon vágta, hogy másik keze a felcsapódó arc közepébe vágódhasson. Az úrfi törött orral, néhány kivert foggal és erősen vérezve esett hátra a golfpálya szépen karbantartott gyepére.
- Pedig egész gyors voltál – jegyezte meg Gabriel kissé szórakozottan, majd a fehér hajú lányra nézett napszemüveg mögé rejtett, világtalan szemeivel. – Esetleg a kisasszony is bevállal egy kört?
- Azt hiszed, végeztél velem, ember? – hörögte az úrfi. – Kurvára ne szarjál le se, baszod!
A fiatal, vérző orrú srác feltápászkodott, majd kissé dülöngélve megragadta a kardjait is.
- Eddig csak azért nem gyorsultam kibaszottul igazán, mert nem akartam elfáradni. De most maj' megláthatod, mit tudok valójában, köcsög! – Ezzel a szájába vette a bőrszíjat is, aminek végén a harmadik pengéje lógott.
Gabriel nem válaszolt, mindössze felvonta az egyik szemöldökét.
Az úrfi elmosolyodott, majd újra eltűnt, ismét a másik háta mögött jelenve meg. A kardját is sújtásra emelte, azonban a mozdulat felénél, amikor az Ügyosztály harcosának a botja már elindult, egy újabb felgyorsulással a másik elé került. A katana pengéje vörös sávot szántott Gabriel mellkasán, a wakizashi pedig alig egy tizedmásodperccel később követte a példáját.
- Ez neked nem elég gyors, baszod?! – üvöltötte az úrfi, kissé furán a szájából lógó kard miatt, majd eszeveszett vagdalkozásba kezdett.
Pengéi legalább tízszer végigszántottak már Gabriel védtelen testén, mire a bot útjukat állta. Ekkor a Lee ház fiúörököse búcsúzóul a másik beleibe szúrta a katanáját, majd újra eltűnt, hogy eredeti helyén, a komornyikja előtt pár méterrel jelenjen meg.
- Úgy látszik, ennek vége – jegyezte meg kissé nyeglén. – Kellet neked velem baszakodni, baszod!
- Úgy véled? – kérdezett vissza Gabriel, aki balját a hasára szorította, mintha így elállíthatná az egyre erősödő vérzést. – Eléggé rosszul ismered a Paranormális Ügyosztályt, ha azt hiszed, egész éves támogatásuk védelmére egy olyan embert küldenek, aki semmit sem tud kezdeni egy Harmadik Sebességgel.
- Mit pofázol? Érthetően picsogjál, ha picsogsz, baszod! Tele vagy sebekkel, a kurva életbe! Nyertem, te rohadék!
- Nem csak te voltál az, aki tartalékolta az erejét – jegyezte meg Gabriel egy apró félmosoly kíséretében, majd megragadta a fehér botját, és a földbe döfte, pont oda, ahol az árnyéka is volt.
A Lee család mindkét gyerekének szeme kikerekedett. Az úrfié értetlenül, a lányé kétségbeesetten.
- Ez egy Árnygyilkos! – üvöltött a srácra a nővére. – Öld meg, mielőtt túl késő lesz!
Az úrfi már mozdult is. Azt ugyan nem értette, hogy mi folyik éppen a szemei előtt, de arra az évek során már rájött, hogy ha a nővére mond valamit, akkor azt tanácsos teljesíteni. Már csak azért is, mert a fehér hajú lány helyből is nagyságrendekkel többet tudott a világról, mint az úrfi nekifutva.
Fiatal teste megfeszült, készen az ugrásra, és a következő pillanatban már ment is volna, azonban Gabriel hangja megállította.
- Lényegében már most is túl késő. – A férfi egyértelműen a háta mögül beszélt.
Az úrfi szemei meglepetten kikerekedtek, arcára teljes tanácstalanság ült ki. Látta a férfit, amint ott térdel a földön tőle pár méterre, és hallotta a hangját maga mögött. Aztán feltámadt a szél, és szétfújta a földön térdelő Árnyékgyilkos képét. Ez pedig csak egyet jelenthetett.
- Nem. Ez nem Negyedik Sebesség – közölte vele az Ügyosztály harcosa, mintha csak olvasott volna a gondolatai között. – Az már valóban nagyon ritka adottság Itt és Ott egyaránt. Ez egyszerűen a te nehéz felfogásod miatt van. A kaszát is mikor beléd állítottam már…
Az úrfi döbbenten nézett le a mellkasára, amiből valóban egy kasza ezüstösen csillogó pengéje meredt vissza rá. Egészen eddig nem is érezte, most viszont felüvöltött, és szinte rögtön el is tűnt, hogy aztán ellenfelével szemben jelenjen meg.
Gabriel megváltozott. Továbbra is ugyanazokat a fehér ruhákat viselte, ugyanaz a napszemüveg volt rajta, és haja vagy arcvonásai sem változtak semmit, mégis, az ember most szinte érezte a belőlük áradó Hatalmat. Ezt némileg alátámasztotta az a fehér, göcsörtös nyelű és rendkívül éles pengéjű kasza is, amivé a bot változott.
Az Ügyosztály harcosa ismét elmosolyodott, és támadott. Kaszája pengéjével az úrfi torkát vette célba, aki csak az utolsó másodpercben hajolt el, így rendkívül kedvező helyzetbe került, amit ki is használt. Kardjai suhogtak a levegőben, azonban Gabriel megelőzte, közelebb lépett hozzá, és gyomron vágta. Az egyetlen dolog, amivel az Árnygyilkos nem számolt, az a srác harmadik pengéje volt. Az úrfi erősen hátrarántotta a fejét, ily módon felfelé húzva a szájából lógó bőrszíj végén himbálódzó katanát, ami vékony, vörös csíkot húzott Gabriel hasfalán. Ha a férfi nem lép hátra, a penge az ágyékába csapódik.
Az úrfi elégedetten konstatálta az apró győzelmet, majd ismét ellenfele oldalában jelent meg, de ezúttal már elszámította magát: a kasza a jobb kezére csapott le, és azt is járta át teljesen. A fiú felordított, és ugyanezzel a lendülettel a másik vállába döfte a wakizashit, majd újra eltűnt, hogy ismét új irányból támadhasson.
Másodszorra is hibázott. A csapása túl lassan érkezett, akár a sebesülése, akár a kimerültség miatt. Gabriel könnyedén félreütötte a felé közelítő pengét, majd közelebb lépett, és újra arcon vágta. Az úrfi hátra tántorodott, elég helyet hagyva a másiknak, hogy az megpörgethesse kaszáját, és a törzse bal oldalába vághassa, mindössze egy centire a szívtől.
- Úgy látom, vége – jegyezte meg az Ügyosztály harcosa, majd egyetlen határozott mozdulattal lefelé rántotta a fegyverét, ezzel majdnem ketté vágva az úrfit.
A srác hörögve, fájdalomtól elködösült szemekkel zuhant a golfpálya füvére, Gabriel pedig közelebb lépett hozzá, hogy befejezze a harcot. Az egyetlen dolog, amivel nem számolt, az a komornyik volt. Az öreg, horgas orrú férfi korát megszégyenítő sebességgel termett a földön heverő Lee gyerek előtt.
- Azt már nem, uram! – mennydörögte az idős ember. – Ha az úrfival végezni akar, velem is hasonló módon kell eljárnia!
Az Árnygyilkos megállt, egy pillanatig latolgatta a lehetőségeket, majd leengedte a kaszáját.
- Szerencséd van, kölyök, hogy öregembereket nem szokásom bántani – közölte a földön heverő sebesülttel, majd a fehér hajú nővéréhez fordult. – És lányokat sem, ha már itt tartunk. Csak akkor, ha olyan kedvem van. Bebizonyosodott, hogy gyengébbek vagytok nálam. Menjetek, mielőtt még meg nem gondolom magam.
A három embernek nem kellett kétszer mondani: a lány és a komornyik közös erővel összelapátolták a haldokló úrfit, majd olyan gyorsan távoztak, ahogy megjelentek. Gabriel egyedül maradt a golfpályán. Tökéletesen egyedül.
- A fenébe! – morogta leginkább saját magának, miközben elővette a mobilját ruhájának egyik zsebéből. – Mégis miért szöktek el előlem? Eléggé nyilvánvaló jelét adtam annak, hogy nem akarom megölni őket. Nem öltem meg őket például…
A vonal túlsó végén szinte azonnal felvették.
- Igen? – kérdezte nyugodt hangon Mr. Johnson. – Veled van a fiú?
- Sajnos nem, uram. Megtaláltam őket, de már az üldözőik is ott voltak. Két férfi a Harmadik Sebesség képességével, valamint egy lány, aki fagyaszt. Legyőztem őket, de közben a célpont kereket oldott.
- Ez már nem annyira nagyszerű, Mr. Gabriel. Látta, merre mentek?
- Engedelmével, uram, vak vagyok. Nem látok semmit. De a lány boszorkány. Talán a Fekete Rózsa tud valamit a dologról. Errefelé ők az egyetlen jelentősebb rend.
- Talán. Mindenesetre az etikett megakadályozza, hogy feltételezések alapján vádaskodjunk, nem igaz? Várjuk meg, amíg Ms. Telmor, Mr. Pickard és Mr. Ostwald végez Missouriban, csak utána következtessünk bármire is!
- Úgy lesz, uram!
- Most pedig térjen vissza a főhadiszállásra!
- Már indulok is.
Gabriel hátat fordított a véres fűnek, és lassú, kényelmes léptekkel elindult a kilences lyuk irányába, vagy egy hónapnyi pletykára elegendő pusztítást hagyva maga mögött a golfpálya egészen eddig szépen karbantartott gyepén.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
