|
15. A legfényesebb csillag
Kharex 2011.07.08. 14:38
Az Irodában aznap csak három ember tartózkodott. Mr. Johnson, akit néha a takarítónő is át szokott törölni, annyira a terem részévé vált, Gabriel, aki a maga megingathatatlan nyugalmával bámulta az éppen lenyugvó napot, valamint Nick Jorgenson, aki felől vastag füstkígyók kúsztak a plafon irányába, ahol megadóan kussoltak a füstérzékelők. Ők már rég megtanulták, hogy ha a Delta Csillag kapitánya is az Irodában tartózkodik, akkor nekik lapulni kell, mint szar a fűben.
- Szóval, Mr. Gabriel, a fiú nincs meg – kezdett bele Mr. Johnson, miután a tájat tanulmányozó beosztotta ismét az ő irányába fordult. – De azt mondja, a társasága alapján valamely boszorkányrend védelmét élvezi, igaz?
- Egy vörös hajú, eléggé lengén öltözött lány, és annak tűzből gyúrt famulusa – válaszolt kimért hangon a vak férfi. – Meg merem kockáztatni, hogy mindkettő a boszorkányok jellemző tulajdonsága. Bár a szolga típusa minden esetben más…
- Igen, azt hiszem, ezt mindenki tudja a szobában, akinek kell – biccentett a Paranormális Ügyosztály vezetője. – És mit gondol, melyik rendház lehet a dolog mögött.
- Talán a Fekete Rózsa, de nem mondhatok semmi biztosat. Nem láttam a lányon semmiféle tetoválást, ami elárulta volna a származását – vonta meg a vállát az Árnygyilkos. – Mindenesetre én rájuk gyanakodok. Ők a legelterjedtebb, legbefolyásosabb boszorkányszekta az egész USA területén.
- Azért hiba lenne egyből rájuk gyanakodni – jegyezte meg karcos hangján a Delta Csillag kapitánya is. – Messze nem ők az egyetlen szekta a világon. Ott vannak például a Lótusz Leányai is…
- Az csak egy fedőszervezet a vérfarkasoknak – legyintett Mr. Johnson. – Ha jól tudom, a rókáik számára van az egész. Nem hiszem, hogy már vérlények is famulusokkal mászkálnának. Ezenkívül ne felejtsük el, hogy a Fekete Rózsa legfőbb rendháza épp Seattle-ben van. Akár fél órán belül támadható.
- Kimondta a varázsszót, uram! – pattant fel a székből szinte azonnal Nick Jorgenson. – Vegye úgy, hogy én, meg a fiúk már itt sem vagyunk!
*****
Az egykori Washington Megyei Állami Elmegyógyintézet Seattle belvárosától távol, a parkosított kertvárosban kapott helyet, távol minden főúttól. A dolgozók szerint erre azért volt szükség, hogy a gondozottakat ne zavarja a forgalom zaja, az elmegyógyintézet ellen lázadó ügyvédek és emberjogi aktivisták szerint pedig azért, hogy szerencsétlen páciensek ne tudjanak szökni a rottweileres őrök elől.
Bárkinek is volt igaza az adott vitában, 1982-ben az intézmény kapui örökre bezártak, és valószínűleg hamarosan az impozáns épületet is bedózerolták volna a földbe, ha nem jelenik meg egy tekintélyes nagy vagyonú és nem utolsó sorban elragadóan szép hölgy, aki tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot a város aktuális polgármesterének, így a Fekete Rózsa boszorkányrend gond nélkül beköltözhetett új lakhelyére.
A kúria rekordgyorsaság alatt idomult új lakóihoz, hála azok kivételes mágikus technikáinak. A kicsi, rosszul megvilágított gumiszobák, a neoncsövek, a monitorok, az őrök sivár helyiségei, a pincében berendezett étkező, és a kertben felállított kennel mind a múlté lettek, helyüket barátságos, meleg színekkel kifestett termek, kandallók és hatalmas franciaágyakkal felszerelt hálószobák vették át.
A park sivár növényzetét buja dzsungelre cserélték, a teraszon medencét alakítottak ki, a pincébe pedig bezsúfoltak egy csomó különös kinézetű szobrot meg valamit, ami a szemtanúk egy része szerint gyanúsan hasonlított egy maja áldozóoltárra. Azt, hogy az átalakításra szükséges pénzt a rend honnan szerezte, sosem kérdezte senki.
A Fekete Rózsa hírhedten semleges maradt minden egyes konfliktusban, akár Itt, akár Ott történtek, nem is akadt egy ellenségük sem, így fokozottan furcsán hatott, amikor a Delta Csillag csapatszállító helikopterei pontosan éjfél előtt tíz perccel megrohamozták a helyet.
Alapvetően a hosszúkás testű, dupla rotoros gépeket nem éppen a meredek szögben történő zuhanóbombázást imitáló manőverekre tervezték, a Paranormális Ügyosztály pilótái mégis játszi könnyedséggel vették rá őket ezekre a nyaktörő mozdulatokra. Felvilágosultabb katonai körökben makacsul tartotta magát a mondás, mely szerint a Delta Csillagnál senki sem tud fenyegetőbben repülni egy alapjáraton fegyvertelen helikopterrel.
Az akció gyors volt, rendezett, és persze bővelkedett anyagi károkban. A négy helikopter a négy égtáj felől repült rá a kúriára. A fémtestek hasa felnyílt, odabentről pedig kötelek tucatjai repültek ki, megcsáklyázva a kúriát. Nick Jorgenson gázálarcos, gépfegyveres legényei az ablakok és az ajtók betörésével hatoltak be az épületbe, csizmás lábaikkal szétzúzva a több száz dollárba kerülő festett üvegtáblákat.
Mindenhol lézerirányzékok vetültek a berendezési tárgyakra és a szerencsétlenebb boszorkányokra, akik pont az első hullámban megtámadott szobák egyikében tartózkodtak.
- Kezeket a tarkóra! Gyerünk! Látni akarom a kezeiteket!
- Le a földre, gyerünk, le a földre!
- Senki sem mozdul, basszátok meg!
A Delta Csillag emberei naponta akár több rendőrfilmet is megnéztek, hogy a fenti három mondatot szó szerint tudják idézni bárhol, bármilyen helyzetben. A Nick Jorgenson által benyújtott verziókat egyszerre utasította el a keresztény, az iszlám és a zsidó egyház, az USA kormánya és egy halom civiljogi aktivista Innen és Onnan vegyesen, így a Paranormális Ügyosztály fegyveres erői szomorúan a sablonmondatoknál maradtak.
A skandináv férfi természetesen az első hullámban támadta meg a kúriát, és hamarosan már ott is térdelt az egyik terem padlóján, kezében rohampuskával, arcán magabiztos vigyorral.
- Gyerünk, fiúk, kerítsük elő a vezetőt, és szedjük ki belőle, hol tartják azt a nyápic kölyköt! – harsogta jókedvűen, az emberei azonban nem mozdultak, csak értetlenül bámultak rá. – Most meg mi a baj, srácok? Elment a kedvetek a harctól, vagy mi?
A kommandósok először egymásra pillantottak, majd az egyikük, egy vékony, szőke hajú, fiatal férfi, megszólalt.
- Elfelejtett rágyújtani, uram!
A skandináv kapitány szomorúan konstatálta, hogy valóban hiányzik a jól megszokott szivar a szájából. Az öregség első jele. Nagyapja is húsz évvel azután kapott ki ketrecharcban először, hogy elfelejtett rágyújtani valahol. Nem jó ómen.
- A fenébe – morogta rosszkedvűen. – Biztos, hogy itt nem lehet dohányozni? Én nem látom sehol a táblát…
- Sajnálom, de ott van, uram – mutatta a piros vonallal áthúzott cigarettát a kommandós. – Kér esetleg tüzet?
- Ja, az jó lenne – biccentett a kapitány, szájában immár elmaradhatatlan szivarjával. – Várjunk csak, Pauker, te eddig nem balkezes voltál?
- Rágyújtani jobbal szoktam, uram – válaszolt azonnal a kommandós, majd visszahúzta az öngyújtót, miután főnöke szivarja parázslani kezdett.
- Mégis mi a fene ez itt?! – A Fekete Rózsa Első Nővére szikrázó szemekkel, egy szál hálóköntösben robbant be a szobába, látszólag fegyvertelenül. – Mégis hogy veszi az Ügyosztály a bátorságot, hogy késő éjjel lerohanja a rendem főhadiszállását, mindenféle előzetes bejelentés nélkül. Kinek képzelitek magatokat, fiúk? – Azt, hogy a Delta Csillag kapitánya olyan helyen dohányzik, ahol nem szabad, már ő sem hányta a behatolók szemére. Elvégre vannak olyan dolgok, amelyek a világ bármely pontján természetesnek és magától érthetődőnek hatnak.
- Azoknak, akiknél a puska van – válaszolt azonnal és szemrebbenés nélkül Nick Jorgenson. – Az Ügyosztály tudomására jutott, hogy a Fekete Rózsa bújtatja azt az Ottani parasztgyereket, akiben jelenleg az Ősök vére legtisztább változat kering. Ezért vagyunk most itt. Vinnénk magunkkal a srácot, amennyiben nem probléma.
A nő mellkasának szegeződő rohampuskák szinte szuggerálták a célpontjukat, hogy ne legyen probléma a tulajdonosaik bármilyen kérése, az Első Nővér mégis értetlenül tárta szét a kezét.
- Ti meg miről beszéltek? Ebben a kúriában nem tartózkodik egyetlen férfi sem… Titeket leszámítva, persze. Egyáltalán honnan veszitek, hogy mi bújtatjuk azt a gyereket?
- Gabriel mondta. Ő volt az egyetlen, aki látta a fiút. Szerinte határozottan egy boszorkánnyal volt. Éppen golfoztak, ha jól emlékszem.
- Gabriel, aki Mr. Johnson Árnygyilkos ölebe?
- Igen.
- Szóval egy olyan alak a szemtanú, akinek a rendje lapjáraton megköveteli a vakságot. Igazam van?
- Tökéletesen. Miért?
- Inkább hagyjuk – legyintett lemondóan az Első Nővér. – És mit mondott Gabriel? Hogyan nézett ki az a boszorkány, akivel a srác épp golfozott?
- Lenge öltözék, vörös haj, tűzből gyúrt famulus.
- Akkor ez csakis Amy Harper lehet, azzal a nagyszájú tűzgolyójával, Wheillel. Őket ne itt találjátok, hanem a kaliforniai kirendeltségünkön, San Franciscóban. Az igazat megvallva, ő meg még két nővére alkotja a kaliforniai kirendeltséget… Most már tudok mindent, amiért jöttetek?
- Úgy hiszem, igen – biccentett kimérten a skandináv férfi, miközben a nagyon drágának kinéző szőnyeg kellős közepére hamuzott.
- Nagyszerű! Ez esetben a bejárati ajtót majd kinyitom én, hogy nektek azt már ne kelljen berúgni, miközben távoztok…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
