|
Hullámok
Auctrix 2011.07.11. 17:15
rcképed halványul emlékezetemben.
Valaha erősen élt bennem minden, ami Te voltál, s mára nem vagy más, mint egy kopott, fehér folt.
Emlékszem szavakra, elnyűtt, hosszú mondatokra. Mind lyukas már, mintha moly rágta volna meg.
Hangod, mozdulataid s az érzés, melyet akkor bennem keltettél, mind, mind csak halavány képei egykori önmagának.
Emlékszem, emlékszem azokra az apró csókokra, amiket egykoron szerelmesen leheltél bőrömre.
Ezek a foltok égnek, mint a Pokol, s fájnak, mintha késsel szurkálnának. Éppen, mintha szégyellném őket…
S mennyit mondtuk mi egymásnak suttogva azokat a szavakat… azokat, mik csak elbódították elménket, s szívünket megdobbantották. Hol vannak azok az ígéretek, mondd, hol marad az Örökké?
Elváltunk egymástól, ki tudja már, miért. Elváltunk, mint a virág száraz szirmaitól, s mik maradtunk egymásnak?
Kopár homoksivatagok.
Halott, üres tér, semmi más.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
