DELUSION
 
Gubóból - pillangó bontogat szárnyakat:
színpompás álmokat, tarka vágyakat...
Rideg valóságból menekül riadva.
Akad-e szív, ki mindentől megóvja?

Gyémántos káprázat! Találd meg álmodat!
Tündéri valóddal hódítsd a szférákat!
Pároddal repítsen szerelemnek szárnya!
Védemet nyújtson neked két óvó karja!

2009.


DÖGEVŐK BÁLJA

Nem tudom, mi történhet még,
hisz' a világ egy rémisztő fekély
Emberek tették őt azzá...
s bolond fejjel hitték:
ez már Kánaán, és nincs többé vég.

Színes hazugságok hálója
agyadat ködfelhőbe borítja.
Rózsaszínben álmodod a világot,
mert sok mocskos szó áltatott.
Ha felébredsz, elborít a szenny,
elborzadsz, mert átaludtad ezt:
hogy élted a vég felé megy.
A taszító, romlott ál-barátok
hiénákként rágnak csontodon,
kacagva marják szét tetemed,
szemükben nincs semmi érzelem,
lelketlenek és üresek.
Rózsaszínben álmodtad a világot,
mert sok mocskos szó áltatott.
Ha felébredsz, elborít a szenny,
elrémít, de sehová nem mehetsz,
mindenütt dögevők figyelnek.
A hízelgő hiénák álnokok...
mohón kapnak a csontokon.
Színes hazugságok hálója -
megmérgez ragacsos fonala.

A világ egy rémisztő fekély,
és marionett-életünk csekély.
Az ébredés a rémálomból... esély?
Hogy megveted az álom-bábot?
Hisz' te is az vagy! Paradoxon!

Dögevők báloznak a sírokon,
vihogva mulatnak a bábokon.  

2010 10. 09. és 2011 10. 08.


ÁTLÁTSZÓ

Kedvesen kegyetlen
mosolyod villantod,
de átlátok rajtad:
így a farkas vicsorog,
zsákmányra lesve.  

2011 május vége


TŰNÉKENY

Égő lábnyomok a járda kövén,
lángoló fák az utak mentén.
Minden szépet perzselő szél,
felhőket kerget a Hold elé.
Ömleni kezd égi dézsából a lé,
Szakadó esőben táncoló lidérc
szikra-szoknyában sasszéz'.
Korom és mocsok az árok szélén,
abban tocsog, lép a láng-lény,
menekül: az eső áztatja fejét.
Fénylő nyomait mossa el az ég,  
nem marad utána, csak sötétség.

2011 11. 21. és 23.