|
4. Fény
melone08 2012.02.11. 21:38
Szerző: Különleges pillanatban született a vers, és próbáltam minden érzésem beleadni, amit akkor éreztem, mikor az ihletet kaptam hozzá. Remélem, nektek is tetszeni fog ez a szösszenet. Jó szórakozást az olvasásához!
Látom, a szemedben feldereng a fény,
Egy halvány, mégis búsongó remény,
Hallgatagon áll, némán, semmit sem szól,
Hívogató dallam száll valahol.
Átsuhan az űrön, a magas égen,
Amit vártunk együtt réges-régen,
Megpihen bennünk, majd lágyan fellobban,
És egymásba szeretünk titokban.
Felperzselt mindent, és hozott egy álmot,
Az ürességből csodát varázsolt,
Lebegett bennem, és felszállt szívedre,
Hogy felrepítsen a fellegekbe.
Madarak vagyunk, és szállunk szabadon,
Túl mindenen, túl a mennyországon.
Most is hallom, amit először súgtál:
Szeretlek! Majd lágyan megcsókoltál.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
