|
7. A menny kapuja
melone08 2012.02.14. 14:15
Álmomban megnyílt a mennyek kapuja,
A felhők között alakokat láttam,
Megszólalt bennem a végzet harangja:
Talán az éjjel a halállal háltam?
Izzadva ültem fel, nagyon riadtan,
Az álmosság kérdéseket támasztott.
Habár egyedül voltam, magányosan,
A sötét szoba nyugalmat árasztott.
Néztem az árnyakat, kértem a választ,
De nem jött, így hát tudatlan maradtam,
Vártam a fényt, a kincset rejtő támaszt,
De az sem jött, csak ültem ott, zavartan.
Bár úgy lett volna; felhőkön lépdelni,
Úszni a boldogság égi tavában.
De kit kell könyörgőn, kérve kérlelni,
Hogy a mennyországba vigyen magával?
Tudom, hogy senkit, most még nem mehetek,
De ami késik, az el sosem múlik,
Jobb lesz, ha alszom, akkor ott lehetek,
És az álmom tán valósággá válik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
