|
10. Elhagyatva
melone08 2012.03.13. 15:12
Eljött hát a gonosz, eme dühödt lény,
Egy őserő, kire nem hat a fény,
Egy halált hozó, lélekölő elem,
A véget érő, múló szerelem.
Elviszi magával a boldogságom,
Egy érzést, egy képet, és az álmom.
Elviszi Őt, és semmit sem tehetek,
Öröm, kedv, szívem: Isten veletek!
Nem szól, nem kérdez, és nem is válaszol,
Szemem előtt oly vígan araszol.
Lassan baktat, úgy élvezi, hogy bánthat,
Hogy összetörve, zokogva láthat.
Még visszanéz, majd eltűnik a ködben,
Alig maradt már könny a szememben,
Egyedül maradtam, reszketek némán,
Itt fekszem vérben, didergek bénán.
Nem maradt semmim, csak kifosztott testem,
Sebek, miket harc közben szereztem,
Valótlan vágyak, lehetetlen élet,
És csúf démonok, melyektől félek.
Kínoznak, gyötörnek, halálra marnak,
Nem kell más nekik, engem akarnak.
Segítség, segítség, mentsen meg az ég!
Hisz ha nem így lesz, gyorsan jő a vég.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
