|
11. Tovább, tovább!
melone08 2012.03.13. 15:13
Lebegek az űrben, minden oly csendes,
Megszólít az éj, hangja nyájas, kedves,
Bátorít, buzdít, átkarolja vállam,
Olyan útra hív, melyen még nem jártam.
Új világba csábít, hol nincs félelem,
Hol nincs szomorúság, fájó érzelem,
Hol csak boldogság van, és a feledés,
A sírás helyett önfeledt nevetés.
Bár érzem, túl szép ez a világ nekem,
Az éj próbálja elhitetni velem:
Hogy itt béke honol, és nincs fájdalom,
Nem csoroghat többé könny az arcomon.
Mennem kell tovább, már új álmok várnak,
Nem futhatok el, akkor sem, ha fájnak,
Hisz emberként a szenvedés is részem,
Még akkor is, ha nem állok rá készen.
Köszönöm, éj, de nem lehetek szellem,
Bármennyire fáj, muszáj tovább mennem,
A reményem él, itt ég a szívemben,
Hinnem kell még egy boldogabb életben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
