Ezeréves népünk újra veszélyben,
Felettünk tör pálcát oroszlánok hada,
Ismét ítélkeznek, miképpen régen,
Egyre erősödik a szócsaták zaja.

Függetlenségünkön rút csorba esett,
Várják, hogy hallgassunk demagóg szavukra,
Nem tesszük! Mert bár egy részünk elveszett,
Mégsem maradtunk mi teljesen magunkra.

Kicsik lettünk, de ez nekik nem elég,
Mert erősebbek vagyunk, mint itt bárki más,
Ostorral űznek, azt hiszik, ez a vég,
De él még a magyar virtus, ez nem vitás.

Küzdeni fogunk, nem hagyhatjuk magunk,
Össze kell fogni, hisz csak együtt nyerhetünk,
Amíg más harcol, mi sem nyugodhatunk,
Egy emberként mozog felbőszült seregünk.

Fegyverbe mind, ki lábra képes állni!
Véres fenevad, mely országunkra támadt,
Mutassuk meg, mi az, magyarnak lenni,
Ősi ösztönünk lám, porából feltámadt.

Ébredj hát, ó, Magyar, mentsd meg nemzeted,
Ez a Hazád, amely megvédett mindentől,
Segítségért kiált, sírva kér Téged,
Most Te Védd meg őt a rá törő ellentől!