|
14. Minden, mi volt...
melone08 2012.03.30. 19:49
Minden, mi volt, elsuhant hangtalan,
Romokat hagyott, lelkem nyugtalan,
Ez a világ már magányos, néma,
A testem fáradt, nyűgös és léha.
Fáj a valóság, és fáj az álom,
Hogy nem tettem meg akkor, már bánom.
A bánat kevés, a múlt elszaladt,
Csak egy üres szív az, mely megmaradt.
Félek a vágytól, a szenvedéstől,
A szótól, a magányos élettől,
A szenvedélytől, amely oly nemes,
Hogy a búban is örömöt keres.
Minden, mi volt, rég eltűnt nyomtalan,
Elmém még ép, de szívem súlytalan,
Véget ért az álom, új élet vár,
Feltámadok, mint egy főnixmadár.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
