Búcsú
Weeler 2012.04.06. 18:10
Búcsú
Búcsúm most száll a szélbe,
Mert nincs fül, mit elérne.
Nincs szív, melyet perzselne, hallatna,
Hisz én lettem szívem halottja.
Búcsúzom hát s eltűnök csendben,
Mint lélek száll, s a halállal rebben.
Búcsúzom tőled, ki mindezt tette,
Búcsúzom, mert éltemnek megjött az este.
Búcsúzom mindenkitől, ki valaha is szeretett,
Búcsúzom azoktól, kik még el nem engednek.
Nem is kell engednetek, mert mikor jő az álom,
Utat lelketekbe visszatalálom.
Csillagként ragyogva, holdként nevetve
Kísérlek titeket, bár testem temetve...
Temetve, de élőn kóborol a földön,
Lelkem vigyáz rátok, hogy bánat ne törjön.
Búcsúzom, de sírom ne borítsa virág!
Hisz nem lesz senki, ki érezné a hiányt.
Ki érezné, hogy eltűntem, mert egy nő szívtelen,
Éles késsel sebet vágott szívemen.
Ne temessetek sírba, azt kérem még,
Ne legyen tábla, s ne legyen költemény!
Dobjátok testem a folyóba, be!
Búcsúzom hát, szerelemem Emese…
|