|
Lelkek csatája
Weeler 2012.04.06. 18:14
Lelkek csatája
Könnyű álmod simogassa arcod, míg ringat a párna, rejt a paplan...
Figyelem arcod árnyként, lankadatlan.
Figyelem, mint tűnnek a gondok, s simul a ránc.
Lelkem terád - amíg él - vigyáz.
De ne félj az éjtől, ne félj a sötéttől!
Mikor nap kél s fénye csillan, testem elfoszlik, mint álomköd,
mert már csak az álmok mezején
tudunk boldog táncot járni,
te meg én.
Búcsúzzunk s tűnjünk el, mint a hajnal?
Vagy harcoljunk kézben a karddal?
De minek vívj, ha kardod már törött...
Ha az ellen' kezébe került, s szíven döfött.
Vívhatnék, de már minek, késő a szó,
s késő a sikoly,
késő a kiáltás: NE TEDD!
Késve bánod, hogy harcod
legyőződ kezébe adott most kardot.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
