|
18. Kétség és Remény
melone08 2012.04.27. 21:18
Rövid az élet, oly keveset tudunk,
Minden nap vágyhatunk valami jóra,
Dühöng a sors, mi fáradtak vagyunk,
Fülünket hegyezzük a szép szóra,
Reszkető szívvel megyünk mégis tovább,
A lelkünk tiszta, nemes és mily szerény,
Nem hisszük, hogy léteznek még csodák.
Hajtja létünk, bennünk él a remény.
Megöl a kétség, torzult az igazság,
A fényben élni, ez ám a szép álom,
Képzetek kínoznak, bűnös rabság,
Boldogság, amelyre régen vágyom,
Bús éji zenét sirat meg a szemem,
Hangtalan rügyként ébredez szívemben,
Mikor könnycsepp csordul ki belőlem.
Csodás képek villannak eszemben.
Borzongat a szél, amely oly viharos,
Pillekönnyűnek érzem most mindenem,
A testem bágyadt, fáradt és fagyos,
Elszállok, hiszen hív a végzetem,
A komorság megmérgezett legbelül.
Ó, kegyes reménység, halld meg hát szavam!
Hulló levelet sodorjon az ár,
Ragyogva hívjon a lágy messzeség,
Sivító szavakkal rikoltson a vágy,
Számon csattanjon csókja, mint édesség,
Ne eresszen, míg lényem elgyengül!
Lebegve éljek, miképp akartam!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
