Csokiszív Pillangóval

Február 14. Valentin-nap.

Gyűlölöm. A tortabevonót, a szív alakú tésztaszaggatót, a forró sütőt és Őt is.

Gyűlölöm a tortabevonót, mert nem tudom, hogyan kell felvinni, gyűlölöm a szív alakú tésztaszaggatót, mert idegességemben eltörtem. Ki nem állhatom a forró sütőt, mert vagy századszorra égetem meg vele az ujjam, és rettenetesen gyűlölöm Őt, mert szeretem, és egy olyan nevetségesen primitív dolgot vált ki belőlem ezen a francos Valentin-napon, mint az örömszerzés miatti sütögetés.

Azért sem kedvelem, mert a közelében furcsán megdobban a szívem és az idő, mintha még a gyomromban repkedő pillangóknak is megállna. Esztelenül csapkodnak a pimaszok, elindítva bennem egy forró hullámot, éreztetve velem a tényleges közelségét és a nagyon is valós érzéseimet.

Azért sem szeretem, mert a pillantásától a földbe gyökerezik a lábam, folyton elpirulok és nevethetnékem támad; az is rettenetes, hogy egyfolytában mosolygok.

Szörnyű az is, hogy állandóan őt lesem, és ha nem látom, elszomorodok; és mindent összevetve már az is borzalmas, hogy egy ilyen idegesítő ipse miatt sütök! Valentin-napra sütök!

– Mit csinálsz? – kérdezi a húgom, kizökkentve a gondolataimból.

– Sütök.

– Sütsz – néz rám döbbenten, mintha minimum elmebajos lennék. – Csoki szívet sütsz!

– Igen, a Valentin-nap miatt sütök! Elvégre ma van! – Ahogy ismét rá gondolok, megremeg a gyomrom a sok-sok pillangótól, és ha lehet, még mérgesebb leszek Rá. – A szentségit! Meg kell szabaduljak ezektől a nyamvadt szárnyas dögöktől! Át kell adjam neki őket a szívekkel együtt, hogy végre már Őt is idegesítsék, ne csak engem kínozzanak!

A húgom a kirohanásomra reagálva gyanúsan méregetni kezd, majd néhány másodperc elteltével felnevet. Mielőtt felfortyanhatnék a nevetésén, a kezembe nyomja az újságot, melyen a következő dátum látható: február 13.

– Bakker! Ennyit a csokiszíves pillangókról…