|
29. Liliom
melone08 2012.06.18. 16:57
Egyedül árválkodsz a semmi közepén,
Szél lengeti lekonyuló virágod,
Halkan zengő dallam ébresztget könnyedén,
Pirkadatkor, ím, megleled világod.
A hajnalhasadás hangja lágy ébresztő,
Bekúszik a füledbe, megsimogat,
Csillogó szárnyon kelt életre. Dermesztő
Hideg, ha meg is borzol, már nem bánthat.
Ősz jön. És talán elfagy minden leveled,
Virágod elszárad, mosolyod elszáll,
De van még remény, hiszen itt vagyok Veled,
Bennem virágod új világra talál!
Ha érzed, hogy szívem táplálja a lelked,
Hogy jobban melegít, mint a tündöklő
Nap, tán elhiszed végül, hogy itt jobb Neked,
Nyugodtabb, mint a mezőn, mely rémisztő.
És ha bennem élnél tovább, én engedem.
Mindig locsolnálak, dédelgetnélek,
Melegítenélek, hogy meg ne fázz nekem!
Hidd el, ha bennem élnél, szeretnélek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
