|
30. Szerelmes levél
melone08 2012.06.18. 16:58
Bár tudnád, mit érez a szívem!
Bár tudnád, mi lakozik bennem!
Bár tudnád, amit régóta tudok:
Ha megszűnsz létezni, meghalok.
Mint kismadár, ki várja a párját,
Úgy várom, hogy egyszer megszeress,
Könnyekben úszva, bús lelkem szárnyát
Meglendítve, kérlek: ne nevess!
Imámat zengi csöndes, nyári éj,
Könnyedén száll, jelzi: nincs veszély,
Hisz itt vagyok, én majd megvédelek,
Tudod, hogy így van, hisz szeretlek.
Ha tudnád, milyen keserves nekem,
Úgy gondolni Rád, úgy szeretni,
Hogy érzem, tudom: nem lennél velem.
Mégsem akarok mást keresni!
És ha mást szeretsz is, elfogadom,
Szomorúan borítékolom,
Mégsem tudlak elfeledni, nem megy,
A szerelem átkozott elegy.
Elegye a vágynak, mely megőrjít,
A búnak, és szomorúságnak,
Elegye a kéjnek, mely felhevít,
A mélységes-mély fájdalomnak.
Elegye a kínzó szenvedélynek,
A bánat szörnyű tengerének,
A biztonság és féltés álmának,
És a rettentő csalódásnak.
Gyógyszer ízű nélküled az élet,
Búskomor percek váltják egymást,
Már csak hálni jár belém a lélek,
De rád gondolok folyton-folyvást.
Hogy enyém leszel? Az csak egy álom.
Valahogy mégis azt kívánom,
Hogy váljon valóra, így történjen!
Legyen valaki, ki szeressen!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
