- Szedd le a lábadat az asztalról!
- Még mindig amiatt a hülye pocky miatt vagy ideges? Mondtam már, hogy bocs!
- Nem, nem attól vagyok ideges!
- Akkor mi a bajod?
- Szedd le a patáidat az asztalról!
- Hagyj már békén, oda teszem a lábaimat, ahova akarom!
- De nem az én házamban! És főleg nem akkor, mikor én törlöm a port! - A ház alapjaiban remegett az üvöltözésünktől, s Aya rángatott át a nappaliból a konyhába.
- Gyere, Rie, cseréljünk! Én port törölgetek, te meg mosogatsz, oké?
- Hogy ez mekkora egy bunkó! Egyszer tuti kinyírom! És én EZZEL a taplóval töltsem a karácsonyomat? Na, azt már ne! Kipaterolom, hogy fagyjon meg odakint! - Míg az edényeket törölgettem, folyamatosan motyogtam, hogy hogyan is kéne megölni Shinichit.
- Aggódom szegényért. Csak tegnap jöttetek, de Rie már az idegösszeomlás szélén áll. Valahogy ki kell őket békíteni - suttogta Aya Rainak, aki egyetértőn bólintott.
- Lesz egy utcai fesztivál. Talán ott sikerül őket ünnepi hangulatba hozni... - gondolkodott el a srác, s barátnőm örömittasan csapta össze kezeit.
- Remek! Mikor van ez?
- Holnap.
- Én elrángatom Riét vásárolni, te addig Shinnel beszéld le a dolgokat! - Raito bólintott, és barátnőm mögém lépett:
- Végeztél?
- Nem!
- De, nincs is több edény! - nézett körül a lány.
- Én az ötleteidre mondtam! Nem megyek bele semmibe!
- Jaj, ne hülyéskedj, csak beugrunk a városba! - Aya kézen fogott, és vonszolni kezdett az előszoba felé.

Hozzám dobta a kabátomat, amit én jó kislányként felvettem, cipőt húztam, és elindultunk. Gyalog mentünk, hogy tudjunk közben beszélgetni, így alig negyed óra alatt odaértünk kedvenc ruhaboltunkhoz. Aya szerint szuper ruhák voltak ott, én azért szerettem, mert volt fotel, ahova le tudtam ülni, és az eladót is ismertük. Így barátnőm eltűnt a ruhák közt, én pedig haverunkhoz sétáltam, és elbeszélgettem vele. Jókat nevettünk, míg Aya be nem rángatott a polcok közé, hogy vegyünk nekem valami jó cuccot. "Utálok vásárolni!"
Már a huszadik ruhát nyomta be barátnőm az öltözőfülkébe, de amint jobban megnéztem őket, rögtön adtam is vissza. Tény, hogy az ízlésünk merőben különbözik, mind zenei, mind öltözködési téren. Mikor már a kétszáz-nyolcvanharmadik ruhát adta be, hajlandó voltam felpróbálni is.
- Ezt nem gondolod komolyan, igaz? Ebben járni sem lehet! - léptem ki a fülkéből, egy bordós yukatában.
- Pedig tök jól áll!
- Nem veszem fel!
- Dehogynem! - Aya ellentmondást nem tűrően megvette a ruhát, magának is beszerzett egy yukatát, én pedig megígértem neki, hogy felveszem, persze két doboz pockyért cserébe. Mikor viszont megtudtam, hogy Shin is ott lesz azon a fesztiválon, egy gondolat fogalmazódott meg bennem:
"Lehet, hogy három dobozt kellet volna kérnem."
- Nem megyek! - kapaszkodtam az ajtófélfámba, ahogy Aya próbált kirángatni a szobámból. - Nem! Eressz! Távozz, sátán!
- Ne marháskodj már, jól áll!
- Itthon akarok maradni! Beteg vagyok! Fáj a fejem! A hasam! Ó, ez a fájdalom! Biztos lázas is vagyok! - soroltam a hülyeségeimet, hátha barátnőm elereszt, ugyanis már csúsztak ujjaim.
 

Raito mellém lépett, s kezét a vállamra tette. Önkéntelenül is odafordultam, mire homlokát az enyémnek döntötte. Fülig vörösödtem, s észre se vettem, hogy Aya elenged.
- Én nem érzem, hogy lázas vagy, de ha nem érzed jól magad, nyugodtan maradj itt! - Közben eltávolodott homlokomtól, én pedig kezdtem cseppfolyóssá válni. "Hogy lehet ilyen aranyosan naiv?"
- Persze nélküled nem lesz olyan jó. - jelentette ki.
"Ó, azok a kiskutyaszemek. Azok az édes szemei! Valaki mosson fel a padlóról!"
- Igen, már el is pirult a láztól! Hát akkor a házisárkány itthon marad, mi pedig élvezhetjük az estét!
"Elmaradhat a felmosás, már törékennyé fagytam. Hülye bunkó! Csak azért is megyek! Pukkadj meg!"
- Akkor indulhatunk is! Te is jössz, ugye, Rie? - Aya jól tudta, hogy Shin szavaitól megjön a kedvem fesztiválozni egy kicsit. Felszegett állal trappoltam ki a lakásból. Persze hatásosabb lett volna, ha kis híján nem bukom orra Shinichi előtt, de így sikerült. "Rohadt yukata! Hülye Aya! Hülye Raito! Hülye én! És, persze - leginkább - hülye Shin! Semmiről nem tehet, de akkor is az ő hibája! Magamat mégse hibáztathatom..."
- Ne legyél már ennyire sárkány! Elrontod a hangulatom! - pufogott mellettem a fekete hajú srác, én pedig irigykedve néztem a csevegő Ayát. Az ÉN Raitommal!
"Nem úgy volt, hogy az idősebbre hajt?! Rai nekem kell! Nekem!"
Tény, hogy barátnőm irtó jól nézett ki a világoskék yukatájában a szőke hajával.
"Két szőke. Höhö."
- Épp ölni próbálok, nem látod? - kérdeztem, a fiúra sem nézve, erősen koncentrálva, hogy az előttem ballagó lány legalább összeessen. Legnagyobb pechemre sikerült is. Megbotlott. Csak nem bukott orra, mert az ÉN hercegem elkapta. És tessék, a karjaiban tartotta, én pedig egyszerre horkantottam fel Shinnel. A srácra néztem, ő pedig ugyanolyan meglepetten vissza rám.
- Neked bejön Aya? - kérdeztem teljes ledöbbenéssel, a srác pedig olyan megvetően nézett rám, mintha azt mondtam volna, menjünk el strandolni egyet - decemberben.
- Nem éppen. De szánalmas, ahogy Rai nem képes lépni felé.
- Rainak bejön Aya? - kérdeztem ugyanolyan ledöbbenve.
- Te vagy vak vagy, vagy hülye - rázta hitetlenkedve a fejét Shin. Mikor újra a kis párocska felé néztem, kapkodni kezdtem a fejem.
- Ezek itt hagytak? - A fiú is elindult mellőlem, én pedig, jobbat nem tudva, siettem utána:
- Hé, legalább te ne hagyj itt!
Két, nem túl józan srác fogta meg a vállam.
- Gyere velünk, cicus! - Egy kezet éreztem meg csuklómon, ahogy ránt egyet, s Shin háta mögött találtam magam. Megfogtam a hátán a ruháját, és enyhén meghúztam.
- Ne foglalkozz velük, menjünk! - A fiú eléggé vonakodva, de lépett egyet felém. A két srác újabb lányt szemelt ki magának, miután kidünnyögték magukat. Shin felém fordult, én pedig elpirultam. Csak azt nem tudom, miért. Valahogy furcsa volt, ahogy rám nézett. Máshogy, mint eddig.
- Ne maradj le, mert sokan vannak. - Mielőtt észrevettem volna, hogy mi történik, a fiú megfogta a kezem, és újra elindult. Egy kis park szélén álltunk meg, s néztünk fel az égre. Összerezzentem, bár tudtam, hogy mi lesz...
"Durr! Imádom a tűzijátékot! Csak mindig megijedek az elsőnél..."
Lesandítottam a kezemre, ami még mindig a fiú tenyerében nyugodott.