|
33. Hűtlenség
melone08 2012.07.13. 16:52
Rengeteg álmunk nem válik valóra,
Mégis boldogan térünk nyugovóra,
Majd elfeledjük, amit lelkünk akar,
Hiszen a félelem mindent eltakar.
Félünk keresni rég óhajtott utunk,
Mivel nem tudjuk, vajon hová jutunk.
De mit ér az élet, ha ily céltalan?
Fogalmunk sincs, szívünk miért nyugtalan.
Nyugtalan, mert keres; egy álmot, reményt,
Kalandjáró, embertelen vadregényt,
Csodát, hatalmat, rettentő rémeket,
Hogy így éljen végre harcos életet.
Élet! A kulcsszó, de mi gúzsban élünk,
Nem teszünk semmit, csak vakon remélünk,
Keressük a célunk, de ha felnövünk,
Miért kell nekünk mindent elfelednünk?
Hűtlenek vagyunk! Megcsaljuk önmagunk,
Ragyogás helyett csendben elporladunk,
Mert nem adjuk meg szívünknek, amit kér:
Az örömöt és hitet, hogy tényleg él.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
