- Olyan romantikus volt!
"Nem akarom hallani..."
- Fogta a kezem, és...
"Na és? Shin is az enyémet!"
- ...olyan meleg volt a keze!
"Shiné is az volt!"
- Én pedig fáztam, és...
"Mert fagyos galamb vagy!"
- ... Rai felajánlotta, hogy odaadja a kabátját!
"Micsoda lovag...!"
- Micsoda lovag...! Igaz, Rie? - Az ágyamon feküdtem, egy magazint olvasgattam, s hallgattam Aya áradozását, melyeket csupán gondolatban kommentáltam.
- Aha. Ezek szerint jól érezted magad. Szuper. Nekem viszont tartozol két doboz pockyval - mondtam unottan, pedig belül majd' szétrobbantam.
- Oké, nem felejtettem el. De, mesélj te is! Mi történt, miután elszakadtunk? Nem öltétek meg egymást, a fejetek a nyakatokon van. Tehát?
- Semmi. Két bunkó kikezdett velem, de Shin leállította őket, aztán megnéztük a tűzijátékot. Nem történt semmi. - "Igen, kihagytam a kézfogós részt. Nem kell tudnia!"
- Meg se fogta a kezed, vagy ilyesmi? - "Ez egy sátán! Gondolatolvasó!"
Elnyújtottam egy "m" hangot, mintha nagyon gondolkoznék.
- Miért, kellett volna? - Még véletlenül sem néztem fel a magazinomból.
- Nem is tudom. Ha én kettesben vagyok egy sráccal, a minimum, hogy megfogja a kezem - gondolkodott el.
- Mert te egy szőke bombázó vagy, aki után döglenek a pasik.
- Csak tudom, mikor mit kell mondanom vagy tennem! - húzta ki magát büszkén, magamban pedig megveregettem a vállam. "Én is tudom. Főleg nálad, Aya! Már nem is a kézfogós dolognál tartunk! Höhöhö."
- Tényleg? Mondj példát! - emeltem fel a fejem, mint akit ez marhára érdekel. Megköszörülte a torkát, majd vázolni kezdte a dolgokat:
- Például ha egy srácnak bejössz, igyekszik azt hangoztatni, hogy mennyire hasonlít az ízlésetek, vagy a személyiségetek, vagy ilyesmi.
- Aha. - Újra a magazint kezdtem lapozgatni, barátnőm arcára pedig gonosz mosoly ült.
- Rie! - Nevemben megnyújtotta az "e" hangot, ami már önmagában rosszat jelentett.
- Mi van? - néztem fel újra, becsukva a kiolvasott lapokat.
- Gyere, megtanítalak flörtölni! - Az akkori arckifejezésem utánozhatatlan volt. Leírni sem lehet, de, kb. mintha Quasimodo lett volna a mesterem.
- Bocs, Aya, attól, hogy szőke vagy, nem az esetem! - Megfogta a kezem, és felhúzott az ágyról.
- Na, tehát! Először is oda kell menned a sráchoz!
- Tudok járni - jelentettem ki bájvigyorral.
- Megesik - bár velem elég ritkán -, hogy a srác kicsit arrébb megy, vagy nem is figyel rád.
- Már megszoktam! - legyintettem, s élveztem, hogy belekötök Aya szavaiba.
- Ha mégis felfigyel rád, azt nagyon kis jelzéssel teszi! Esetleg szemezni kezd veled, vagy valami.
- Nem elég, hogy hajlandó vagyok flörtölni, még a kis jeleit is figyeljem? - kérdeztem tettetett sértődöttséggel.
- Ilyenkor kezdj el vele beszélgetni, de semmiképp ne személyes témákról! Csak és kizárólag sablonos, könnyed dolgokról!
- Aya, már volt pasim! - emlékeztettem barátnőmet, mert kezdte élvezni a folyamatos beszédet, de mintha ott se lettem volna.
- Ha már a kezdeményezésen túl vagytok, kezdődhetnek a testbeszédek!
- A testem kussol, tedd te is ezt! - Elindultam kifelé, de Aya megragadt a kezem, és visszarántott.
- Ilyen, amikor több ideig a szemedbe néz, de nem bambul, vagy teljesen feléd fordul, és szembe áll veled.
- Minimum, hogy a szemembe néz, ha hozzá beszélek! - Rántottam egyet kezemen, így szabad lehettem.
- Ha ez megvan, jön az érintés! Nagyon fontos, hogy csak rövid időre történjen, és ne túl intim helyen! Például ne az arcán, inkább a karján! Az a legjobb, ha a karját, vagy a kezét veszed célba!
- Végeztél, ugye? Akkor el is mehetek! - Sarkon fordultam, de Aya következő mondata megállított.
- Te ezekre nem vagy képes, mi? - Visszanéztem, s szembetaláltam magam a lány gúnyos mosolyával.
- Hogy ne lennék?! Flörtölni bárki tud! Még én is! - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
- Na, persze. Nem hiszem el! Különben már a lábaid előtt heverne Shin, és nem veszekednétek folyton.
- Shin kivétel!
- Nem igaz! Csak képtelen vagy beismerni magadnak, hogy milyen helyes, és sosem tudnád meghódítani! - Elszakadt a cérna.
- Na, fogadjunk! - Már tudom, hogy Aya csak erre várt. Kinyújtottam kezem, és mélyen barátnőm szemébe néztem. Megfogta kinyújtott jobbom, és gúnyos mosolya még szélesebb lett.
- Rendben! Csak este érnek vissza a fiúk, akkor kezdődik a fogadás! Elintézem, hogy Rai ne léphessen közbe, neked pedig flörtölnöd kell Shinnel, és el kell érned, hogy megcsókoljon! Nem te őt! Ő téged!
- Megcsókolni? - hőköltem hátra hirtelen. - Inkább... valami mást, oké? Elvégre ez csak fogadás... - kapkodni kezdtem tekintetem ide-oda.
- Jó, akkor csak megölelni! Átkarolni, vagy értelmezd, ahogy akarod! - Bólintottam, és ünnepélyesen hitelessé tettük a fogadást. Megbeszéltük, hogy ha sikerül, el kell érnie, hogy randira mehessek Raitoval. Csak ő és én. Hát nem tök jó? Viszont... ha veszítek, ő megy a szöszimmel, én pedig Shinichivel. Csodás... Még aznap elmentünk a boltba, hogy barátnőm betartsa ígéretét, és vegyen nekem két dobozzal függőségem tárgyából. Persze, egy kis unszolás kellett... Na jó, szinte kirugdostam az ajtón szerencsétlen lányt, de kellett az a pocky, még a flört előtt. Ami egész hamar elérkezett...
Shin a nappaliban ült, lába - mint mindig - az asztalon foglalt helyet, kezében könyvet tartott. Mikor barátnőm szinte belökött az ajtón, ő rám nézett, de nem foglalkozott tovább a jelenlétemmel, olvasott tovább. Vagy lehet, hogy csak bámulta a betűket? Az is lehet. Mindegy, nem ez a lényeg.
"Oké, idejöttem. Eddig rendben. Mit mondott Aya, hogy kell folytatni? Ó, a francba, talán figyelhettem volna! De... minek?! Én igenis tudok flörtölni!" Leültem mellé a kanapéra, s bár előre fordultam, szemem sarkából csak a fiút néztem. Néma csend. Aztán lapozott egyet. Újabb csend. A könyv szélén végigsimított az egyik kezével, hogy végül lent fogja meg azt. Légyzümmögés, ha lenne légy. De hát télen, mint tudjuk, nincs. Így síri csend. "Na jó! Ez kezd röhejes lenni!"
- Hé, mit... - kezdtem, de félbeszakított:
- Olvasok, nem látod?
"Azt hiszem, ez a totális elutasítás volt. S.O.S.! Rie hajója elsüllyedt! Ayának igaza volt. Soha az életben nem tudnám ezt a srácot rávenni, hogy kicsit is foglalkozzon velem. Ez már tényleg szánalmas." Hatalmas sóhaj szakadt ki ajkaim közül, mire alig észrevehetően, de rám nézett. "Ez már haladás, nem? Na, fussunk neki újra!"
- Mit olvasol? - Hangom egyáltalán nem volt türelmetlen. Inkább parancsolónak mondanám.
"Na jó, ez így TÉNYLEG nem fog menni!" Megköszörültem a torkom, Shin pedig egy hatalmas sóhaj közepette becsukta a könyvet, letette az asztalra, és rám nézett.
- Amíg nem teljesült a pici szíved vágya, nem tudok olvasni. Tehát? Mit akarsz? - Na, ez gáz volt. Mármint, elég ciki.
- Csak... - "...ölelj meg, és már itt sem vagyok! Vagy ilyenkor mi a francot mondjak?!" - Csak beszélgetni szeretnék. - Minden aranyosságomat, ami van bennem, bedobtam. Ő pedig szinte fuldoklott a visszatartott röhögéstől.
- Inkább nevess, mert megfulladsz! - fontam össze karjaimat, s fordultam el. Ő pedig megfogadta a tanácsomat. Kiröhögött. Én se tettem volna másképp fordított helyzetben, de kérem! Itt egy nagyon fontos fogadás a tét!
- Te? Beszélgetni? Velem? Na és miről? - "Pont ezt nem tudom én se!"
Végre abbahagyta a nevetést, én pedig visszanéztem rá. Elnyújtottam egy "m" hangot, gondolkozásom jeléül. Semmi.
- Jó. Tudod mit? - dörzsölte meg a homlokát. Ő is kínosan érezte magát. Ez jó jel?
- A kis szöszi barátnőddel tuti, hogy ezer és egy témátok van. Miért velem akarsz beszélgetni?
- Az én kis szöszi barátnőm ráhajtott Raitora, és épp nem ér rám - vágtam sértődött fejet.
- Mi tetszik ennyire az öcsémben? - "Ez a hanglejtés... Furcsa."
Ránéztem a fiúra, és megdermedtem. Míg Rai tekintetétől elolvadok, Shinnél ez pont fordítva van. Ha rám néz azokkal a sötétkék szemeivel, egyszerűen kiráz a hideg.
- Mi tetszik benne? - A plafont kezdtem stírölni, mintha nagyon gondolkodnék, csakhogy ne kelljen a szemébe néznem.
- Kedves, segítőkész, higgadt, rendezett, és jóképű. - Minden tulajdonságnál másik ujjamra mutattam rá.
- Ilyen a te ideálod? - Felhúzta mindkét lábát a kanapéra, és úgy helyezkedett, hogy teljesen felém forduljon.
- Igen! - Válasz közben felragyogott az arcom, és én is teljesen a fiú felé fordultam. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy miért is jöttem ide. Egyfajta zsibbadtság áradt szét bennem, ami irtó jó érzés volt.
- Miért? Te ennek pont az ellenkezője vagy! Úgy értem... Kedves vagy, meg minden, de egyáltalán nem higgadt. Könnyen felkapod a vizet, és tüzet okádsz. Szétszórt vagy, és naiv - sorolta az észrevételeit, amik teljesen igazak voltak, de hangjában egy csepp gúnyt sem fedeztem fel.
- Na igen... De én is olyan szeretnék lenni, mint Rai!
- Kitől örökölted ezt a természetet? - Összerezzentem. Félrenéztem, és oldalt fordultam a fiúnak.
- Apától. - Talán úgy értelmezte ezt a reakciómat, hogy nem szerettem apát. Vagy nem is tudom. Mindenesetre itt kezdődött a baj...
- Hol van? Másik nőnél, vagy mi? - Hangjában megjátszott gúny volt. De nagyon fájt. Szemem egy pillanat alatt megtelt könnyel, ahogy eszembe jutott édesapám.
- Beletrafáltam? - Itt lett végem. Hirtelen fordultam a fiú felé, és kiáltottam rá:
- Ne feltételezz ilyesmit róla! Meghalt, te hülye! - Beszéd közben összeszorítottam a szemem, így elindítva két könnycseppet az arcomon. Fel akartam állni, de két kar körém fonódott, és Shin szorosan magához ölelt.
- Sajnálom. - El akartam lökni magamtól, de halk, suttogó hangja megállított, s karjaim elernyedtek, majd önálló életet élve fonódtak nyaka köré. Arcomat vállába temettem, de nem sokáig, ugyanis egyik kezét arcomra tette, s felemelte fejem. Azt hittem, gyorsan lehajol, és követelőző csókot kapok. De nem rohant le, persze ennek egyik, sőt, legfőbb oka az lehetett, hogy Aya berobbant az ajtón. Mikor meglátta, hogy Shin karjaiban vagyok, szemei elkerekedtek, szája is tátva maradt. A fiú olyan gyorsan engedett el, mintha valami halálos bűnt követne el. Felpattantam, és kirohantam a nappaliból, egyenesen a szobámba. Szívem vadul kalapált, arcom égett a pírtól. De miért?!