|
35. Felettünk az ég
melone08 2012.07.23. 13:43
Felettünk az ég milyen lágy és nemes,
Azt szeretném, hogy örökké nevess,
Ne hervadj el, mint egy érzékeny virág,
Amelyet a téli, hideg fagy rág.
Nézd ott a tengert, csillog csodás kékben,
A parton sétálunk kéz a kézben,
Ránk borul majd a sötétedő égbolt,
Gyönyörű szép, mint már olyan rég volt.
Együtt vagyunk. Mily boldog órák ezek!
Összefonódnak szerelmes kezek,
A csillagok látják csak, hogy itt vagyunk,
És hallgatják halkan halvány szavunk.
De szép is volna, ha egyszer így volna,
Hogy lágyan, gyengéden megcsókolna,
Hozzám bújna, és mondaná: „Szeretlek!
Ne menekülj, mert el nem eresztlek.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
