Már húsz perce egy árva szót nem szóltam. Nem, nem némasági fogadalom! Azt semmiképp nem tudnám betartani. Ennél ezerszer jobb indokom van a hallgatásra: Aya faggat. Elég kitartó a kicsike, de én fogok nyerni! Muhaha!
Negyvenkettő, vagyis már negyvenhárom perc némaság... Jobb dolgom úgy sincs, mint ezt számolni. De már kezd az idegeimre menni. Szinte lyukat fúr belém az a zöld szempár. Jobb szó nincs is, mint az idegölő. De nem fogok megszólalni!
Két perc, és meglesz a másfél óra. Hihetetlen, mire vagyok képes csupán a makacsságommal. Mikor találgatni kezdett, hogy hogyan csináltam, kezdtem elveszteni a reményt, hogy bírom még. Akkora baromságokat hordott össze, hogy az félelmetes. A legjobb az volt, mikor arra tippelt, hogy egyszerűen megkértem a srácot, hogy öleljen meg. Na jó, megfordult a fejemben, de az csak azért volt, mert totál béna vagyok. Mindegy, a lényeg, hogy nyertem. Az viszont furcsa, hogy nem örülök neki annyira, mint szeretnék. Mégiscsak az én szőke istenemmel leszek.
- Basszus, Rie, már másfél órája csak bámulsz ki a fejedből! - Nyitottam a számat, hogy ellenkezzem, miszerint még csak egy óra, huszonkilenc perce, de rádöbbentem, hogy akkor elrontanám az egészet, így becsuktam beszélőkém. Amit Aya akkor hallatott, inkább hangzott hörgésnek, mint sóhajnak.
"Na igen, nekem is fájna a torkom, ha másfél órán át csak dumáltam volna. És már tényleg másfél! Húzzam még, vagy kegyelmezzek? Hm, megérdemli a kínzást, de nekem OLYAN nagy szívem van."
- Kérsz valamit a torkodra? Kezdesz berekedni. - Rávigyorogtam, a feje pedig vöröslött a dühtől.
- Végre megszólalt őfelsége! Akkor el is mondhatnád, hogy mi történt! - fonta össze karjait.
- Nem. - Rövid, tömör, és érthető. Kiürült pockys dobozomat a többi mellé tettem a szekrény egyik fiókjába. Ezzel együtt kétszázhuszonnégy doboz. Ebből három narancsos, hat vaníliás, tizenkét csokis, kettő barackos, és rengeteg epres.
- De, Rie, arról nem volt szó, hogy meghalok! - nyafogott barátnőm, enyhén rekedten.
- Mi a francért halnál meg? - néztem rá nagyon okos tekintettel.
- A kíváncsiságtól! - nyújtotta el, rendes szokása szerint.
- Igazán nem tehetek róla. - Azt hiszem, ideje titeket is felvilágosítani, hogy mi történt. Miután berohantam a szobámba, paradicsomot megszégyenítő vörösséggel, és nyolcszázas pulzussal, rávetettem magam az ágyamra, és a párnámba fúrtam a képem. Miért? Mert Aya alig öt másodperc múlva beviharzott utánam, bezárta az ajtómat, és zsebre tette a kulcsot. Jól gondolta, nem beszéltem. Újabb kis vonalka a győzedelmeimhez Ayával szemben. Muhaha! De, vissza a történtekhez! Csak addig kellett bírnom a párnámba fúródva, míg eltűnt a vörösségem, és nem úgy vert a szívem, mintha maratont futottam volna. Egymás után háromszor... Négyszer. Ez sikerült, annak ellenére, hogy tüdőm valami borzalmas. Mindegy, nem fulladtam meg, és ez a lényeg. Onnan Aya elkezdte a faggatásomat, én pedig dacosan hallgattam a nem létező légy zümmögését, akit közben sikeresen elneveztem Louienak. Louie, a légy. Nem tök jó?
- Vacsora! - hallottuk a kiáltást kintről, mire hiénaként vetettem rá magam az ajtóra, megfeledkezve róla, hogy zárva van, és drága barátnőmnél a kulcs. Gyomrom újfent megszólalt, jelezve, hogy rohadt éhes vagyok. Ayára néztem, és vártam, hogy kinyissa az ajtót, de csak lóbálta a kulcsomat, diadalittasan mosolyogva.
- Na, ne! Nekem ennem kell!
- Nekem pedig muszáj hallanom, hogy hogyan csináltad!
"Ha harc, hát harc!"
- Kis-anyám, ha nem adod ide azt a kulcsot, erővel veszem el! - Hihetetlen határozottságot passzíroztam bele ebbe a kicsi mondatba, de ő nem rettent meg. "Komolyan, mintha valami véres harci jelenetet közvetítenék."
- Nagyon megijedtem! - mondta, pedig nem is igaz... Ha pedig nem, akkor meg miért játssza meg? Mindenesetre nekiugrottam. Nem ütöttem, nem rúgtam, csak csíptem, és haraptam. De azt ő is. Sőt, bele is csimpaszkodtunk egymás hajába. Mikor megszereztem a kulcsot, újfent vadállatként ugrottam az ajtóra, tuszkoltam a zárba a kulcsot, és viharzottam a konyhába. A két fiú persze elég furcsán nézett rám. Egy harapásnyom ékeskedett a karomon, és kócos volt a hajam. De üres volt a gyomrom, és engem ez érdekelt.
- Ideadná valaki a sót? - Eleve vesztett ügy volt. Shin aligha adja oda, ha szépen kérem, Aya és Rai pedig túlságosan el voltak merülve egymás szemében. Mit volt mit tenni, szinte ráfeküdtem az asztalra, hogy elvegyem a kívánt fűszert. A gond az volt, hogy fekete hajú lakótársam is pont érte nyúlt, így összeütközött a kezünk. Látszólag nem érdekelte, én viszont úgy kaptam vissza a kezem, mintha parázshoz értem volna. A szívem pedig újra zakatolni kezdett. De, mégis, miért?!
- Fiúk, mit szólnátok, ha holnap este elmennénk egy meleg vizű fürdőbe? - csapta össze boldogan a kezét Aya, s sejtelmesen rám mosolygott.
"Indul a randi? Szuper!"
- Igazság szerint már ki is néztem egyet, ami szállodaként is működik, szóval ott tudunk maradni.
Igaz, hogy nem aratott sikert barátnőm ötlete, de este nyolcra mégis ott voltunk a fürdőnél. Már eléggé besötétedett, és az utolsó két szobát sikerült lefoglalnunk. Egymással szemben lévőket, saját fürdőszobával, és egy-egy kétszemélyes ággyal. Aya volt az én szobatársam, és megbeszéltük, hogy felkapunk egy törölközőt, és már megyünk is fürdeni, így mind a négyen leballagtunk. Izgatott voltam, mert tudtam, hogy Aya kitalál valamit, hogy kettesben lehessek Raitoval. Mint megtudtuk, nyolctól koedukált a fürdő, tehát együtt voltunk a gőzzel teli forrásban. Jólesően merültünk el a vízben, s óvatosan elengedtük a minket takaró törölközőt, remélve, hogy tényleg megtartja a csomó, amit rákötöttünk. Hajunkat felfogtuk, fejünkre egy nedves kis törölközőt tettünk. Igyekeztem Rai mellé ülni, aki erre csak kedvesen rám mosolygott, én pedig szinte belefolytam a vízbe. Öt perc kínos hallgatás után segélykérőn néztem Ayára, aki kisebbet bólintott, és kilépett a forrásból.
- Kezdek szédülni a melegtől, nem igazán bírom az ilyet. Shin, kikísérnél? - Fekete hajú barátunknak nem volt ínyére a dolog, de mielőtt megadóan felállt volna, szőke hercegem szinte felpattant, és indult kifelé.
- Én sem bírom ilyen fülledt helyen sokáig, majd én megyek veled. - Reményvesztetten merültem a vízbe az orromig, miután eltűntek az ajtóban.
"Ennyit az én álomrandimról..."
- Mit terveztetek? Ha kettesben akarsz lenni az öcsémmel, azt mondd neki, különben az életben nem veszi észre, hogy tetszik neked.
- Blugyblugyblugy. - Kiemeltem a számat a vízből, és elismételtem a mondandómat:
- Kösz a tippet, de már vesztett ügy. Totál belezúgott Ayába, már esélyem sincs.
- Akkor tegyél le róla! Vagy próbáld keményebben! - Elhúztam a számat, és felvontam egyik szemöldököm.
- Most őszintén! Szerinted lenne egy fikarcnyi esélyem is Aya ellen?
- Nekem ő nem jön be. Nem az esetem - rántott vállat, a szívem pedig újfent kalapálni kezdett.
- Akkor mi a te ideálod? - A meleg víz ellenére is kirázott a hideg azoktól a szemektől. Egyenesen a szemembe nézett, én pedig akkorát nyeltem, hogy még magam is hallottam.
- Az titok - válaszolt egy perc néma szemezés után. "Ti- tok? Miért... néz így rám? Viszont..."
- Igazad van.
- Mi? Miben?
- Nem fogom törni magam, ha neki Aya kell! - Egy diadalittas mosollyal felálltam, öklömet magam előtt tartva. - Legyen boldog az ő szőke pasifalójával! Amekkora béna vagyok, nem lehet csodálni, hogy megcsúsztam, és dobtam egy hátast. Persze, ez kiszámítható volt. Ahogy az is, hogy Shin ölébe estem. Sőt, még talán az is, hogy a törölköző csomója egy szempillantás alatt csütörtököt mondott. Szerdán. De ez most nem lényeges. Akarva, vagy akaratlanul, nem tudom, de a srác szeme pajkos csillogással indult el rajtam, engem pedig a vörösségen, és a szív- kalapáláson kívül megtámadott a deja vu. Egy gepárdot megszégyenítő gyorsasággal ültem fel, rántottam össze magamon a törölközőt, és sikítottam egy bazi nagyot. Shinichi dobhártyája másodszorra szakadt apró cafatokra pár nap alatt, általam. Ezután persze, pánikszerűen menekültem vissza a szobámba, ahonnan ugyanúgy menekültem ki. Aya és Rai ugyanis mínuszos távolságukat élvezték, szájon át. A tulaj majdnem kidobott minket, miszerint ne üvöltözzek negyed kilenckor, mert ide az emberek pihenni járnak... Nem győztem bocsánatot kérni, és meggyőzni, hogy ne hajítson ki mindannyiunkat.
Innentől nem voltam képes Shin szemébe nézni, rosszul esett Rai kedves mosolya, és barátnőm átáradozta az egész estét, így nagyon keveset tudtam csak aludni. Bezzeg ő! Amint vége lett a szóáradatának, elaludt, és szinte lelökött a kétszemélyes ágyról. Ott megfogadtam, hogy soha többé nem alszom egy ágyban Ayával. Hajnali háromkor mentem le újból a fürdőbe, s merültem el a forró vízben. Hatalmasat sóhajtottam, s az így keletkező fodrok útját figyeltem a víz felszínén. Szemem viszont elkerekedett, mikor pár felém tartó, apró hullámot pillantottam meg enyéimmel szemben. Lassan felpillantottam, és egy kék szempár nézett vissza rám. Csodálkozva, és kedvesen.
- Ehm... Éjszakai fürdő, mi? - Zavartan nevettem fel, s ő is szélesebbre húzta mosolyát.
- Ilyenkor esik a legjobban, nem, Rie? - Beleborzongtam, ahogy kimondta a nevemet.
"Ó, a francba, de, hát ő nem is engem szeret! Lemondtam róla, nem?! Akkor meg állj fel, és menj vissza aludni!"
- Én azt hiszem... - kezdtem, s felálltam, de Rai félbeszakított.
- Tudod, elég rosszul érzem magam, hogy vendégül látsz minket az otthonodban, én pedig összejöttem a barátnőddel. - Szégyellősen és elpirulva mondta. Nekem pedig fájt.
- Ugyan már... - ráztam meg a fejem hevesen.
- Pedig, igen. Plusz Shin viselkedése... Hát, hogy is mondjam... Elég sokat veszekedtek. De ő kedvel téged, csak nem igazán tudja kimutatni. - Szívem újra rákezdett mostani szokására, miszerint őrült módon kalapált. Hatalmasat nyeltem, és felálltam.
- Bocsi, Rai, de nagyon elfáradtam. És ne aggódj ilyenek miatt! - Meg se vártam, hogy elköszönjön, gyorsan felöltöztem, s bebújtam Aya mellé, az ágyba, majd, kb. egy álmatlan óra után sikerült elaludnom. Nem értettem, miért zakatol ilyen tempóban a szívem, ha Shin kerül szóba. képtelen voltam felfogni, hogy mi történik.