|
36. Szellőszárny - versciklus (1)
melone08 2012.08.09. 22:29
Szép tavaszi nap volt, bús szél fújdogált,
Mikor a két szempár egymásra talált.
Lágy pillantás, kimondatlan szavak,
Ez minden, ami elmémben megmaradt.
Nem tudtam szólni, csak szomorún nézni,
Remegő kezekkel csendben könnyezni,
Hervadozni, mintha örökre szólna,
És álmodozni: bár igaz ne volna!
Gyengéd kezeid lecsúsztak vállamról,
Könnyek csordultak beesett arcomról,
Egy utolsót kiáltottam: - Ég veled!
De már nem rám emelted tekinteted.
Vissza sem néztél, csak mentél utadon,
Már alig álltam reszketeg lábamon,
Majd eltűntél, csak az emléked maradt,
Magányos lettem, és szívem megszakadt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
