A fiú finoman beletúrt hajamba, miközben ajkait az enyémre nyomta. Nyelve bebocsátást kért, amit gondolkodás nélkül megadtam neki, s karjaimat nyaka köré fontam. Ő derekamnál fogva húzott magához olyan közel, hogy szinte minden porcikánk egymáshoz simult. Keze vándorútra tévedt, s hálóingemet tűrte egyre feljebb. Megszakította a csókot, s puha, forró ajkaival először fülem alatt, majd nyakamon kezdett kényeztetni. Olyannyira jól csinálta, hogy csóktól pirosló ajkaim közül kisebb sóhaj szakadt ki. Kezeim pólója alá csúsztattam, s lehámoztam róla a felsőt. Vagy a kezem hideg volt, vagy csak az érintésemre, de a fiú libabőrös lett. Leengedte az eddig felgyűrt hálóinget, majd egyszerűen lesimította pántjait vállamról, így az anyag puhán ért földet a bokámnál.Visszahajolt nyakamhoz, de nem állt meg, s lenyomott az ágyra. Nem ellenkeztem, üres volt a fejem, csak egy valami zakatolt benne: "Akarom." Ahogy ültem az ágy szélén, ő egyik térdével mellettem támaszkodott, majd lehajolt, s csók közben elfektetett. Egyik keze mellemre siklott, s kényeztetni kezdte, mire kisebb nyögés szakadt ki belőlem. Ajkaival újra nyakamat, majd vállamat, s kulcscsontomat vette célba, míg másik keze belső combomat simogatta, s haladt egyre feljebb. Újabb kéjjel teli sóhajtás hagyta el ajkaim, mikor keze elérte kincsemet, s fehérneműn keresztül kezdett izgatni. Végigsimítottam hátán, majd derekánál előre csúsztattam ujjaim, s ügyetlen kezekkel, de kioldottam övét, s elindítottam lefelé a nadrágot. Ajkai elérték mellemet, én pedig újra felnyögtem. Lábaimat dereka köré fontam, ezzel újabbat taszítva a gatyán, s nagyobb hozzáférést biztosítva a fiú kezének...
Nyekk! Vagyis kopp. Vagy... Mindegy, leestem az ágyról! Rendes szokásom szerint... A víz teljesen kivert, szívem vadul kalapált. Az álom hatása alatt voltam. Milyen... perverz álom volt ez?! Komolyan, még szinte éreztem magamon az érintést... De kiét?! A srác - mert azért remélem, srác volt - arcára egyáltalán nem emlékszem. Egyedül valami ezüstösre a nyakában. Ismerős volt, de nem ugrott be, honnan. És kinek van olyan. Megvártam, míg légzésem a normálisra állt be, majd megdörzsöltem a homlokom. "Tegnap este. Shin és én. Egyedül voltunk itthon. Karácsony volt. Meg akart csókolni. Én pedig, szokás szerint béna voltam." - Megpillantottam az ágyamon a plüsst.
"Ja, igen! Ezt Shin valakinek oda fogja adni, de addig is azt mondta, az enyém lehet. Nem értem, miért nem mondja el, kinek vette. Önző, titkolózós dög! Nézzük... Ja, igen! Odaadtam neki a karácsonyi ajándékát... Utána... Mi történt utána? Megvan! Bunkó volt és rideg. De találtunk egy üveg pezsgőt, amiből... aligha maradt valami. És... Innentől totál kiesett minden. Berúgtam volna? Valószínű. Úgy sajog a fejem, mindjárt beledöglök! Lehet, emiatt volt az a hülye álmom? Lehet. Remélem Shin is minimum ilyen vacakul van. Höhö."
Ránéztem az órámra, és sóhajtva feltápászkodtam. Úgy döntöttem, veszek egy zuhanyt, hátha sikerül kihevernem ezt az átkozott másnaposságot! Kiléptem hát, még mindig homlokomat dörzsölgetve, és a fürdő felé indultam. Benéztem viszont a konyhába, hogy eltüntettük-e a pezsgősüveget. Leesett az állam, mikor megláttam a konyhaasztalt. Nem csak egy üres pezsgősüveg volt rajta. Mármint az is, de nem is egy! Három! Plusz egy üres cseresznyelikőrös, kólás, vörösboros, és barackpálinkás üveg!
"Ó, te jó ég...! Nem csoda, hogy ilyen szarul érzem magam! Ezt mind ketten pusztítottuk el?! Ajjaj... Anya tuti észre fogja venni a kis gyűjteményének hiányát..." - Hatalmasat nyeltem, s összepakoltam az üvegeket egy szatyorba, egy szál hálóingben kisurrantam az utcára, és kihasználva, hogy viszonylag korán van, a szomszéd kukája mellé tettem a szatyrot.
"Nem tűnik fel senkinek, úgyis van ott még pár üres piás üveges szatyor. De az, hogy nem emlékszem, mi a franc történt... Ki tudja, lehet, hogy az álmom nem is csak álom volt...! Na ne! Rie, szedd össze magad! Szimplán részeg voltál, de nem történt semmi!" Visszarohantam a házba, és a fürdőszoba irányába mentem. Mikor készültem kinyitni, az magától kinyílt! Na jó, nem. Shin majdnem orrba vágott az ajtóval, mivel ő belülről nyitotta. Csak onnan látszott, hogy másnapos, hogy dörzsölgette homlokát, s orrnyergét. De ugyanolyan jól nézett ki, mint mindig.
"Mi van?! Térj észhez, te liba!"
- J- jó reggelt...! - köszöntem oda neki, s látszott rajta, hogy csak ekkor vesz észre. - "Kérdezd meg: Hé, Shin, ugye senkivel nem feküdtem le az éjjel?" Megláttam viszont a nyakában egy ezüstláncot. Nagy láncszemek, olyan nyakláncot alkottak, ami egy fiún igenis nagyon jól áll!
"És... azt a retkes életbe! Ezt adtam neki karácsonyra! Ez volt az álmomban a... Ó!" Beleszédültem a gondolatba. "Álmomban, akivel... akivel én... én... az Shin volt! Shin! Velem! Az ágyban...! Ugye csak álom volt?!"
- Jobbat! - köszönt vissza a fiú. Enyhén rekedt volt a hangja. Az enyém is, de az enyém mindig az, miután felébredek.
- Hé, Rie! - Felnéztem a kék szemekbe, eddig ugyanis a láncot bámultam. Iszonyat jól áll neki! A szeme viszont... mármint azok is jól állnak, de kicsit mintha zavartak lennének...
"Ugye, nem azt akarja mondani, amire gondolok?! Ugye, tényleg nem feküdtünk le?!"
- Csak... áh, semmi. Hagyjuk! - Elment mellettem, én pedig önkéntelenül is utánanéztem. Fülig vörösödtem, mikor megláttam, hogy csupán egyetlen törölköző van csavarva csípőjére, s csak ennyi fedi alakját. A haja pedig enyhén vizes...
"Ó, te jó ég! Térj észhez, te idióta! Hülye liba! Ostoba csitri!" - Fejemet ütögettem a csempébe, ahogy a zuhany alatt álltam. Durr. Vagyis csatt. Mindegy, tehát szépen lecsücsültem. Jellemző. Fájó hátsómat simogatva álltam fel, s zártam el a hideg vizet. Azt reméltem, ettől kitisztul a fejem. Egy francokat! Csak fáztam tőle. Gyorsan megtöröltem magam, és visszamentem a szobámba.

***

Csatt!
- Áú! Nem hittem, hogy tényleg felképelsz! - Aya felajánlotta, hogy felpofoz, hátha magamhoz térek. Elfogadtam. De akkorát adott, hogy ottmaradt a kezének a nyoma.
- Kitisztult a fejed? - kérdezte elégedett mosollyal, ahogy arcomat dörzsöltem.
- Nem - feküdtem el az ágyamon. - De mesélj csak, megpróbálom felfogni!
- Rendben. Tehát az egész estét együtt töltöttük. Először csak a városban sétáltunk, aztán elmentünk hozzájuk! Egész szép lakásban élnek, persze a miénknél kisebb.
- A tieteknél mindegyik kisebb.
- Jó. Akkor... A tiednél nagyobb azért. De nem palota. Mindegy, lépjünk tovább! Tehát ott voltunk. Ittunk pezsgőt, megajándékoztuk a másikat.
- Mit adtál neki?
- Egy képet. Én rajzoltam.
- Mi van rajta? - Rekedt hang, karikás, vörös szemek, lüktető fej. És nehéz felfogás. Ez vagyok én.
- Tök lényegtelen! Tehát. Én tőle egy tök jó parfümöt kaptam. Érzed? - hajolt fölém, de gyorsan eltoltam, és felültem. Az álmom teljesen kikészített. Kicsit odahajoltam barátnőmhöz, és nagyot szippantottam az őt körüllengő illatfelhőből.
- Barack. - Az első, és egyetlen szó, ami eszembe jutott. Miért? Mert barackillat áradt Aya egész lényéből.
- Veled nem jó beszélgetni, ha másnapos vagy! - nyafogott barátnőm, és sértődötten elfordította a fejét.
- Nem bírom. Beveszek még egy fejfájás ellenit! - Felkeltem és kiviharzottam a konyhába, ahol a gyógyszereket tartottuk. Ahogy Shin meglátott, elvigyorodott, én pedig zavarba jöttem. Nagyon.
- Na, mi van, kicsike? Nem bírjuk a piát?
- De, a piát rendkívül jól. A másnaposságot nem. -  Eközben a leveléből kipattintottam a kis pirulát, és engedtem egy pohár vizet. Bekaptam a gyógyszert, de mikor a második kortyot nyeltem volna le, ami elveszi a számban azt a keserű ízt...
- Rie, ami az este történt...
Félrenyeltem. De olyan szinten, hogy azt hittem, ott fulladok meg, miközben a korty fele elindult felfelé az orromba, hogy ő bizony majd ott fog kifolyni. Orromhoz kaptam tehát, úgy fulladoztam. Shin felpattant, és láthatóan segíteni akart, de ellöktem a kezét, és köhögve, befogva orromat rohantam a szobámba, s csaptam be magam mögött az ajtót. Aya elég furcsán nézett rám, mit ne mondjak. Miután vörösre ütötte a hátamat, és segített nem megfulladni, gyorsan ki kellett találnom valamit, hogy miért is folyt az orromból a víz, és engedtem tele a tüdőmet is eme folyadékkal. Márpedig, mint rájöttünk az elmúlt eseményekből, nem tudok hazudni. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben, hogy találjak valamit, amit Aya el is hisz.
"Álmomban lefeküdtem Shinnel."-  Nem, ez nem jó. Csak kiröhögne. Csak véletlenül nyeltem félre. Na persze, ennyire? Nem jó!
"Elcsúsztam, és így félrenyeltem, ami épp a számban volt. Nem jó! Akkor seggre ülve fulladok meg, nem rohanok be a szobámba pipacsvörösen."
Hangom még rekedtebb lett, így a hatás nem maradt el, mikor kínosan elvigyorodva, még mindig vöröslő képpel kinyögtem.
- Béna vagyok.

***

- Hogy mi van?! Ha Rai hazament, nekem miért nem szólt? - Nem voltam képes Shin szemébe nézni. Akárhányszor találkozott a pillantásom azokkal a sötétkék szemekkel... a szokásos libabőr mellé még a paradicsomot szégyenbe hozó vörösség is csatlakozott, a vágtató szívvel, és a bizsergő érzéssel, leginkább az alhasamban.
- Ez hagyján. Ayával van, akinek én falazok, mert a szülei azt hiszik, hogy itt van nálam. - Számhoz emeltem a poharamat.
- Akkor ezek lefekszenek. - Újra félrenyeltem. Most nem olyan szinten, hogy kifolyjon az orromon a víz, de hogy köhögőrohamot kapjak, ahhoz eléggé.
- H... honnan veszed? - kérdeztem, mikor eléggé lenyugodtam ahhoz, hogy egyáltalán valami értelmeset kinyögjek. Shin csak vállat vont:
- Vannak már abban a korban, nem? Vagy te még szűz vagy? - Elkövettem egy hatalmas hibát. Ránéztem. Egy olyan kaján vigyor terült szét arcán, amitől még a nyakamra is rászökött a vörösség. Tátogtam, hogy válaszolok valamit, mire még szélesebb lett a vigyora.
- S... semmi közöd hozzá! De fogadjunk, hogy még te se fektettél le senkit! - Kissé megemeltem az állam, és elfordítottam a fejem. Egyik térdével feltérdelt mellém a kanapéra, s maga felé fordította a fejem. Tekintete a arcomon cikázott, én pedig olyan szinten megdermedtem, hogy meg se bírtam mozdulni. Arcomról keze felcsúszott hajamhoz, s ujjaival végigsimította hajzuhatagom, s ajkait enyémre nyomta.
"Az álmom! Te jó ég!"
Pont, mint az álmomban, kissé megnyalta ajkaimat, mire én utat engedtem nyelvének, ami szenvedélyes, mégis lassú táncba vonta enyémet. Míg én kissé megemelkedtem, hogy kényelmesen át tudjam karolni nyakát, ő derekamon pihentette kezeit.