|
41. Szellőszárny (6)
melone08 2012.10.10. 21:04
Talán szerelem volt, de már véget ért,
Helyettünk a magányos csend beszélt.
A mosoly helyét átvették a könnyek,
És meg sem vártad, hogy elköszönjek.
Még most is feldereng, ahogy elmentél,
Helyedbe bús szenvedést fújt a szél,
Eltűntek mind az addig boldog képek,
Csupán a fények, azok beszéltek.
Nem maradt lelkem, és nem maradt szívem,
Csak az üresség kong szörnyen itt benn.
Elpusztult a világ, amit alkottam,
Sosem aggódtam - ostoba voltam!
Késő már a bánat, elszaladt a múlt,
Habár az érzés meg még nem fakult,
Elveszett a hitem, reményem oda,
Kín a tegnap, holnap vár a csoda.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
