|
42. Szellőszárny (7)
melone08 2012.11.02. 21:47
Az idő sötét lován szüntelen vágtat,
Viszi a múltat, újat hoz a mának,
Előtte a jövő, mint csirkefogó,
Csak szalad tovább, elfogni volna jó.
Két ló húzza a jövő gyors fogatát,
Ki megmarkolja lovai kantárját,
Odasóz egyet, s meglódul a kocsi,
A dühös idő gyorsabban üldözi.
Az emberek, a kis árva porszemek,
Csak űzik őket céltalan remények.
És csak lesik, ahogy rohan az idő,
Előle kacagva iszkol a jövő.
Az idő fogatján visz minket tova,
De nem örökké, hisz nem oly ostoba,
Leráz minket, ha úgy tartja a kedve,
És mi aláhullunk életünk vesztve.
Csak addig élünk, míg jövőnk üldözzük.
Néha csíp a szél, mégis elviseljük,
Hisz nem tehetünk mást, alkalmazkodunk,
Hogyha minél tovább élni akarunk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
