|
52. Szellőszárny (17)
melone08 2013.01.06. 17:19
Azt hittem, hogy édes lesz az élet,
Nagyot tévedtem, nincs benne kímélet:
Tarkón ütött vasmarkos kezével,
Mert hálni véltem tyúkeszű nejével.
Ha tudnátok, hogy milyen ostoba!
Egyszerű, akár a csikós ostora.
Keresztbe áll zöldhályogos szeme,
Hidd el nekem, a frászt hozza rád vele!
Zsírban úszik ápolatlan haja,
Akár egy kocának, formás a fara,
Vékony a lába, mint a gyufaszál,
Amelyet még egy hangya is elkaszál.
Tenyere sima, akár a smirgli,
Hogyha hozzád ér, nem fogod kibírni.
Szája bűzlik, mint egy határ trágya,
Tényleg felvinnéd így is a szobádba?
Rohanok, de nyomomban a banya,
Arcát ellepi a fekélyes ragya,
Azt kiáltja: „Tégy még csodát rajtam!”
Tegyen a rosseb! Csak, ha már meghaltam!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
