- Jó napot! Foglaljon helyen!
- Üdvözlöm! Köszönöm.
- Ön ugyebár Antonio Filippi?
- Igen.
- Mesélne, kérem, arról, hogy mit tud a barátja haláláról?
- Természetesen. Bár nem szívesen mesélek az esetről, érzékenyen érintett.
- Tisztában vagyunk vele, uram. Azonban a nyomozás szempontjából szükségünk van minden apró információra, amely segítségünkre lehet. Arra kérném, hogy válaszoljon minden feltett kérdésre a legjobb tudomása szerint.
- Rendben.
- Nos, akkor talán kezdjük azzal, hogy elmeséli, hogyan is kezdődött minden.


- Angelo és én gyerekkorunk óta barátok voltunk. Egy csapatban játszottunk mióta csak az eszemet tudom. Az egyetemen aztán mindketten bekerültünk az egyetemi csapatba, és onnan meg sem álltunk a Serie B-ig. A Reggina csapatmegfigyelője felfigyelt arra, milyen jól megértjük egymást a középpályán, és ajánlottak egy három éves szerződést, valamint egy akkora fizetést, amelyet egyetlen egyetemista, de még dolgozó ember sem tudna visszautasítani. Az orvosi vizsgálatok sikerültek, és nagyon örültünk, amikor részt vehettünk az első edzésen. Angelóról tudni kell, hogy nem tud végigjátszani kilencven percet. A szervezete viszonylag hamar elfárad, ezért minden mérkőzésen lecserélték, míg én több alkalommal is a pályán maradhattam. Egyszer aztán valamilyen oknál fogva végig bírta, és minden gond nélkül hozta le a meccseket, amelyet az edző is észrevett. Neki azt hazudta, hogy jógázni jár, és légzőgyakorlatokkal sikerült megnövelnie a tüdőkapacitását, amely a teljesítménye javulásához vezetett. A mester nagyon boldog volt, hogy végre hosszabb időt tud a pályán tölteni, de engem nem tudott becsapni. Tudtam, hogy elveti a spirituális témakör minden egyes formáját. Amikor rákérdeztem, hogy mégis mi ez a változás, azt mondta, hogy van egy olyan szer, amely legális, és elősegíti a szervezet állóképességének javulását. Megkérdeztem a nevét, mire ő megmondta. Akkor elhittem neki, és rákerestem az interneten, mégis miféle anyaggal tömi magát. Az általa említett szer valóban legális, és a hatására ráillettek az Angelón tapasztaltak. Bár előtte kételkedtem a szavában, a látottak meggyőztek, és elhittem neki a dolgokat.


- És egyáltalán nem gyanakodott ezek után, hogy esetleg belekeveredett valamibe?
- Nem. Fel sem merült bennem, mert mindig őszinték voltunk egymással. Persze, mint minden barátságban, ezúttal bennem is megingott a bizalom, de a bizonyítékok elfeledtették velem. Nem gondoltam volna, hogy előre utána néz a szernek, és ezáltal átver. A legjobban azonban mégsem az bánt, hogy lóvá tett, hanem az, hogy nem éreztem rá, hogy hazudik. Ha akkor kiszedem belőle az igazságot, akkor még időben megmenthetem, de sajnos, nem így alakult.
- Mikor jelentkeztek az első problémák?
- Éppen egy kupameccset játszottunk a Torino ellen, és a zuhanyzáskor fájlalta a mellkasát. Becsípődött izomra gondoltunk, hiszen amikor felugrunk fejelni, akkor a felsőtestünkben a legtöbb izmot megdolgoztatjuk, és egy rosszul időzített levegővétel okozhat efféle problémákat. Kicsit nyújtottuk, és bekente sportkrémmel, aztán két nap alatt rendbe is jött. Ez mindennapos egy labdarúgó életében, szóval nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Az azt követő három meccsen semmiféle problémája nem volt, ugyanúgy tudott játszani, mint korábban, és makkegészségesnek tűnt.
- Valószínűleg a szer mennyiségén változtatott, visszavett belőle, mert azt hihette, hogy túl sokat szed.
- Igen, így utólag én is erre a megállapításra jutottam, de aztán visszagondoltam az ezt követő eseményekbe, és arra a logikus magyarázatra jutottam, hogy nem csökkenthette a dózist. Ha bármilyen gyógyszernek csökkenti az ember a mennyiségét, akkor valószínűleg annak hatása is elmúlik. Ergo csökkenni kellett volna a teljesítményének is, de mégsem így történt. Nem hinném, hogy egy illegális szerhez adnak betegtájékoztatót, és fel sem írják rá, mennyi az a mennyiség, amit még be lehet szedni belőle. Ezért több idő kellett volna neki, hogy hosszú távon eltalálja a megfelelő adagot. De javítson ki, ha ez a feltevés nem helyes.
- Nem. Egyetértek Önnel. Mindazonáltal még nem ismerjük ennek a szernek a hatásait, összetételét. Nemrég került csak hozzánk egy adag belőle, amelyet elküldtünk a laborba elemzésre.
- És mikor lesz eredmény, vagy mire számítanak?
- Erre a kérdésre nem felelhetek. Csak nekem van jogom kérdezni.
- Igen, elnézést.
- Rendben. Akkor folytassuk.
- Úgy tudjuk, az áldozatnak volt egy barátnője. Mit tud Ön az említett személyről?
- Nos, igen. Mariettának hívják. Néhány hónappal a halála előtt ismerkedett meg vele, bőven azt követően, hogy elkezdte szedni azt a szemetet. Annyit tudok róla, hogy Milánóból költözött ide, mert itt kapott munkát az egyik ismerőse cégénél. Egy buliban találkoztak, és azonnal egymásra találtak. Először csak randizgattak, ismerkedtek, majd egy hónap után össze is költöztek. Persze én örültem a boldogságának, de kényelmetlenül éreztem magam harmadikként az albérletben. Még nem volt pénzünk külön lakásra, ezért hárman éltünk egy fedél alatt. Hamar megismertem, és kiderült, hogy szereti az operákat, színházba is jár, sokat olvas, szóval kulturált, polgári személy, nem valami pénzhajhász nőcske. Ráadásul az édesapja tanár, az édesanyja pedig irodai alkalmazott, tehát pénz híján sincsenek. Nem féltettem tőle Angelót, hisz veszélytelennek láttam már akkor is.
- Értem. És nem volt köztük az eset végéhez közeledve valamiféle viszály, vita, ami miatt kiborulhatott, és túladagolta a barátját? Egyáltalán tudott vajon arról, hogy a párja miket szed?
- Úgy tudom, hogy Angelo elmondta neki, hogy teljesítménynövelőt szed, de, hogy ez mennyiben befolyásolta a kapcsolatukat, arról fogalmam nincs. Persze, vitatkoztak, mint ahogyan az a legtöbb kapcsolatban meg is történik. Azonban egyszer sem hallottam - pedig ott voltam velük -, hogy szóba került volna bármi is erről a témáról. Ami különös volt, hogy ilyen könnyedén vette a tényeket a lány. Én mindig aggódtam Angelóért, akkor is, ha tudtam, elvileg ártalmatlan szerről van szó. Talán túl liberális a gondolkodása, vagy neki is volt takargatnivalója, amiről nem tudtam, de ezt az egyet furcsálltam.


- Tud arról, hogy voltak-e új barátai Angelónak, vagy járt-e olyan társaságba, ahová korábban nem?
- Ami azt illeti, igen. Mikor a csapathoz kerültünk, csak velem ült be a pályától nem messze található Flavio kocsmájába. Azonban, miután megtudtam, hogy ezen a szeren él, többször is lemondta a szokásos szerdai és pénteki sörözést, mondván, úgysem ihat erre a gyógyszerre - ahogy ő nevezte -, és inkább elmegy pókerezni valamilyen klubba. Sajnos, fogalmam sincs, hogy mi a neve annak a helynek, mert egyszer sem jártam ott, nem akartam utána szaglászni. Annyit tudok, hogy mindig busszal ment, tehát minden bizonnyal nem a közelben volt. Aztán feltűnt, hogy egyre többször hívogatják ilyen-olyan személyek, akikhez korábban - tudtommal - köze sem volt. Mikor beleszólt a telefonba, hogy „Hallo, Mario, vagy szia, Luigi”, tudtam, hogy csakis a pókerpartnerei lehetnek. Vagy legalábbis abból a közösségből hívták, ahová járni szokott. Aggódtam érte, de mivel sosem jött haza részegen, és anyagi gondjai sem voltak, nem gondoltam rosszra. Azt feltételeztem, hogy talán új életterületeken is ki akarta magát próbálni, olyanokon, amelyeken azelőtt nem volt lehetősége.
- Ezek közül az ismeretlen alakok közül járt bárki is Önöknél, amikor Ön otthon tartózkodott?
- Csupán egyszer jött fel egy harmincas férfi, amikor éppen hármasban vacsoráztunk. Angelo kiment a nappaliba beszélgetni vele, mi pedig folytattuk az étkezést. Én sűrűn néztem az ajtó felé, és hallgatózni próbáltam, azonban nem hallottam semmit. Marietta megnyugtatott, hogy csak az egyik ismerőse, egy bizonyos Paolo jött látogatóba, hogy megbeszéljék a legközelebbi partit. Nagyon érdekesnek találtam, hogy velem sosem beszélt ezekről a dolgairól. A barátnője mindig mindenről tudott, és olyan lazán vette őket, ahogyan én sosem tudtam volna. Talán ezért is nem említette, nehogy aggódjak.
- Látta ezt a Paolót? Le tudná írni, hogy hogyan néz ki? Ha hívunk egy rajzolót, el tudja neki mondani?
- Természetesen.
- Akkor szólok az egyiknek, és amíg megjön, addig jellemezheti nekem, hogy az adatok meglegyenek.
- Rendben. Körülbelül 175-180 cm magas, erős testalkatú, de nem kövér harmincas férfi, barna hajjal és zöld szemmel. Csak akkor láttam, amikor befejeztük a vacsorát, és átmentem a szobánkba, amely a nappalin át vezet. Köszöntem neki, de vissza sem köszönt, csak tovább beszélgetett Angelóval. Oda sem mertem menni kezet fogni. Ami biztos, hogy barna bőrdzsekit és fekete farmert viselt. A kabátja ugyan ki volt cipzárazva, de nem láttam a pulóverét vagy ingjét, vagy amit viselt.
- Köszönöm, feljegyeztem… Ez a kopogás biztosan a rajzolónk. - Jöjjön be!
- Jó napot, nyomozó! Üdvözlöm, Uram!
- Gyere be, Alfonse! Foglalj helyet. Az úr Antonio Filippi, ő fog személyleírást adni egy férfiról. Próbálj minél pontosabb képet alkotni az illetőről!
- Értettem, uram. - Kezdjünk is bele!
- Oké.

.
.
.

- Ennyi volt, végeztünk. Tehát akkor így nézett ki ez a Paolo?
- Igen, minden vonása egyezik, legalábbis az alapján, amennyire meg tudtam figyelni az alatt a fél perc alatt.
- Köszönöm, Alfonse, elmehetsz, és add át a járőröknek a fénymásolatokat. Keressék meg, és hozzák be!
- Igenis, uram! Viszontlátásra!
- Térjünk át arra az időre, amikor sűrűbben jelentkeztek a problémák. Meséljen ezekről az időkről!
- Nagyjából két és fél hónapja, egy hónappal azt követően, hogy az első alkalom megtörtént, újabb szúró fájdalmat érzett a szíve környékén. Azonban nem akart elmenni az orvoshoz, hiába mondtam neki. Elsőre még nem gyanakodtam, de nyugtalanított, hogy másodszor is ugyanaz a tünet jelentkezett, és pont azóta, hogy azt a szert szedte. Kértem, hogy vizsgáltassa ki magát legalább a csapatorvossal, mert nem lehet játszadozni az ember egészségével, de azt felelte, hogy nem lesz semmi baj, biztosan csak megerőltette magát, és nincs hozzászokva a szervezete a folyamatos terheléshez. Persze mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz, mert ha így lett volna, akkor már rögtön az elején jelentkeznek ezek a problémák. Tudtam, hogy minden gond okozója az általa szedett doppingszer. Ekkor kezdett világossá válni, hogy vagy hazudott nekem, vagy őt is átverték ezzel a szerrel. Először lebeszéltem magam arról, hogy ő tett lóvá, méghozzá saját akaratából. De utána gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy nem véletlenül egyeztek az elején a hatások az interneten talált adatok, illetve az általa közölt tények között. Tényleg hazudott! Képtelen voltam rákérdezni nála, mert féltem, hogy a barátságunk tönkremegy. Így visszagondolva már bánom, hogy akkor nem voltam erélyesebb, hiszen ha meg is haragudott volna rám, valószínűleg még élne. De ez most nem érdekes. Később, mikor már az edzésre sem tudott eljönni a fájdalom miatt, elvettem a szert a fiókjából, amíg nem volt a szobájában, és magammal vittem, hogy edzésen eltüntessem. Mire hazaértem, mindent felforgatott, és rám támadt, hogy hová raktam el a „gyógyszerét”. Én mindent tagadtam, és megkérdeztem tőle, hogy nem vette be esetleg az utolsó szemet, csak nem emlékszik rá. Hiszen úgyis sok a problémája mostanában. Mikor rákérdeztem, lehiggadt, és igazat adott, bár tudtam, hogy nem teljesen hiszi el. A napok egyre nehezebben teltek, és ő is egyre rosszabbul lett, és egyre többet gondolkodtam azon, hogy mitévő legyek.
- Ön hol tartózkodott, amikor bekövetkezett a barátja halála?
- Éppen edzésen voltam. Aznap sem jött el, és nagyon aggódtam. Addigra tényleg percenként szisszent fel, és rengeteg fájdalomcsillapítóval tömte magát, hogy ne fájjon. Amikor hazaértem, már ott voltak a mentők, és Marietta sírva futott hozzám, hogy Angelo meghalt. Először nem tudtam, hogy mi is történt. Képtelen voltam felfogni, hogy igaz-e, amit mond, vagy csak álmodom. Sok idő telt el, mire a sokkhatásból feleszméltem, és már csak azt vettem észre, hogy Mariettát ölelem át, aki nem tudja abbahagyni a sírást. Mielőtt elvitték volna, megkérdeztem az orvostól, hogy mi okozta a halálát, mire ő azt mondta, hogy szívinfarktus. Én azt hittem, hogy az hirtelen jön, de már hetek óta bajlódott a szívével. Amikor ezt elmeséltem az orvosnak, letolt, amiért ilyen felelőtlenül viselkedtem, és nem hívtam ki rá azonnal egy háziorvost, vagy vittem be valahogy a kórházba. Az én hibám volt. Miattam kellett meghalnia, mert nem viselkedtem férfiként. Ezután visszamentem Mariettához, és megkérdeztem, hogy mikor talált rá, és hogy élt-e még. Szipogott és kapkodta a levegőt, nagyon sokkos állapotban volt, de nehezen elmondta, hogy amikor belépett a lakásba, Angelo már a földön feküdt. Odafutott hozzá, megnézte, hogy van-e pulzusa, de nem érezte. Felhívta a mentőket, és rögtön hozzálátott a szívmasszázshoz, valamint a mesterséges lélegeztetéshez. Negyed óra alatt értek ki a mentők, addig próbálkozott szegény, de nem járt sikerrel. Bizonyára már előtte halott lehetett. Pedig csak három órára hagytam egyedül. Az edzésre menet megkérdeztem, hogy van, és ő azt válaszolta, hogy most jobban érzi magát, de látszott is rajta, hogy jobb a színe. Mire hazaértem, akkor meg már halott volt.


- Amikor felment a lakásba, nem látott bármilyen furcsa dolgot? Például felborított asztalt, ágyat, ami bűncselekményre utalt volna.
- Nem, semmi ilyennel nem találkoztam. Felérve a rendőrség fogadott, és alig akartak beengedni, mivel még vizsgálódtak. Csupán azért engedtek be, hogy beszélhessek a helyszínelők vezetőjével, aki szintén feltett pár kérdést. De gondolom, ez benne is van az aktában, amit leadtak. Láttam már filmeket, tudom, hogy megy ez.
- Uram, ez a valóság, egészen másképpen zajlanak az események, mint egy filmben. Itt azt írják, hogy találtak egy dobozzal a szerből a barátja párnájában, belevarrva. Ön tudott erről?
- Természetesen nem. Ha tudtam volna, akkor azt is eltüntetem, nem csak a már említett adagot. Eszembe sem jutott, hogy ennyire eldugta, de így már világos, miért lett hirtelen olyan nyugodt, mikor látszólag tisztáztam magam. Nem hitte el nekem, amit mondtam, de tudta, hogy van még tartalék, ezért nem foglalkozott tovább velem. Elhitette, hogy az volt az utolsó, és engem hibáztat érte, mint ahogy azt is, hogy hisz nekem. Ez rá vall. Nagyon ravasz volt világéletében.
- Ennyi lenne, amit kérdezni akartam. Köszönöm, hogy befáradt.
- Értesítenének arról, hogy mi lett a vége a nyomozásnak? Végül is, hogyan halt meg Angelo?
- Nem ígérek semmit. Rendőrként nem közölhetek ilyen információt, de ha a nyomozás során kiderül, hogy Önnek semmi köze a barátja halálához, akkor magánszemélyként egy mondatban összefoglalhatom.
- Várjunk egy kicsit! Én most gyanúsított vagyok?
- Mindenki gyanúsítottnak számít, akit behívunk kihallgatásra, egészen addig, amíg be nem bizonyosodik az ártatlansága.
- Értem. Rendben van. Akkor várom az értesítést. Minden jót! Viszontlátásra!
- Viszontlátásra!


Nyomozás utáni jelentés:

A nyomozás során megállapításra került, hogy az elhunyt szívelégtelenségben vesztette életét, amely a túl sok doppingszer használatának az eredménye. A barát, Antonio Filippi, valamint a barátnő, Marietta Raminotti vallomása, és a tények ismeretének tükrében kijelenthető, hogy nem felelősek az áldozat haláláért, ezért ártatlannak minősítendők. Paolo Ragatti, Angelo Marchioni ismerőse volt az elhunyt beszállítója, ő szerezte be a szert, de arra, hogy túladagolta volna az áldozatot, nincs bizonyíték. Tiltott szer árusításáért került őrizetbe, ahol fontos nevekkel szolgált, így sikerült lebuktatni egy kiterjedt szervezetet. A fent említett eredmények alapján a nyomozást lezártam, a bizonyítékokat és felhalmozott aktákat a bizonyítékraktárba elvittem.

2001. 08.13. , Reggina

Alfredo Bracchia