|
53.
melone08 2013.03.09. 19:26
Az angyal (Százszorszép - 1.)
Nyitott ajtó, csendes, meghitt szoba,
Ott feküdt Ő, mint valami csoda,
Körülvette a meleg nyugalom,
Azon a bágyadt, őszi alkonyon.
Csillogó arcára napfény vetült,
Hosszú haja a hátán elterült,
Csak lestem, ahogy alszik az angyal,
S álmát meséli égi szavakkal.
Ültem, és csak bámultam szótlanul,
Hisz’ nem tudok egy szót sem angyalul.
Percek teltek, mint végtelen évek,
Hívott-hívott az ártatlan lélek.
Nem bírtam tovább, el kellett mennem,
Féltem, hogy szívemmel felébresztem,
Hogy meghallja, mily’ hangosan dobog,
Mint vonat, mely a cél felé robog.
Puha pléddel lágyan betakartam,
Egész életemben őt akartam.
Mára csak emlék, szép, de borzasztó,
Bármily’ vidám, olyan könnyfakasztó.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
