|
54.
melone08 2013.03.31. 20:45
Könnyfolyam (Százszorszép 2.)
Térdre rogytam, el sem tudtam hinni,
Hogy, kit szerettem, hagytam elmenni,
Nem kértem őt, hogy maradjon velem,
Így omlott össze nyamvadt életem.
Bár szóltam volna! De csak hallgattam.
Féltem, álltam előtted zavartan,
Számat egyetlen szó sem hagyta el,
Vártam rád, tán így is enyém leszel.
Nem így történt! Volt valaki bátrabb,
Habár azelőtt még sosem láttad,
Mégis itt hagytál, elmentél vele;
Halkan sírok, megőrülök bele.
Az én bűnöm, hogy magam maradtam:
Gyáván rettegtem, ostoba voltam,
Csak át kellett volna, öleljelek,
Ahelyett, hogy így elengedtelek.
Túl késő, hiába a könnyfolyam,
Szerelmed emlékét megtartottam,
Ez büntessen, amíg majd meghalok,
Hogy tudjam, magányos miért vagyok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
