|
55.
melone08 2013.04.11. 16:26
Egy falat kenyeret! (Százszorszép 3.)
Fagyos utcákon bóklászom csendben,
Arcom piros, gyomrom nagyon korog,
Úgy érzem, hogy semmi sem lesz rendben,
A halál szele folyton rám morog.
Egy falat kenyeret! Ennyit kérek.
Nincs pénzem, se munkám, se otthonom,
Remélni csak egy csipetet vélek,
Mely lecsúszhat kiszáradt torkomon.
Cserepes szám egy szó sem hagyja el,
Gyenge vagyok, hogy bármit is mondjak,
Az éhség karja szorosan ölel,
Azt akarja, hogy lassan meghaljak.
Nekem is volt reménytelen álmom:
Munka, család, étel és gyerekek,
Most már tudom; kár volt erre vágynom,
Elvesztettem mind, amit szeretek.
Koszos, bűzös, vézna csöves lettem,
Undorral néznek rám az emberek,
Belém rúgnak, bár semmit sem tettem,
Kinézetem, amitől szenvedek.
Miért bántasz? Kérdezz tőlem bátran!
Ha nem is ismersz, hogy ítélhetsz el?
Kenyérre és törődésre vágytam,
Mégis – ha látsz – megvetsz és lenézel!
Hát jól nézz meg: csapzott lélek vagyok!
Semmit sem ér eltékozolt életem,
Senki sem keres, ha majd meghalok,
Rémálommá változott végzetem!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
