Négy óra van, csörög a kakas,
A parasztember oly szorgalmas,
Előbb etet, de aztán hatkor
Majd elindul a régi traktor.

Nyolc óra van, szalonna kézbe,
Hagymát tesz a meleg kenyérre,
Áll a motor, kész a reggeli,
Egy perc sem kell, máris megeszi.

Jó pálinka a parasztnak szent,
Főképp akkor, ha garatra ment,
Leöblíti vele az ételt,
Keresi a rádióvételt.

Tíz óra van, harsog a Kossuth,
Néha beleordít a vasút,
De nem kár érte, az élet szép:
Mily csodás a falusi látkép.

Delet üti az ósdi harang,
A juhászbojtár arra barang’,
És fejet hajt a traktor előtt,
Így köszöntve az azt vezetőt.

Ebédre újra szalonna jár.
Zsíros. A parasztnak ez dukál!
Mellé itóka, mely erőt ad,
A jó gazda így meg nem szakad.

Két óra van, még éget a nap,
A traktorban ülni boldogabb,
Hűs, kényelmes, szellőjárta hely:
Második otthon, ez nem korhely!

Négy óra van, megpihen a gép,
Neki is kell friss benzin elég,
Hű gazdája megtölti tankját,
Simítja, mint a szarvasmarhát.

Hat óra, nem fárad a páros,
A rádiós nagy poén gyáros,
Nem nevet, csak mosolyog az úr,
A munkára figyel piszkosul.

Nyolc óra, a traktor már fárad,
Felszántott ő vagy száz hektárat,
Érzi a paraszt, hagyja élni,
Ezért lassan hazavezérli.

Tíz óra van, vacsoraidő,
Este is szalonna a nyerő,
Pálinkával zárja a napot,
Lelkesen várja a holnapot.