Feri, Pisti, Gizi, Julcsi,
Öltözz gyermek, kell a pulcsi,
Kimegyünk a levegőre,
Ettől kaptok jó erőre.
Nagy az udvar, sok a gyerek,
Egész nap csak kergetőznek,
Piszkos lesz a kis ruhájuk,
Mérges lesz az anyukájuk.

Ott a Jóska homokozik,
Sándor, Panka ugrándozik,
Béla, Jancsi bújócskáznak,
Kabát nélkül jól megfáznak.
Csilla, Éva mondókázik,
Imre, Gyula mászókázik,
Ilcsi, Jutka, Dorka, Lenke,
Mind olyan kis eszetlenke.

Boldog órák, vidám percek,
Van, amiről nem beszélnek,
Elmondom most egytől egyig,
Reggel nyolctól úgy fél négyig:

Autózik a kicsi Sanyi,
Odamegy a gonosz Gyuri,
Elveszi az autót tőle,
Megüti, felreped bőre.
Sanyika sír: „Óvónéni!”
De ez őket nem érdekli,
Nem figyelnek, elfordulnak,
Gyuri bárkit üthet-rúghat.

Jön az ebéd, finom leves,
Betalál egy jobb-egyenes,
Arnoldka a szenvedője,
Bereped a szemfedője.
Vérzik, kékül, fáj is neki,
Óvónéni kezelgeti,
Botondka csak áll kevélyen,
Nagyot nevet a szegényen.

Alszik már az egész ovi,
Timi, Józsi, Teri, Mari,
De Dezsőke hebeg-habog,
Haszontalan, folyton zajong.
Nem álmos ő, más se legyen!
Senki semmit el ne vegyen,
Mind az övé, minden játék,
Hazaviszi, mint ajándék.

Délután van, mindjárt fél négy,
Gyermekedért hiába mégy,
Éhes, álmos, jól megverték,
Bocsánatát sosem kérték.
Dühöngeni immár késő,
Ha szólni mersz, jön a véső,
Maradj inkább nyugton, csendben,
Vagy balta lesz a fejedben!