|
67.
melone08 2013.08.10. 18:03
Hogyha majd felnövök... (Százszorszép 15.)
Hogyha majd felnövök, hangszert veszek,
Zenével köszöntöm az életet,
Mindenkire őszintén mosolygok,
Nem lépek rossz útra, nem bolyongok.
Nem búsulok, hiába a sok gond,
Az élet, akár hatalmas porond
Fekszik előttem, és várva várja,
Hogy lelkem a titkait feltárja.
Hogyha majd felnövök, ember leszek,
Felém intenek könyörgő kezek,
Lesik minden kérésem és vágyam,
De nehéz! Melyiket is kívánjam?
Megtanulom, hogyan kell dönteni,
Utálni, kedvelni, szívből szeretni,
Ha eltévedtem, visszatalálni,
És türelmesen mindent kivárni.
Hogyha majd felnövök, könyvet írok,
Melyben másokat is szóra bírok,
Megmutatom, hogy mit gondolnak ők:
Felnőttek, gyerekek, férfiak, nők.
Álmokból valós célokat szövök,
Vigyázz, világ! Lám, itt vagyok, jövök!
Nem adom fel, azt nem is tehetem,
Mert szép az élet, és én szeretem!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
