Nekro első gondolata az volt, hogy segítséget kér a szövetségeseitől, azonban Niban nem volt annyira készséges, mint a bravelakeiek. Az újonnan érkezőktől hallott a tetteiről, de ő az első küldetést Lighthavenben elbukta. A felkelőknek is kevés élelmük volt. A fogadó vendégeit Niban éppen hogy el tudta látni, hogy meglegyen a tökéletes álca, de külön tartaléka nem volt. A pince alatt kialakított helységben elszállásolt harcosoknak csak a saját készleteik maradtak - amit egészen Bravelakeből hoztak magukkal a hosszú úton -, s az is fogyóban volt már. A visszaútra biztos nem lett volna elég, így Nekro sejtette, hogy hamarosan vagy meg kell rohamozniuk a városi raktárakat és magtárakat - de ahhoz egyszerűen nem volt elég jól felszerelt és képzett harcos – vagy más megoldást kell keresnie...Szégyenkezett is a kérése miatt, de nem adta fel:

- Akkor adj valami munkát nekem! Hadd dolgozzak meg a könyvekért, amiket meg akarok venni.

- Ez így elfogadható - mondta pár pillanat gondolkodás után Niban. - Három utazózsáknyi élelem, három feladat elvégzéséért.

- Rendben! Áll az alku.

- Remek! Első dolgod egy levelet eljuttatni az éjszaka leple alatt a kereskedők negyedébe és a címzett válaszát elhozni nekem. Az én levelemet nem adhatod senki másnak, csak neki, és az övét is csak nekem... Mielőtt elfognak, kötelességed a nálad lévő üzenetet megsemmisíteni. Nem kerülhet az ellenség kezébe.

- A csatornákon át tudok menni?

- Igen, de ehhez ki kell menned a városfalakon kívülre. Lighthaven minden negyede külön csatornahálózattal rendelkezik és csak a Nagy Torony alatt egyesülnek a város közepén.

- Nem mehetnék a torony felé?

- Semmiképp. Az ottani járatokat jó pár évvel ezelőtt befalazták, és csak egy kis lyukat hagytak a falon, hogy a szennyvíz azon folydogálhasson kifelé, folyamatosan.

- Nem lehetne a lyukat kitágítani? - firtatta tovább Nekro. Semmi kedve nem volt kimenni a falakon kívülre, megtenni egy hatalmas kerülőt oda-vissza. Bár a csatornához sem volt sokkal több, de még mindig biztonságosabbnak tűnt, mint kijutni, bejutni a városba, majd vissza.

- Azt hiszed, nem próbáltuk? Minden alkalommal, mikor sikerült egy jó nagy lyukat csinálnunk, megjelent a csatornában a városi őrség. El kellett hagynunk a helyet, nehogy fogságba essünk, vagy végezzenek velünk. Életemben nem láttam még olyan forgalmasnak a csatornát, mint akkoriban.

- Hogyhogy épp akkor jelentek meg?

- Nem tudom. Ha ismerném ezt az információt, már rég ötletelnék a kicselezésére.

- Rendben, megkerülöm akkor a várost -adta meg magát Nekro. - De lesz-e időm visszatérni ennek a városnegyednek az alagútjaiba pirkadat előtt?

- Az attól függ, hány őrjáratba botlasz bele. Jó lenne, ha egy sem venne észre téged, különben riasztják a többieket és rengeteg ellenféllel találod szembe magadat. Ha sikerül megölnöd őket, mielőtt megfújná bármelyikük a kürtjét, akkor gyorsabban haladhatsz, de a hullákat mindenképp tüntesd el! Ha megtalálják őket, visszafelé nagyobb csapatokba fogsz botlani.

Nekro a nap hátralévő részében csak várt és várt. Nem hozott magával az elnyomottak rejtett városából semmi olvasnivalót, vagy valami egyszemélyes foglalatossághoz szükséges kacatot. Mivel úgy gondolta, hogy az éjjel előre láthatólag nem fog aludni, úgy tervezte, pihen egészen sötétedésig, de nem jött álom a szemére sehogyan sem, csak forgolódott a priccsén, ezért inkább hallgatta a helységben lévők beszélgetését. Két - pár fős - társaság és egy-két beszélgetőpartner ült az ágyakon. Ők folytattak eszmecserét. A nagyobb csoportba tömörülők beszédét egyszerűen

nem értette. A Val'thaot, a Sötét Elfek és a Thellimiant, az Erdei Elfek ősi nyelvét beszélték. A Közöst mind tudták használni, bár megvetették, hiszen az, eredetileg az antaprimai kereskedők nyelve volt a kezdeti időkben, később azonban az összes ember azt használta, néhány kivétellel.

A párt alkotó beszélgetőpartnerek közül a legközelebb hozzá - a múltkor kisebb vitába keveredett - párocskát látta: az idősebb Sötét Elf férfit és a fiatalabb Erdei Elf nőt, vagy inkább lányt. Ahogy így jobban megnézte magának, utóbbit tagadhatatlanul vonzónak, bár fiatalnak találta.

„Alig magasabb egy idősebb gyereknél.”

A nő viselkedése ilyen benyomást tett rá, mert ahelyett, hogy meghallgatta volna a másik mondandóját, mindig közbeszólt. A Sötét Elf nyilván arról próbálta meggyőzni, hogy hagyja abba a nevetséges nézetei hangoztatását, mert ezzel csak idegesíti a bosszúszomjas harcosokat. A lány nem törődött vele, továbbra is hajtotta a magáét az élet értékének egyenlőségéről és mindenki szabadságáról, ami ugyan szépen hangzik, mégsem történik úgy semmi, mint amit ő hirdet, vagy egy elődje hirdetett több száz évvel ezelőtt...

Végül a férfi visszakézből pofon vágta a lányt, amikor az „ártatlan emberek” kerültek szóba. Erre a két elf nép fiai és lányai a sajátjuk mögé sorakoztak fel, majd farkasszemet néztek egymással. Némelyiknek már a kardmarkolaton volt a keze, de egyikőjük sem akart kezdeményezni.

A két nép között kötött béke és szövetség egyik feltétele az volt, hogy nem léphetnek fel semmilyen testvér felé támadólag. A vezetők vérrel pecsételték meg a szerződést, így aki megtagadja a parancsot, halálbüntetésre számíthat megtorlásul.

- Mégis, mit képzelsz Van'tha?! - kiáltotta a közös nyelven az egyik Erdei Elf.

- Az idősebbek iránti tiszteletre nevelem ezt a Thelli'ont, ha már a szülei nem nevelték meg.

- Minden élet egyenlő.

- Csak szerintetek. Van aki arra született, hogy szolgáljon, de van aki arra, hogy szolgálják. Ez az élet rendje. Az erős, a ravasz uralkodik a gyengék és az ostobák felett.

- Mi az igazságos próbákon, rátermettségük alapján választjuk a vezetőinket, nem vérengzés és hazugság által!

- Ezek vagytok ti. Ezért is buktatok el hamarabb, mint mi. Nem kellett volna embert választanotok vezetőnek, aki gyáván letette a fegyvert az első csata előtt, ezzel pedig mészárlást okozott a népetek közt.

- Az egy hiba volt...

- És nem is az egyetlen! Lassan ti magatok sem vagytok már tiszta vérű elfek! Nem elég, hogy félvér, ez a gyermek még a Vafih'hut, minden elfek ősi nyelvét sem ismeri. Egy nyelv halála a nép, a nemzet halála is egyben! És esküszöm nektek: én nem fogom hagyni, hogy az enyéimmel ez történjen!

A népek közti ellentétek mélyen gyökereznek, ha a közös ellenséget elpusztították, vagy legalábbis térdre kényszerítették, elérve a közös célt, nyilván előbb-utóbb egymás ellen fognak fordulni. Nekro most gondolt bele jobban, hogy mi fog történni akkor? Akiket legjobb barátainak tekint, azok közt vannak Van'thák és Thelli'onok is. Melyik oldalra álljon egy ilyen harcban, ha majd fellángol? Zavarba jött a gondolataitól és nem tudta eldönteni, mi tévő legyen. A veszekedésnek Notha és Niban feltűnése vetett véget, utóbbi személy egy tőrt dobott a viszálykodó felek közötti üres padlóra, mely bele is mélyedt a lapok közti résbe.

- Elég legyen! Mindenki koncentráljon a közös ellenségre!

- De a népünk...

- Az az ő bajuk! A Van'tha és a Thelli'on népe mind a saját útját járja! Azok, akik be akarnak olvadni az emberek népébe, tegyék! A saját ostobaságukért nem mi leszünk a felelősök.

- Miért lenne baj, ha egyszer összeolvadnak a népeink? - kérdezte a fiatal lány. - Nem vetne véget a viszálykodásnak, ha egy nép maradna?

Itt Nekro elnevette magát, melyre mindenki odafordult. Notha szintén gúnyos mosolyra húzta a száját:

- A kérdésedből látszik, milyen jól ismered az embereket, Themna... Ők egymást is halomra gyilkolják a hatalomért.

- De, hisz ti is ugyanezt csináljátok!

- Téves.

- Mi?

- Igaz, hogy a hatalom birtoklásáért a testvérünket is meg kell ölnünk, ha ketten, vagy többen vagyunk örökösök, s egyik sem mond le a másik javára - válaszolt Niban -, de ezt nálunk törvény szabályozza. Csak egy halál. Semmi több. Nyilvános párbajban kell győzni, és csak egyetlen családtagot megölni. Az emberek szemrebbenés nélkül kiirtják mind a riválisaik, mind a testvéreik egész családját, asszonyokkal, gyermekekkel együtt. Ha meg a riválisoknak alattvalói is vannak, hát - azokat vagy teljesen, vagy egy részüket lemészárolva - biztosítják a lázongás elkerülését.

- Még akkor is ezt teszik, ha a korábbi urukkal elégedetlenek voltak az alattvalói?

- Szemrebbenés nélkül.

- Hol születtél, te lány? - kérdezte Nekro. - Te még nem szenvedtél az anyaföld ragályától, az emberektől?

- Pont te beszélsz, aki jó barátságban van egy brethniliaival?

- Van különbség ember és ember között, akár elf és elf között – felelte -, és, ha megbocsátasz, most mennem kell.

Természetesen nem várt elnézést, de legalább az udvariasságot megtartotta, melyet részben az egykori mesterétől, részben Selene Thusandtól tanult, közös utazásuk során.

„Selene... Vajon még mindig zombiként mered a semmibe a bravelake-i tömlöcben?” - Valószínűleg igen, de most a saját problémáira kell koncentrálnia, illetve a lighthaven-i küldetésre.

Notha vele tartott fölfelé, a rejtekhelyről fogadóba, még jóval indulás előtt enni valamit, hogy üríthessen is, nehogy az éjszakai rejtőzködés és rohanás közben jöjjön rá a szükség...

Miközben szegényes vacsorájukat fogyasztották, beszélgettek:

- Neked intézzek valamit a másik negyedben, ahova Niban küld engem ma este?

- Ölj meg pár embert a kedvemért.

- Örömmel. Hozzak bizonyítékot is?

- Mire gondoltál?

- Esetleg néhány ujj, vagy fül...

- Hagyd csak. Tudom, hogy megteszed, ha egyszer azt mondtad. Esetleg csak... egy tanácsot adhatok.

- Hallgatlak.

- Ha megölsz egy-egy őrt, kutasd át őket, hátha akad náluk némi pénz. Igaz, nem lehet sok, de a semminél mégiscsak több. Ha innen továbbállunk, sose tudhatod, mikor jön jól, ha van.

- Így van, tanács megfogadva.

- Úgy legyen.

A vacsora után még beszélgettek egy keveset a városban folyó eseményekről, majd Nekro lassan leereszkedett a csatornákba, hogy a falakat megkerülve átjuthasson a város túlsó végére.