Tyler

Nagyanyám holtra sápad. Keskeny, elfehéredő ajkát elnyeli a körülötte gyűrődő ránctenger – akár egy egyenes vonal a megfakult, sárgás pergamenen. Megrogynak a térdei, anya kénytelen a hóna alá nyúlni, hogy megtartsa őt. Az öreglány a karjaiban adja elő groteszk kimúlási számát. Shimura regénye hamarosan napvilágot lát, úgyhogy nem árt neki a gyakorlás.
Shonna töretlenül mosolyog a haldoklóra, keze hatalmas, kerek pocakján pihen. Közelebb vonom őt magamhoz.
– Az ultrahang szerint fiú – közlöm az örvendetes hírt. – Hát nem nagyszerű, nagyi? Az első dédunokád!
– Az első? – hebegi. Szemhéjai drámai lassúsággal ereszkednek le. Anyám eltámogatja őt a székéig, közben a fejét ingatja. Az üvegkalitkát idéző iroda áttetsző falain esőcseppek kopácsolnak, a mennydörgés magába olvasztja a kriptaszökevény nyögdécselését. Kivezetem Shonnát a folyosóra, némán, a képünkre ragadt vigyorral ballagunk végig az iskola épületén, ki a parkolóba.

Shonna behuppan az anyósülésre, sűrű pillarebegtetéssel ártatlan pillantást küld felém, majd hátra hajítja a lecsatolt műhasat. Egyszerre bukik ki belőlünk a röhögés. Én a kormányra hanyatlom, ő az ablakot kaparássza kínjában.
– Jaj, Istenem! – Levegő után kapkod, a szeme sarkából pár kósza könnycsepp pottyan ki. – El sem hiszem, hogy Danna belement ebbe.
– Ó, őrizget ő egy-két tüskét. A bosszúvágy néha elvetemültségekre sarkallja a nőket. – Shonna hátravetett fejjel kacag, mézszínű, hosszú loknijai beleremegnek, mellkasa szaporán emelkedik a mélyen kigombolt blúz alatt. Amint megérzi magán a tekintetemet, barna írisze ravaszkásan szikrázik fel. A combomra csúsztatja a kezét.
– Tyler, drága… – Megint kezdi. Kikerget az észből az állandó incselkedésével. – Nem illik így bámulni valakire, aki még csak nem is a barátnőd. – Elégedetlen fintor vibrál a szám csücskében.

Mindenki tudja, hogy lassan egy éve együtt vagyunk – a komplett Madkins família, a szüleim, sőt, az összes ismerősöm a Price-ből. Egyedül Shonna nem hajlandó megbékélni a helyzettel, nem, amíg én személyesen világgá nem kürtölöm a viszonyunkat, és a nyakamba nem akasztom a foglalt táblát. Szerinte ebben nyilvánul meg egy kapcsolat hivatalossága.
Eddig sosem kellett senkit a barátnőmként bemutatnom. Az elkötelezettség puszta említésétől kiráz a hideg.
Mit tehet ilyenkor a terrorban tartott férfi?
Hát meghunyászkodik.
Artikulálatlanul panaszkodom az orrom alatt, ujjaim megkövülnek a zsebemben kitapintott dobozka körül. Tornádót imitáló sóhajtással Shonna ölébe dobom. Felragyog az arca.
– Nem… – kezdem nagy hévvel.
– Nem kéred meg a kezem – fejezi be helyettem. – Tudom. – Az egyszerű, fehérarany karika tökéletesen passzol az ujjára. Megragadja a csuklómat, hogy megbizonyosodjon róla, viselem-e a párját.
Futólag a számhoz érinti az ajkát, tekintetét le sem veszi az ékszerről. A belőle áradó örömtől kellemesen szorul össze és remeg meg a gyomrom.
– Elsőre eltaláltad? – gügyögi a gyűrűnek.
– Tessék?
– Davis már a hatodikat veszi. – A szemöldököm a homlokom közepére ugrik.
– El akarja jegyezni Darylt?
– Már egy ideje. Meglepetésnek szánja.

Visszapörgetek néhány emlékképet Hagnerékről.
Azok ketten valószínűleg a legkompatibilisebb páros a Földön. Az egyetlen problémát Daryl alakuló karrierje, az azzal járó kötelezettségek plusz Davis féltékenysége jelenti, de az ebből adódó villámvitákat leszámítva zavaróan idilli köztük minden.
A kárörvendés elkergeti az irritáltságomat.
– Hagnert most biztos eszi a fene a húgod filmje miatt. – Shonna egy másodpercre berekeszti az új szerzeményével való flörtölgetést.
– A csókjelenetről még nem tájékoztatták. – Gonosz vigyorba rándul a szám. Kirajzolódik előttem az őrjöngő Davis képe, midőn rádöbben, milyen intim részleteket titkoltak el előle. Kedvem támad átruccanni Amerikába és élőben megszemlélni a kitörését.


Yuji

A halántékomat dörzsölgetem, hátha kimasszírozhatom magamból a stresszt.
A forgatás helyszínén fel-alá rohangálnak az inkompetens barmok; a mellékszereplők épphogy belefogtak a mondataik bemagolásába, de máris átköltik őket, az egyik operatőr a kamerájára borította a kávéját, a rendező fél órája a vécén trónol.
A hangyafarm szorgos munkásai közül nap barnította óriás magasodik elő. Joshua a kaszkadőrök kisebb csoportjával tárgyal, széles háta eltakarja őket előlem.
– Valami gond van? – sétálok közéjük mindenre készen.
– Dorian idefelé jövet elesett a motorjával – tájékoztat egy alacsony, fekete hajú nő.
– Dorian? – A felvilágosítás Lendrow dörmögős hangján érkezik.
– A szőke hajú.
– A rendező tudja már? – Kollektív fejrázásuk visszaidézi a lüktetést a koponyám alá. Kész, vége. Pocsékba fog menni a zseniális forgatókönyvem.
Támogatást remélve boci szemeket meresztek Joshuára, aki – ha fáj is beismerni – messze az egyik legértelmesebb tagja ennek a stábnak. Utolsó mentsváram vállat von.
– Legfeljebb megkérjük Hagnert, hogy ugorjon be helyette. Daryllel nemsokára be kell futniuk.

A nemsokára valahogy elhúzódik egy órával. Madkins végül a lakókocsik mögül lohol elő, mögötte Davis szedi a lábait egy potyautast szállítva. Az alig féléves kiskölyök a szőke fürtöket cibálja, és szerfelett jól szórakozik.
– Hill? – érdeklődik Daryl rögtön a rendező után.
– Éppen nyugtatózza magát. – Rosszallóan ráhunyorítok a barna hajú emberkére Hagner karjaiban. – Mindegy! Nyomás készülődni!
– Viselkedj jól, Joshua! – duruzsolja a babának Daryl, búcsúzóul puszit nyom az arcára. Lendrow a zsebébe süllyesztett kezekkel oson a lány mögé, lehajol, és a fülébe suttog.
– Igenis asszonyom. – Madkins csupán a szemét forgatja a centiméterekről rávillantott önelégült vigyor láttán, Hagner ellenben kis híján a földre ejti Daryl öccsét, a bőrszíne azt jósolja, pillanatokon belül felrobban. Szerencsére türtőzteti magát. Arrébb rántja barátnőjét, és úgy fordul, hogy az égimeszelő véletlenül se férkőzhessen közel se hozzá, se a gyerekhez.
– Mary tuti pikkel rám – morogja a hajával játszó fiúcskának. – Miért kellett éppen Joshuának keresztelnie téged?

Az ifjabb Joshuát a védőőrizetemre bízzák, amíg a kijelölt bébiszittereket kezelésbe veszik a sminkesek és a jelmezesek. Davis készül el előbb, enyhe undort mutatnak a vonásai, mialatt megmozgatja végtagjait a csupa fekete, testhezálló öltözetben. Aztán Daryl jelenik meg ugyanilyen ruhában, és a srác ellenérzései a dizájnnal szemben azon nyomban felszívódnak.
Az akciófilmek nagy előnye: a nők minden egyes alakalommal testhez simuló, dögös rucikban mászkálnak. Illetve bikinikben.
Madkins ugyanúgy tekereg a fénylő anyagú, elől szolidan lezipzárazott kezeslábasban, mint az imént Davis. Hosszú, barna haja magasra fogott lófarokban himbálózik mögötte, keze az oldalára rögzített fegyveren nyugszik. A magassarkú csizmát nyilván nem sikerült ráerőltetniük, helyette masszív bakancsokban feszít.
Elénk ér, ujjával a szemét hangsúlyozó fekete kihúzásra bök.
– Komolyan, Yuji? A kemény kémcsaj talpig vakolatban megy a titkos bevetésre? A toronymagas cipősarkakat már meg sem említem.
– Az ilyesmibe nincs beleszólásom. – Miután végigméri Davist Daryl grimasza eltűnik, töprengő kifejezés jelenik meg az arcán. A fejét oldalra dönti, a homlokát ráncolja.
– Nem tudom eldönteni, hogy ez most irtó dögös vagy szimplán röhejes. – Hagner végigsimít a lány derekán, olyan közel rántja magához, hogy összekoccan a csípőcsontjuk.
– Én már eldöntöttem.
– Ne a gyerek előtt! – ripakodom rájuk, tenyeremmel szemellenzőt képezek a kis Joshuának.


Daryl

Lendrow-val géppuskás őrültek elől menekülünk, ugyanakkor épp marad elég energiánk egy pörgős párbeszéd lebonyolítására. Azt hiszem, túlbecsültem Yuji írói képességeit…
Átpördülök a piros autó motorháztetején, Joshua utánam. Lekuporodik mellettem, vértől és izzadtságtól összetapadt hajtincsei jótékony árnyék alá bújtatják a tekintetében ülő rettegést. Automatikusan a nyakkendőjéhez nyúl, csakhogy nincsen többé mit meglazítania. Ruhája cafatokban fityeg rajta, ingén hosszú, széles szakadások futnak végig, alig fedi el a felsőtestét. Marketingfogás az átlátszóbb fajtából – könyvelem el.
– Már akkor tudtam, hogy ez lesz, amikor általánosban darts nyilat dobtál a tanár seggébe – üvölti túl a fölöttünk elzúgó lövedékek zaját. Lesajnálóan sandítok le rá, könyökömmel megtaszítom az oldalát.
– Ha előre tudtad, akkor magadra vess! – Kikukucskál a jármű fölött, de a tagbaszakadt, fegyveres fickók hatására úgy dönt, itt van a legnagyobb biztonságban.
– Karácsonykor nem is estél le a lépcsőn, igaz? – Lebukok mellé, összehúzott szemöldökökkel igyekszem visszaemlékezni az esetre.
– Ja, az! – ugrik be. – Akkor tényleg leestem a lépcsőn. Valami elmebeteg, francia csövesnek a legnagyobb fagyban jutott eszébe odahugyozni a tetejére.
– Oké, csapó! Felvesszük a naplementés jelenetet. – Ijedten pillantok a horizonton lefelé bukdácsoló napkorongra. Davis nagyon ki fog akadni…

Alattomos módon az öcsémet ölelgetve kutatom fel a szőke szénakazalt a tömegben. Abban bízom a miniatűr Joshua jobb belátásra téríti majd a célszemélyt, és nem rohan el azonnal laposra verni a nagyobbikat.
Davis a kaszkadőrök körében sztorizgat a Prince-ben átéltekről, egy igazi mesemondó lelkesedésével dől előre a széken. Gyengéden megérintem a vállát, mire az ölébe húz, mellkasa a hátamnak feszül.
– Éppen a plakátos esetet meséltem – avat be. Professzionális mosollyal pásztázok végig a hallgatóságon, szavak nélkül kérek bocsánatot a zavarásért. Joshua ficánkol a karjaimban. A copfom elérhető távolságon belülre kerül, hát rámarkol. Egyesével adják meg magukat a hajszálaim, hiába próbálja Davis megfékezni a sörényemet nyirbáló ujjacskákat.
– Beszélnünk kellene. Kettesben – sziszegem. A fejbőrömet ért tortúrától eltorzulnak a vonásaim, ezt a jelenlévők tévesen haragként fordítják le. Hatalmas perpatvarra számítva eloldalognak.

Davis gyanakvása feléled, amikor a térdére ültetem a legkisebb Madkins porontyot, és vele szemben foglalok helyet. A karamell színű íriszek elsötétülnek a feszültségtől. Kiszárad a torkom.
– A naplementés jelenet… – erőszakolom ki magamból a szavakat reszelős hangon. – A forgatókönyv szerint meg kell csókolnom Lendrow-t. – A tüdőmben reked a levegő. Davis pislog párat, mintha a folytatást várná, aztán bólint.
– Oké.
– Oké? – kerekednek ki a szemeim.
– Tanultam Ian és Heather esetéből. Nem fogok egy színpadi csók miatt balhét rendezni. – Semmi mesterkéltség, a higgadtsága valódinak tűnik, ám nem merek bízni a látszatban.
Igaz, Ianék szakítása – az isten tudja hányadik az évek során – elrettentő példa, csakhogy Heather abnormális féltékenységét Daviséhez hasonlítani erős túlzás.
Wackerly és a Days ikrek összefogtak egy videoklip erejéig, mire Heather felkapta a vizet egy nyomorult, kétértelmű képkockán, és kampányt indított Nicole ellen. Én őszintén azt gondoltam, kinőtte az undok korszakát. Mind azt gondoltuk. Aztán pofára estünk.
Momentán fontolgatom a szingli Iant közelebbről összeismertetni a szintén szingli Valerie-vel – ebben kizárólag az hátráltat, hogy a kerítőnősdit sosem soroltam a kedvenc tevékenységeim közé.

Muszáj leellenőriznem, Davis pusztán mérsékli-e az indulatait, vagy végleg kifordult önmagából. Ennek érdekében radikális eszközhöz nyúlok: a bátyjához.
– Kyle felhívott a minap – jegyzem meg mellékesen. – Szeretne eljönni a forgatásra. – Davis felhorkan, ökölbe szorítja a kezét, annyira, hogy csontjainál kifehéredik a bőr.
– Minek?! – Ellágyult mosoly költözik önkényesen a képemre.
– Nyugi, lebeszéltem róla. Egyébként – Kíváncsian emeli rám a tekintetét. – lehet, hogy megkérem a dublőrömet, helyettesítsen a csókjelenetnél. – Davist elönti a megkönnyebbültség, válla merevsége felenged, ajka enyhén előrebiggyed, miközben beleborzol öcsém hajába. Megint idióta ábrándok kavarodnak fel bennem, amiket nem ártana eldobozolni még legalább öt évre. Az eddigiek úgy is olyan gyorsan váltak valóra, hogy ébredés után minden áldott nap tíz percet töltök mozdulatlanul az ágyban, azt tudatosítva magamban: igen Daryl, mindez megtörtént, nem álmodtad.

Yuji forgatókönyveket ír Hollywoodban, hetek kérdése és kiadják a regényét. Mrs. McGlone előre retteg tőle, hány lány próbál majd a nyomdokaimba lépni a hatására.
Ian a Heather incidens nyomán írt, Grammy-esélyes dala elárasztotta az étert. Egy ideje a második albumán munkálkodik, ezzel párhuzamosan Peterekkel versenyez azon, kinek a száma ér el jobb helyezést a toplistákon.
Joshua női szívek százait ejti rabul a flegmaságával, elárasztják a felkérések. Divatba jött a fapofa. Múltkor dezodor reklámot forgatott. Stírölni a kamerát, fél másodpercre mosolyt csillantani, felemelni a promóciós anyagot – ennyiben ki is merült a feladata.
Apu rég megbékélt velem, az őrültségemmel, még Davisszel is. Legújabb csemetéje megszületése óta különösen ellágyult. A keresztelőt követően összeültek sörözni Hugh-val, és előre lefixálták az unkarendelést: két lány, két fiú – minimum.
Tyler Angliában tengeti a mindennapjait Shonna társaságában. Ezer éve nem beszéltünk; őt állítólag a színházi szereplések, nővéremet a művészeti egyetem köti le. Szerintem meg egymást foglalják le, de azt intenzíven teszik.
Davis munkatéren végigkóstolta a teljes menüt. A végén rájött, mennyire hiányzik neki a Prince, szóval az egyetem után elfoglalja Gregor edző megüresedett pozícióját, aki a plakátunk hatására elhatározta: elszegődik egy balett-társulathoz. Oké, ez nem teljesen igaz. Az ürgének voltaképp elege lett, és felmondott. Egyébként Davis továbbra is kitartóan gyűlöli a bátyját, jóllehet Kyle a nyakát töri igyekezetében, hogy öccse kedvében járjon.

Én pedig… Nos, én lehúztam két évet a Prince Művészeti Akadémián, túléltem még kettőt a harcias hercegnők között, visszatértem a köztudatba, immár Daryl Madkinsként, és az első akciófilmemet forgatom. Továbbá Shimura ígérete szerint garantáltan enyém a főszerep, amennyiben mozivászonra adaptálják a könyvét. Mi több, Davis esetleg engedélyt kaphat önmaga alakítására. Nosztalgia parti a javából!
A magánéletemre sem panaszkodhatom. A pasim alá mindössze egy fehér lót kellene pakolni, hogy megkapjuk a tökéletes szőke herceget. Jellemzően az okozza a legtöbb fejtörést vele kapcsolatban: vajon megkapom végre valamelyik gyűrűt a hat közül vagy vásárol még egy hetediket?

Reggel mindezt végigpörgetem magamban, nappal párszor ráeszmélek, mekkora mázlista vagyok, este viszont elkap a kényszer a tanulság leszűrésére. Sokat görcsöltem rajta, mégsem ugrott be jobb a szokásosnál. Tehát…