|
69.
melone08 2013.12.26. 23:14
Esthajnal - az új versciklus (Esthajnal) címadó verse
Szép csillagok! Miért fagyos szívetek?
Lázas éjszakán szüntelen vacogok,
Fáradt lángoknak látom a színeket,
Az őrülettől folyton felkacagok.
Jupiter! Minden éjjel hallom szavad,
Amint azt kéred, hogy segítsek Neked,
És tudd meg! Én mindig akartam javad,
De a Sors végül más utakra terelt.
Mars! Te élteted dühöm mások ellen,
Csatára hangolsz, kezembe kardot adsz,
Miattad lettem önző, gonosz szellem,
Hát dögölj meg! Tőlem több lelket nem kapsz!
Vénusz! Ó, Te drága, szépséges angyal!
Simogatod arcom, megnyugtatsz engem,
Te vagy a mindenség, csodás Esthajnal,
Megmentetted züllött, romlott életem.
Új reményt, megváltást kér nyamvadt testem,
Már majdnem elfogyott belőlem a vágy.
Vénuszom! Esthajnalom! Segíts nekem!
Hadd pihenjek végre, várjon puha ágy!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
