|
78.
melone08 2014.05.10. 11:49
Az utolsó óra (Esthajnal 10.)
Felkészültem! Jöhet értem a halál.
Kár, hogy már csak üres lelket talál.
Elvitte az ördög, hisz’ neki adtam,
Mikor egy szebb, jobb jövőt akartam.
Miért tettem? Tudom, nem kellett volna,
Bár életem semmiről sem szólna,
De lenne lelkem, tudnék még szeretni,
Mosolyogni, mindent elfeledni.
Így csak állok, és időtlen figyelek:
Múltat, jelent, jövőt, mik nincsenek.
Elvették őket, vagyis nem! Én tettem!
Ó, ég! Csak tudnám, mit is reméltem?
Eltékozoltam az öröklétemet:
Mindezt tíz év boldogságért kellett,
És most csak vagyok: némán, érzéketlen.
Hogy lehettem hát ilyen eszetlen?
Panaszkodom. Tudom, minden hiába.
Sokan estek ebbe a hibába.
Ím, velük vagyok, de mégis egymagam,
Szívem üres, míg lelkem súlytalan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
