AJÁNLOM AZ OLDALT
Föl-fölrúgott bútor, lábamra hullva,
Kicsi ujjacskám, már belilulva
Ég, mert beütöttem.
Gaz bútorokat látogat meg sorba,
Büszkeségem a földbe tiporja,
Mert sírok miatta.
Mindig ficánkol, de nem menekülhet,
A félelemtől, hogy tán eltörhet
És így igába dől.
Minek vagyok én ily’ nagy haragomban,
Nagy kínban, véráztatta lábamban
Szánalmas és béna.
Föl-fölaprított istenverte bútor,
Ujjam, amit elintéztél múltkor,
Végül is meggyógyult.
És, jaj, hiába minden gonosz szándék,
Ha százszor eltörnéd, meggyógyulnék,
Élve is, halva is.
