Köszönöm a csókot, melyet tegnap adtál,
Az álmot, amelyből új célt kovácsoltál,
Az estét, amelytől megdobbant a szívem,
A szíved, mely immár legféltettebb kincsem.
Köszönöm a hangod, mely harsogón nemes,
A karod, amely finom, gyengéd és kecses,
A szemed, amelyben megcsillan a napfény,
A lelked, amelyben testet ölt a remény.
Köszönöm azt, hogy mindig itt voltál velem,
A szenvedélyt, melyet irántad éreztem,
A szerelmet, amely fellángol a szélben,
A világot, melyben szomorúság nincsen.
Köszönök mindent, bár semmit sem érdemlek,
Azóta hibázok, mióta lélegzek,
De kérlek, ne aggódj, megszűnnek a bajok,
Ha később, a jövőben végül meghalok.