|
85.
melone08 2014.06.08. 17:56
Egyedül (Egyedül című ciklus, 1. )
Szerző: A vers görbe tükör az egyedüllét felé, de egyben magában hordozza annak szomorúságát is. Többen éreztük már azt, hogy magányosak vagyunk, és ez az érzés fájdalmas pillanatokat képes okozni. Azonban bármennyire is kegyetlen az élet, próbáljunk meg jó képet vágni hozzá, nevessünk a képébe, mondva: kérek még, mert nem elég! Erről a gondolatról szól a vers, amelyhez mindenkinek jó szórakozást kívánok.
Egyedül a legjobb, úgy csöndes a lélek,
Csengő gondolatok benne nem zenélnek,
Feketén-fehéren mégis olyan színes,
Bár üres és dísztelen, borzasztón míves.
Egyedül válnak csak valóra az álmok,
Nevetés vagy öröm: egyik sem hat rájok,
Bár százféleképpen próbálnék szeretni,
De csak egyképp tudok könnyedén feledni.
Egyedül az élet reményekkel teli,
Bár a Sors, mint a pusztító szél, átszeli,
Keservét, kínját mind kimossa belőle,
És fájdalmunktól kap ismét új erőre.
Egyedül vagyok, de nyugodt az életem,
Se álom, se remény, egyik sem kell nekem,
Nem kérek semmit, mert nincs szükségem rájuk,
Hogy egyedül vagyok, nem az ő hibájuk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
