Várkastély karcsú kőtornyán
végigkúszik a napsugár,
zord kőfalain simít át,
ablakain bekukucskál.

Színes üvegen át mit lát?
Folyosók, dísztermek sorát,
gyöngy-nyakékes királyleányt,
udvari bölcset, selyemruhást.

Királynak faragott trónját,
porcelán fürdőszobát,
Lovagok, apródok hadát:
mind álomba dermedten áll.

S hol lelte ezt a napsugár?
Hol rejtőzik a bűvös vár?
Gyermekszoba játék-polcán
mozdulatlan, csodára vár.

Ha majd az éjszaka leszáll,
és dereng ezüst holdsugár,
akkor megtörik a varázs:
éled a Csipkerózsa-vár.

Kastély udvarán hintó áll,
épp kiszáll belőle a király.
Előtte földig hajol a lakáj,
úgy üdvözli érkező urát.

Várkastély karcsú kőtornyán
végigkúszik a holdsugár,
zord kőfalain siklik át,
ablakain bekukucskál.

Színes üvegen át mit lát?
Gyertyafényes termek sorát,
gyöngy-nyakékes királyleányt,
udvari bölcset, selyemruhást.

Királynak faragott trónját,
lovagok, apródok hadát,
vidámságot és csillogást,
hatalmas teremben lakomát.

Itt egy kicsit időz, megáll,
hallja udvari bolond dalát,
vendég-seregnek kacaját,
mikor megértik a tréfát...

Ezernyi szolga szaladgál,
konyha ablakán gőz felszáll.
Zord katonák őrzik falát,
míg a várban zajlik a bál.

Hajnal keltével jő varázs,
megdermed vár-nép és király.
Gyermekszoba játék-polcán
újra éji holdfényre vár...

S akkor újra állhat a bál!

2014. 07. 10.