Végzet

Szürke ködbe burkolódzott a világ.
Pőre testét nedves rongyok takarják.
Vacog, retteg, s kiált: "Engem hideg ráz!"
Testét emészti kapzsi ember - mint láz -
kinek semmi nem jó, mind többet kíván.
Fertőz, szennyez és parazitaként rág.
Ahol megfordul, nyomában pusztulás:
éhezés, háború, tarrá vált lankák.
Szemeit elfedi kapzsi, mohó vágy,
istenként tetszeleg, s csak orráig lát.
Nem éri ésszel fel tettei súlyát.
Nem veszi észre - Mammon rabjává vált -
ha itt a vég, nincs tovább. A kör bezár.
Az ember pusztítja majd el önmagát...

2014 tavasza és ősze

***

Agymosott monológ

Szabadság?
Na, kussolj,
ilyesmi eszedbe se' jusson!
Add a király
részére, mi csak kell neki,
és azt udvarának
mi TÖRVÉNY okán jár.
Tisztaság?
Ne bomolj!
Még, hogy emberi jogok...
A vén Gaiát
a "vezér" majd jól átveri,
az hatalmának
ellen nem áll.
Hazugság?!
Na, megállj!
ilyesmi eszedbe ne jusson,
hogy a király
saját pecsenyéjét süti!
Bármit mond a világ,
az a hazugság. (?!)

2014. 10. 29.