|
Bánat
2014.12.13. 09:47
Fagyos már a téli táj,
Oly csípős, hogy már fáj.
Tavasszal lobbant fel a tűz,
Mely azóta is egyre fűt.
Erőt ad, s mérhetetlen kitartást,
Mely súrolja az értelmi felfogást.
Vadul tomboló, eufórikus érzelem,
Lelkemnek ez fenséges élelem.
Viszonzott vonzalom, oly édes nagyon
Szerelemre ily éhes mindenki ez évszakon?
Csodálatos, Égi Tünemény,
Tudod, ilyenkor szűnik meg minden agyszülemény.
Múlik az idő, a boldogság töretlen,
Szívemnek egy óhaja, melyre törekszem:
Téged boldoggá tenni,
Boldognak lenni.
"A szerelem ereje mindent legyőz"- tartja a mondás,
De mi van akkor, ha "már minden más?"
Azt mondod, szeretlek, de mégsem úgy,
Ám mi van akkor, ha én Téged (még mindig) ugyanúgy?
Két kés a lélekbe, mi egynek tűnik,
A Szavak Mérge itt gyűrűzik.
Közénk áll a bizonyos harmadik,
Széjjel húznak karmaik.
Férfiúi büszkeség igazságot követel,
Nem érdekli, ki mit szövegel.
Tiszta vizet a pohárba,
Nem jó dolog süllyedni a mocsárba.
Igazság, mitől féltél, engem megbánt,
A valóság, mélyebben megránt.
Te azt mondtad, ennek ellenére, szeretnél Velem lenni,
Most mégis ideje szétmenni?
Nem vagyok se gazdag, se tudós,
Mégis vagyok valamiben szaktudós!
Tanulás mellett magam is oktatok gyermekeket,
Ez sem kerülte el figyelmeteket?
Igen, Hozzátok beszélek már nem csak Hozzád,
Mielőtt versemet átkoznád.
Tudom már, nem lennék jó sehogy,
Mielőtt lelkem végleg összerogy:
Elmondom hát bűnömet,
Embere válogatja, ki, hogy ítéli meg:
Ragaszkodtam, mint egy gyermek,
Nem látszottam már "úriembernek".
Jégszobor, ki alig beszél Teveled,
Tőle kaptad nevedet:
Ki mérget kevert, félt a magánytól,
Ilyet én nem kapnék az én anyámtól.
Őt jobban szereted, hát lelked rajta,
Csak remélem, Te nem leszel majd őfajta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
