|
Lilian Black Roxfortos naplója
Lilian Black 2015.12.23. 19:17
2. fejezet - Csupa undorítóság
- Ezek tényleg nem túl szépek, - fejeztem ki nem tetszésemet, egy fintorgás kíséretében, mikor megláttam a thesztrálokat, - de beismerem, van bennük valami vonzó.
- Szerintem szépek, és kedvesek is nagyon!
- Luna, te hol voltál eddig?
- Néhány halálfaló megtámadt minket tegnap éjjel, otthon.
- Apukád jól van?
- Igen, neki sem lett baja. Egész nap a Minisztériumban voltunk. Öt perce érkeztem a vonatra Neville-lel.
- Neville mit keresett nálatok?
- Apa meghívta néhány napra hozzánk. A mezőn, ahol lakunk, rengeteg növény van, és köztudott, hogy Neville nagyon szereti őket. Apa ismerte a szüleit, és meg szerette volna ismerni őt is.
- Ahha. Persze. És, jól elvoltatok?
- Lilian, kérlek, mond ki, amit gondolsz, és ne virágnyelven célozgass. Igen, kedvelem őt. Ez nem bűn.
- Persze, hogy nem az. Ne haragudj!
- Nem történt semmi.
Közben Neville is megérkezett közénk, és felültünk a fiákerekre. Nem akartam tovább firtatni a „kapcsolatukat”. Ez durva! Már a saját házában sem lehet biztonságban az ember. Szegény Luna! Egész nap a nyomasztó Minisztériumban. Szerencse, hogy egyiküknek sem lett baja. Hihetetlen, hogy ez a lány mindig milyen nyugodt. Tegnap éjjel halálfalók támadtak rájuk alvás közben. Ezt úgy közölte, mintha Boldog Születésnapot kívánt volna.
- Minden tiszteletem a tiéd, Luna, hogy még ilyenkor is nyugodt tudsz lenni.
- Nincs okom nem nyugodtnak lenni, Ron.
- Adhatnál egy kicsit az önuralmadból.
- Majd a DS találkákon kaphatsz. Ugye Harry lesznek ebben az évben is?
- Nem tudom, majd meglátjuk, hogy alakul. Egyelőre örülök, hogy mindketten jól vagytok, és persze, hogy apukádnak sem lett baja.
- Én azért annyira nem vagyok jól. Még mindig remegek egy kicsit. Főleg, hogy tudom, hogy anyáékat is valószínűleg így támadták meg. És ebbe elég szörnyű belegondolni. De találtam olyan növényeket is, amik a Roxfort környékén nincsenek.
Észre sem vettem, s máris felértünk a sulihoz. Megálltam a bejárat előtt, és csak néztem fel az óriási kapura. Csodálatos érzés újra itthon lenni. Aztán eszembe jutott, hogy ebben az évben már nem tudunk kinek írni. Tavaly rengeteg időt töltöttünk Harryvel a bagolyházban, mert sokszor ott bővítettük ki az apának szóló leveleket. Mindig eszünkbe jutott "csak még valami". Csupa utóiratokból álltak a leveleink.
- Lilian, térj vissza közénk! Siessünk, különben lemaradunk a vacsoráról!
***********
- Szeretettel köszöntöm a régi és új diákokat! Örülök, hogy ismét itt vagytok! Remélem, az elsősök jól fogják érezni magukat, és minden segítséget megkapnak majd a felsőbb évesektől, illetve a prefektusoktól! Kívánok nektek eredményes tanévet, és egy kéréssel fordulnék hozzátok! Este, mielőtt álomba merülnétek, kérlek, gondoljatok azokra a diáktársaitokra, szülőkre, tanárokra, és aurorokra, akik múlt év végén a minisztériumban küzdöttek. Legyetek büszkék rájuk, hisz sokan közülük ma is itt ülnek a teremben. Gondoljatok azokra is, akik az életüket áldozták a jó cél érdekében.
- Ne sírj, Lilian, Tapmancs most is itt van.
- Tudom. Összeszedem magam. Vacsi után mennem kell az igazgatóhoz.
- Jó estét uram!
- Szia Lilian! Foglalj helyet! Először is részvétem édesapád miatt! Nagyon szeretett téged! Csodálatos ember volt! Büszke lehetsz, hogy ő az édesapád!
- Köszönöm Dumbledore professzor! Eljutott hozzám a bagoly. Hallgatom.
- Nem fogsz örülni a híreknek! Édesanyád felbukkant. Két hónappal ezelőtt látták őt Roxmortsban, egyedül, de mikor közelebb merészkedtek hozzá, azonnal eltűnt.
- Ismerte őt?
- Ó, igen. Melinda Perabo értékes tagja volt a Hugrabug háznak. Prefektusi teendőit is mindig jól látta el, bár valami furcsa mindig lakozott a lelkében.
- Tudja professzor, nekem soha nem volt anyukám, így ezentúl sem lesz.
- Megértelek. Próbálok néhány dolgot kideríteni róla. A másik dolog, ami ennél fontosabb, hogy csak fél évre adták meg az ösztöndíjat neked.
- Fél évre? Ezt hogy gondolták?
- Igazából nem értem ezt az egészet én sem. Vagy megadják, vagy megtagadják, de olyan, hogy fél évre kapja meg egy diák, ez példa nélküli eset.
- Akkor most mi lesz velem?
- Egyelőre ne aggódj. Van még néhány hónap a karácsonyi szünetig. Addig kitalálunk valamit, rendben?
- Igen, köszönöm uram! Jó éjszakát!
- Jó éjt Lilian!
Mikor kijöttem a professzortól, nem volt kedvem felmenni a hálókörletbe. Szerettem volna egy kicsit gondolkozni. Elmentem Hisztis Myrtle-hez, hátha ő hallott valamit. Nem voltam vele baráti kapcsolatban, de azért néha bementem hozzá beszélgetni. A többiekkel ellentétben én nem utáltam őt.
- Szia Myrtle!
- Nocsak, nocsak, Lilian Black. Rég nem jártál erre! Tavasz óta hanyagolsz. Egyébként sajnálom apádat. Igazán jóképű gyerek volt fénykorában.
- Kössz, Myrtle! És ne haragudj.
- Az ösztöndíj miatt vagy szomorú?
- Honnan tudod?
- Mindenki erről pletykál!
- Miket?
- Hogy Lucius Malfoy zsarnokoskodik veled, csak úgy, kedvtelésből.
- Lucius Malfoy? Ez biztos?
- Igen, ezt beszélik, hogy ő intézte el, hogy csak fél évre kapd meg.
- De ennek mi értelme volt? Miért nem inkább azért küzdött, hogy meg sem kapjam?
- Na látod, ezt nem tudom. Érdekes, hogy előtted nem sokkal Draco Malfoy ment el az ajtó előtt. De hiába kiabáltam rá, rám sem hederített. Imádom a haját, a szemét, és szeretek róla álmodozni. A prefektusi fürdőben mindig leskelődök. Annyira jó teste van!
- Fujj, Myrtle! Az egy tahó. Az arcán gonoszság feszül. Szavaiból méreg csöpög.
- Nem, nem. Mikor egyedül van a fürdőben, és becsukja a szemét, és csak lazít, ohhh…
- Myrtle, ha te élnél, kit nem csábítanál el?
- Szerintem nincs olyan ember, akire nem vetném rá magam. Tudod, mindenkiben képes vagyok meglátni a jót. Általában utálnak a diákok, de nem is ismernek.
- Tudom. Sajnálom. Egyébként én Malfoyban nem lennék képes meglátni a jót, úgyhogy minden elismerésem!
- Pedig lehetséges, hidd el!
- Jó éjt Myrtle!
- Gyere gyakrabban Lilian!
Mikor felértem a hálókörletbe, Hermione és Ginny már aludtak. Lefeküdtem az egész nyáron hiányolt ágyamba, de alvásra nem voltam képes. Próbáltam összerakni a darabokat, a pályaudvaron történtekkel kezdve, de nem tudtam hova tenni a darabkákat. Lucius Malfoy talán azt akarta közölni velem, amit a professzor mondott el? De hogy merne a szemem elé kerülni, mikor ekkora galádságot követett el ellenem?! Normális vagy Lilian Black?! Egy Malfoyról van szó. Ő nem ismeri a szégyen fogalmát. Nem bírom. Le kell mennem a klubhelyiségbe. Itt megfulladok.
- Harry, te miért nem alszol még?
- Nem megy. Csak kattog az agyam össze-vissza.
- Mégis min?
- Nem érdekes.
- Dehogynem érdekes! Tiszteletbeli testvéremmé fogadtalak. Emlékszel?
- Minden nap átpörgetem annak az estének az eseményeit. Annyit hibáztam. Ha minden másképp lett volna, Sirius még élne. Pont neked panaszkodok az édesapádról. Mekkora állat vagyok.
- Tudom, hogy még kimondani is szörnyű, de biztos vagyok benne, hogy így volt megírva. Apa nagyon szeretett minket, és bármikor az életét adta volna értünk. Sokáig iszonyú dühös voltam, hogy elvették tőlem, de kezdek békét találni. Itt van. Mindig itt van. Érzem a jelenlétét. Sokszor átélem az érzést, ahogy felkap, és rengeteg puszit nyom az arcomra, vagy, ahogy simogatom a fekete bundáját. Tudod, kifejezetten csak az én szórakoztatásomra is képes volt átváltozni.
- Tiszteletet érdemelsz az erőd miatt. Én még mindig dühös vagyok.
- Ez érthető. Neked ez már a sokadik borzalom volt, amit át kellett élned. A szüleid, utána a keresztapád…
- Nem, nem érthető. Érettebb vagy nálam, ennyi.
- Te is el tudod majd fogadni, ami történt. Nem kell beletörődni, de el kell fogadni.
- Te mért nem alszol?
- Lucius Malfoy elintézte, hogy csak fél évre kapjam meg az ösztöndíjat. Ez érdekes, mert vagy megadják, vagy elutasítják. De fél évre megadni… az felettébb furcsa. Azon kívül két hónapja látták a nőt, aki szült.
- Anyád előkerült?
- Ne hívd őt így. Igen. Roxmortsban volt, de ahogy felismerték, azonnal eltűnt.
- Kezdjük az elején. Hogy lehet valaki akkora patkány, mint Mafoy? Van ötleted, hogy ezt miért csinálhatta?
- Nem tudom. Kissé aggaszt, hogy ha letelik a fél év, mi lesz a sulival. Nem akarom itt hagyni.
- Lily, tudod, hogy az én pénzem a te pénzed is. Ezt már ezerszer mondtam neked.
- Nem Harry, nekem semmi közöm az örökségedhez.
- Anya és apa most biztos leteremtenének, amiért ilyen buta a felfogásod ezzel kapcsolatban. Hidd el, ők is szívesen adnák.
- De én szeretnék a saját lábamon megélni.
- Makacs vagy, mint az apád volt.
- Tudom.
- Menj aludni Lily, még lesz időnk erről beszélni.
- Rendben, jó éjt Harry!
- Jó éjszakát. A reggelinél találkozunk.
Vissza a hálókörletbe. Akkor most megpróbálunk aludni. Reggel dupla átváltoztatástan. McGalagony professzor kinyír, ha elalszom az óráján. Később dupla bájitaltan. Kíváncsi vagyok Lumpsluckra. Abszolút nem szimpatikus, de nem szabad elsőre ítélni. Bár néha hasznos lehet. Hehe. Hála az égnek, SVK csak kedden lesz. Perselus Pitonnal. Brrr… megborzongok, ha eszembe jut. Ő az egyetlen, aki nem hiányzott a nyáron. Nem tudom elképzelni, mi jutott eszébe az igazgatónak, mikor Pitonnak adta az állást. Hosszú éveken keresztül hiába küzdött Mr. Zsíroshaj. Kíváncsi vagyok, mi történt most. Valami nem stimmel. Van valami a háttérben.
- Lily, jól vagy? Mi volt Dumbledore-nál?
- Majd a reggelinél elmesélem Ginny! Jó éjt!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
