- Jó reggelt!
- Nem akarok felkelni.
- Lilian Black, ki az ágyból!
- Merlinre, Ginny, pont olyan vagy, mint édesanyád.
- Fújj, ne már!
- Mi bajod van ezzel?
- Anya nekem túl… agresszív?
- Fantasztikus édesanyád van, aki nagyon szeret. Apropó. Felbukkant az anyám.
- Tessék?
- Jah. Látták Roxmortsban. Azóta viszont eltűnt. Dumbledore próbálja megkeresni.
- Szóval ezért küldött baglyot már a vonatra.
- Nem csak ezért. Lucius Malfoy elintézte, hogy csak fél évre kapjak ösztöndíjat.
- Fél évre?
- Én sem értem.
- Lilian, figyelj - kapcsolódott be a beszélgetésbe a mindig éles eszű Hermione - lehet, hogy akar tőled valamit.
- Tőlem? De hát nekem nincs semmim.
- Igen, ez sajnos igaz. Nos, mindegy, majd kiderül. Éhen halok. Menjünk reggelizni.

Átváltoztatástan. Az idei anyag már tényleg nem arról szól, hogyan kell egy patkányt pohárrá változtatni. Durva dolog ez a RAVASZ. Bájitaltanból én is V-t kaptam Pitontól, akárcsak Harry, de Lumpslucknál ez nem akadály. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Később még gyógynövénytanra is hivatalos vagyok. Nem a kedvencem, de elég jól teljesítettem belőle eddig. Bárhogy próbálok a mai napra koncentrálni, nem megy. Az eddig mindig Kiválóra teljesített sötét varázslatok kivédése jár az eszemben. Ha Pitonon múlik, a RAVASZ-om nem fog sikerülni. De miért is kapta meg ő az SVK-t? Gondolataimból a korgó gyomruk szenvedéseit csillapító barátaim zökkentettek ki.
- Lilian, hallottam, hogy mi történt. Harry mondta. Sajnálom. Nagy patkány Malfoy.
- Ez van, Ron. Csak megoldom valahogy!
- Á, az egész díszes társaság itt van. Kivéve… hol a kis sárvérű barátnőd Black? Nem értem, hogy keveredtél ilyenek közé. Csak közölni akarom, hogy bármikor szívesen látlak a köreimben.
- Takarodj innen Malfoy, és üzenem apádnak, hogy ha azt hiszi, hogy nem fogok boldogulni, hát nagyon téved!
- Biztos? Tudd, hogy szívesen segítek neked bármikor, bármiben, és hajlandó vagyok megbocsátani mindent. Még azt is, hogy a múltban ilyenekkel lógtál együtt.
- Neked meg mi közöd van hozzá, hogy kikkel vagyok? És hogy mersz így beszélni róluk? És egyébként is, mi a fenét akarsz Malfoy? Miért nem kotródsz el innen a rajongóiddal együtt? Nélkülük senki vagy, igaz? A nagy Lucius Malfoy kicsi fiacskája nem tud megszólalni?
- Te kis véráruló! Köztünk lenne a helyed, nem ezek közt! Aranyvér folyik az ereidben. Anyád is azért hagyott el, mert nem bírta elviselni a szégyent. Rájött, hogy apád mekkora vesztes volt.
- Te beszélsz Malfoy? A te anyád is muglik gyermeke. Úgy fogadták örökbe, mert a muglik nem tudtak mit kezdeni a képességeivel.
Draco Malfoy arca mindig falfehér, de abban a pillanatban mintha csak egy kísértet állt volna előttem. A mindig holt sápadt fiú szinte áttetszővé vált. Már majdnem megsajnáltam, de láttam, hogy a pálcája után nyúlt, majd rám is szegezte.
- Ez nem igaz! Anyám igazi aranyvérű!
- Kérdezd csak meg tőle vagy apádtól!
- Ezt még megbánod! Obstru…
- Capitulatus!

Nos, ez történt. Gyorsabb voltam. Én már akkor a pálcámat szorongattam, mikor megemlítette apát. Dühös voltam, de tudtam magamon uralkodni. Persze csak addig a pontig, amíg ő meg nem támadott. Az egészben a legdurvább az volt, hogy az én drága Pitonom épp akkor lépett be a nagyterembe, mikor Malfoyt levegőbe repítettem, de legalább puhára esett. Csak ne épp Pitonra zuhant volna! Év végéig büntetőmunkán leszek. Vagyis csak a félév végéig. Most mennem kell. Vár a pincében. Természetesen csak én lehetek, aki a tanév első napján már büntetőmunkán van, ráadásul nem McGalagonynál, vagy nem Hagriddal a Tiltott Rengetegben, hanem Pitonnál. PITONNÁL…

- Jó estét tanár úr!
- Jöjjön be, Black.
- Milyen megtisztelő feladat vár rám?
- Most szemtelenkedik velem?
- Nem, Professzor, komolyan kérdeztem.
- Ugyan olyan pofátlan, mint az apja volt.
- Mi lesz a dolgom, uram? – Ezt a mondatot már alig tudtam kipréselni magamból, mert legszívesebben megfojtottam volna.
- Nos, itt az új év, leltárt kell csinálnom. Vagyis magának. Kap egy listát, és jelölnie kell rajta, hogy mekkora mennyiség található az adott bájitaltan alapanyagból a készletemben.
- De hát már nem is azt a tárgyat tanítja.
- Van valami problémája Black?
- Nincs uram!
- Helyes. Tíz óráig lesz nálam minden este, amíg nem végez az egész leltárral. Ha két nap, két nap. Ha két, hónap, hát két hónap. Magán múlik, mennyire lesz figyelmes és alapos. Kezdheti!

**********

El sem hiszem, hogy már negyedik napja jövök fel hulla fáradtan kedvenc SVK tanáromtól. (Persze az órákon sem kímélt.) Mikor hétfőn bejelentette, hogy mi a feladatom, megnyugodtam. Gondoltam, sok cucca nem lehet. Még mindig nem végeztem. További két nap munka vár rám. Holnap megkérem, hogy szombat este is mehessek hozzá, legalább a jövő hetemet tiszta lappal tudnám kezdeni. Malfoyjal azóta nem beszéltem. A gyűlölet árad belőle, mikor rám néz, de már annyira nem vesz rólam tudomást, hogy fellökni sem hajlandó a folyósón, és nem is röhög, amikor Piton nyilvánosan piszkál SVK-n. A jó hír viszont az, hogy holnap délután szabad vagyok, és ki tudok jutni a tóhoz egy kicsit. Remélem, tudok végre beszélgetni a többiekkel, mert a házik és a büntetőmunka miatt alig láttam őket a héten.

**********

- Jó reggelt Lily!
- Szia Ron! Többiek?
- Az előbb mentek le reggelizni, javaslom, siessünk, ha még találkozni akarunk velük.
- Sziasztok!
- Lily, hogy nézel ki?
- Miért, hogy nézek ki, Hermione?
- Sötét karikák a szemed alatt, a hajad… fésülködtél?
- Nem tudom, nem emlékszem. Tegnap, mikor visszajöttem Pitontól, még be kellett fejeznem a bűbájtan leckémet.
- Szegénykém! Kijössz délután a parkba? Ki kell használnunk, amíg van időnk sétálni egyet.
- Ott leszek!

A bűbájtan érdekes volt. Szeretem. Mindegy. Elájulok. Vagy meghalok. Fáradt vagyok, hisztis, és nyűgös. Aludni akarok. De előtte még egy napsütéses délután a szabadban és egy utolsó előtti este "kedvenc" professzorommal. Ahogy kiléptem a Roxfortból, azonnal felvidítottak a napsugarak. A virágok illata kedvesen cirógatta orromat. Nem soká tényleg itt az ősz, virágok és illatok nélkül. Nagyot szippantottam a friss levegőből, és elindultam a tóhoz. Még büntetőmunka előtt be akarok nézni Myrtle-hez is. Mindig magányos. Biztos jól jön neki a társaság. Azon kívül nem tudom miért, de kedvelem őt, és ő is engem. Velem nem is szokott hisztis lenni. És még csak nem is rikácsol, ha nála vagyok.
- Szóval, meséld csak el, honnan vetted, amit Malfoynak mondtál az anyjáról! – kezdete a beszélgetést Hermione.
- Apa mesélte. Egyszer, mikor szóba került a vérmániájuk. Azt hittem, Malfoy tud róla.
- Jól oda csaptál neki, de meg is érdemelte.
- Ron, azért így megtudni egy ilyen családi dolgot nem lehetett kellemes.
- Most nehogy azt mond már könyvkukac kisasszony, hogy sajnálnunk kellene?
- Te mióta vagy ilyen undok Hermionéval? – Csatlakozott a beszélgetésbe drága fogadott bátyám.
- Csak mostanában piszkálódik. Hagyd, Harry, nem érdekes.
- Nem zavar, hogy rólam beszéltek?
- Ron, nyugodj már le!

A mi Ronaldunk természetesen megsértődött és lelépett. Tényleg rossz, hogy így tudta meg. Bár az is lehet, hogy már tudta, csak nem gondolta, hogy nekem is van fogalmam a családi titkaikról. Ami történt, megtörtént. Nem tudok rajta változtatni, és ha eszembe jut, hogy a szájára vette apát, nem is akarok. Luna és Neville Ginnyvel együtt csatlakoztak hozzánk, bár nem ment minden simán, mert az elviharzó Ron majdnem fellökte mindhármukat, annyira dühös lett. Ginny beszélgetni akart velem négyszemközt, úgyhogy végül én is ott hagytam a társaságot.
- Hallgatlak.
- Emlékszel, amikor a nyáron Charlie bátyámmal találkoztál?
- Igen, ő nagyon… kedves.
- Kedves?
- Igen, nagyon kedves volt és érdeklődő.
- Nem véletlenül.
- Ezt hogy érted?
- Érdekes dolgokat kérdezgetett. A magánéletedről. Jártál-e már valakivel, van-e most kiszemelted, meg hasonlókat.
- De miért?
- Azt hiszem, szemet vetett rád.
- Nem, biztos nem. Charlie jóval idősebb nálam.
- Nincs családja. Nem talál magának rendes lányt, te viszont gyönyörű vagy. Nem csodálkozom, hogy észrevett.
- Ginny, azt hiszem, képzelődsz.
- Nagyon sokat gondolkodtam. Nem akartam bele avatkozni, csak kíváncsi voltam a véleményedre.
- Tudod, hogy tavaly előtt, meg tavaly is próbálkoztam néhány fiúval, de egyik se figyelt rám, egyiket sem érdekeltem igazán, és az agyamra mentek. Próbáltam odaadó lenni, próbáltam szeretni, de egyik sem viszonozta. Nekem elegem lett. Nem akarok róluk hallani. Utálom az összes pasit.
- Rendben. De mi a véleményed Charlie-ról?
- Azt elismerem, hogy ő odafigyelt arra, amit mondtam, de ez csupán baráti figyelem.
- Nem, mert küldött nekem tegnap egy baglyot, hogy ma este kapni fogsz tőle levelet, de ne hagyjam, hogy elolvasd, ha nem látom úgy, hogy érdeklődsz iránta.
- Mi?
- Érted, szóval kapsz tőle ma levelet, de nem biztos abban, hogy el kell olvasnod. Szóval, ha mégsem kedveled őt annyira, akkor képes vagy elfelejteni a levelet, és úgy kezelni, mintha nem is tudnál arról, hogy vonzódik hozzád? Vagy inkább nem olvasnád el a levelet, és nem lesznek cikis pillanatok.
- Szívesen elolvasom a levelet, és szívesen leveleznék is vele.
- Oké. Megmentettél egy bagolyvadászattól.
- Bocs, de most mennem kell Myrtle-hez.

**********

- Myrtle! Mi történt veled? Mi a baj?