|
Lilian Black Roxfortos naplója
Lilian Black 2016.01.01. 14:06
4. fejezet - Myrtle utál, viszont az anyám nem...
- Nem tudsz csomót kötni a nyelvedre? Porig aláztad Dracot. Tudod, mennyire fájt ez neki?
- Myrtle, én…
- Te, te… Azt hiszed, mindent megtehetsz, Lilian Black? Tudod, hogy kiborult? És pont te bántottad meg ilyen nagyon! Pont te! Tudod mennyire szerencsés vagy?!
- Pont én? Szerencsés vagyok? Miről beszélsz?
- Ne hidd, hogy el fogom mondani. Rám bízta a titkot. Persze az öt éves barátságunk miatt burkoltan sugalltam volna neked némi információt, de már nem fogok.
- Miért véded ennyire?
- Mert én ismerem őt.
- Myrtle, én…
- Te most menj az ÉN vécémből! Tűnés!
Akkor gondolkodjunk. Draco Malfoy közli velem, hogy tisztelnem kellene. Az apja beszélni akar velem, plusz belenyúl az ösztöndíjamba. Utána a kis Szőke meginvitál a barátai közé, és nem egy Avada Kedavra-t küld rám, hanem egy kis Obstructo-t. Vagyis csak akarta rám küldeni. Utána ahelyett, hogy bosszút állna, inkább semmibe vesz. Végül van valami titok, ami velem és vele kapcsolatos, de Myrtle nem mondja el, mert bele van zúgva, és én megbántottam. Oké, nem látom át. Nem tudom, miről lehet szó, de valami biztos, hogy van a háttérben. Ennyi véletlen nem is létezik. Azt hiszem, erről jobb, ha nem számolok be senkinek, különben mindenki jönne a saját elképzeléseivel, és minél több variációt hallok, annál jobban össze fogok zavarodni. Van valami kapocs köztem, és a patkány között. De mi lehet?
- Lily, az igazgató kéri, hogy menj fel hozzá. Most találkoztam vele a folyosón!
- Köszi, Neville, megyek azonnal!
*********
- Jöjjön be Black kisasszony!
- Jó estét Professzor Úr! Miért hívatott?
- A múlt heti beszélgetésünket szeretném folytatni. Melindáról még mindig semmi hír.
- Uram, miért lépett le, mikor megszülettem? Ugye csak annyi, hogy nem szeretett?
- Jobban örültem volna annak, ha ezt édesapád mondja el neked. Melindát ugyanúgy kitagadták, mint Siriust. Az ő családja is rajongott a tiszta vérűekért. A nagyszüleid halálfalók voltak, és Melindát Lucius Malfoynak szánták. Édesanyád ellenszegült a szüleinek, beleszeretett apádba, és mikor megszülettél, menekülnie kellett. Lucius így vette el Narcissa Blacket. Akkortájt ő volt az utolsó fiatal hölgy, aki még szóba jöhetett feleségként a Malfoy családnál. Hallottam, hogy Draco már tud róla, hogy az édesanyja muglik gyermeke.
- Sajnálom, ami történt, nem tudom, hogy jött ki belőlem. Ha apa tudott anya múltjáról, miért utálta annyira őt?
- Sirius tudott mindent, de úgy vélte, mellette lenne a legnagyobb biztonságban a gyermeke anyja. Elveszítette a szerelmét, és néhány hónappal később a barátait is, Lilyt és James-t. Egyedül maradt egy gyermekkel, pedig szinte még ő is az volt. Téged a gondjaimra bízott, mikor az Azkabanba került, de Harryt nem lehetett, hisz tudod, mi történt közte és Voldemort között. Így történt, hogy téged varázslók neveltek, köztük nőttél fel. A sors furcsa fintora, hogy mikor a nevelőszüleidet megölték, akkor vigaszként felbukkant édesapád, de őt is elvette tőled az élet, és most megjelent édesanyád.
- Ha látták itt, az iskola környékén, hova tűnt el?
- Az a gyanúm, hogy itt akart bujkálni. Kapcsolatba akart veled lépni, de nem tudta, hol keressen, és ki akarta várni az iskolakezdést.
- Hogy akart elbújni egy olyan ember, pont itt Roxmortsban, akit keresnek a halálfalók?
- Édesanyád animágus, de erről csak én tudok.
- Ő is animágus?
- Igen, Lilian. Azt hittem, apád elmondta. Ezért is csodálkoztam azon, hogy te még nem beszéltél velem erről. Azt gondoltam, kíváncsi leszel rá, hogyan lehet megtanulni.
- Apával beszéltem erről. Mondta, hogy nagyon veszélyes.
- Így igaz. Édesanyád fekete macska képében is képes létezni. Ezért olyan nehéz kutatnom utána. Félek, bajba fog kerülni.
- Ez nekem most nagyon sok volt. Miért csak most mondta el?
- Ne légy dühös rám, kérlek! Kezdesz felnőtté válni, úgy gondoltam, most már elbírod ezt a terhet. Hihetetlen, hogy te és Harry, fiatal korotok ellenére mennyit szenvedtetek! Hasonló a sorsotok. Beszéljünk az ösztöndíjadról. A Minisztérium egyelőre hallgat. Te sem tudod, mi történhetett, ugye?
- Nem, igazgató úr!
- Ugye tudod, hogy Harry bármikor szívesen segít neked?
- Igen, de nem szeretném.
- Gondold át Lilian! Jó eredményeid vannak. Ha a RAVASZ-on is jól teljesítesz, kiváló auror lehet belőled.
- Át fogom gondolni, megígérem. Ha bármit megtudna, értesít?
- Persze. Most menj, mert elkésel a büntetőmunkádról.
- Dumbledore professzor, csak még valami.
- Hallgatlak.
- Köszönök mindent.
- Jó éjt, Lilian.
- Viszlát!
**********
Lassan beköszöntött az ősz. Az év eleji büntetőmunkát túléltem, azóta valahogy nem kerültem bajba. A mardekárosok kerülnek engem, így nem is csinálok balhét. Amit akkor este hallottam kedvenc professzoromtól, még mindig nem tudtam megemészteni. Csak Harrynek mondtam el. Valami miatt nem voltam képes a többiekkel is közölni a dolgokat. Levelezek Charlie Weasley-vel. Hm… Mit is mondhatnék erről a dologról? Nagyon jó érzés. Barátok lettünk. Kedvelem őt, csak attól félek, ő jobban kedvel engem, mint kellene. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretném, ha ő mást is érezne. Igaza volt Ginnynek, bár elég hihetetlen a dolog. Azt írta, azért szeret velem levelezni, mert a legtöbb esetben érettebb gondolataim vannak, mint a korabeli nőknek. Írta, hogy el tudna jönni a karácsonyi bálunkra. Örülnék, ha végre személyesen is tudnék vele beszélgetni. Azon kívül, elkerülném a csalódást, hogy senki nem hív el, és nem lesz kísérőm. Láttam Harryt és Ginnyt tegnap, amint bizalmasan suttogtak valamiről. Mind a kettőjük a füle tövéig vörös volt…! Nem olyan volt, mint mikor Ginnyt Deannel látom. Akkor teljesen természetes, sőt, néha közömbös is. Harryre még mindig képes úgy mosolyogni, mint régen, még Cho és Dean előtt.
Ron és Hermione nem beszélnek egymással, sajnos. Az a gond, hogy már nem is tudom, mi történhetett hetekkel ezelőtt, hogy most itt tartunk. Nem emlékszem, össze vesztek-e valamin, vagy ártottak-e egymásnak. Fogalmam nincs. Hermione szemei szikrát szórnak, mikor Ron Lavenderrel van, és ha a lány megy fel a bagolyházba, Ron azt hiszi, még mindig Viktor Krummal levelezik. Talán Viktor óta haragszik Ron a barátnőmre, de mostanában elmérgesedett a helyzet. Luna és Neville sokat sétálnak együtt, de semmi egyebet nem láttam még.
Az emberek azért írnak naplót, hogy "valakivel" meg tudják osztani az érzéseiket, ezért muszáj írnom Voldemort nyomasztó jelenlétéről. Én nem kaptam még csak mellékszerepet sem, ebben a történetben, nem mintha bánnám! Viszont Harry, nos, nagyon aggódom érte. Egyre jobban magába fordul. Ráadásul annak a hülye könyvnek a megszállottja lett. Mindegy.
Anyámról semmi hír. Bár ha lenne róla hír, egyszerűen nem tudom, hogy fogadnám. Úgy értem, ha találkoznék vele, nem tudom, mit gondolnék, éreznék, vagy mit tennék. Hisz nem is emlékszem rá, nem is ismerem. Mennyire hiányzik apa! Ja és az ösztöndíjamról sincs hír. Pamacs mostanában furcsa. El szokott tűnni. Nem tudom, hol múltja az idejét, de remélem, tisztességes cica marad, és nem hagyja, hogy valamelyik kandúr kikezdjen vele. Régen sokat játszott Csámpással, de mostanában kissé őrült lett a kis kedvencem. Angelus kopogtat az ablakomon egy levéllel.
Kedves Lilian!
Ígérem, megpróbálok eljutni a bálra, és remélem, megtisztelsz azzal, hogy a kísérőd lehetek. Itt, Romániában, már kezd nagyon hűvös lenni, úgyhogy Karácsonykor fel kell melegítened a mosolyoddal! Félre ne érts, nem szerettem volna szemtelen lenni, csak mikor mosolyogsz, senki nem maradhat szomorú melletted, annyira csodálatos vagy! Néhány napja összetűzésbe kerültem egy Magyar mennydörgővel, de ép bőrrel megúsztam.
Nem vagyok ma a szavak embere, kissé zavaros levelet sikerült írnom, hát be is fejezem. Bocsáss meg, kérlek.
Ölellek: Charlie
- Már megint Charlie írt?
- Igen. A bátyád nagyon kedves.
- Mondtam én, hogy tetszel neki. És te, hogy gondolod?
- Nem tudom, Ginny. Fogalmam sincs. Szeretek vele levelezni. Nagyon udvarias, és kedves. Érdekes, hogy heten vagytok testvérek, de teljesen mások vagytok. Persze, Fred és George egy követ fújnak, de ez természetes.
- Hiányoznak innen a Roxfortból nagyon. Néha unatkozom. Régen ez nem történhetett meg.
- Unatkozol? Nekem megint 1méteres dolgozatot kell írnom Pitonnak. És még hálás is lehetek, hogy nem többet.
- Este, mikor ágyba bújok, én mindig… őőő… unatkozok.
- Ginny, bevettél valamit Fred és George termékei közül?
- Dehogy!
- Hogyan fejeződött volna be a mondat eredetileg?
- Ahogy elhangzott.
- Láttalak Harryvel suttogni valamiről.
- Semmiség.
- Rendben. Ha nem akarsz beszélni, hát nem. Elmegyek a könyvtárba. Jössz?
- Nem. Átváltoztatástant kellene gyakorolnom, de már túl késő van. Fáradt vagyok, lefekszem aludni.
- Rendben. Holnap a reggelinél találkozunk.
- Szia!
**********
Elmentem a könyvtárba, mert valahogy meg kellett oldanom azt a dolgozatot. Persze Hermione ilyenkor tűnik el. Reméltem, hogy a könyvek közt megtalálom, de nem volt ott. Kíváncsi vagyok, hova szívódott fel. Senki nem látta már két órája. Beültem egy sarokba, ahol kevés esély volt rá, hogy bárki is zavarjon. Kinyitottam a könyveket, és teljesen belemélyedtem az olvasásba. Észre sem vettem, hogy valaki leült velem szembe. Fogalmam sincs, mióta ülhetett ott szó nélkül, mikor végre megszólalt. Bár ne tette volna! Annyira megijesztett, hogy majdnem szívrohamot kaptam!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
