|
Lilian Black Roxfortos naplója
Lilian Black 2016.01.17. 19:25
5. fejezet - Erdőből a gyengélkedőre...
- Szia Lilian!
- Merlin gatyájára! Normális vagy? Majdnem szívrohamot kaptam!
- Mit csinálsz?
- Te mit csinálsz itt? Most nem vagyok vevő a szemétkedéseidre.
- Nem akarlak bántani.
- Akkor miért nem hagysz tanulni?
- Beszélnem kell veled.
- A toronyházakat hol hagytad?
- Miket?
- Hol van a díszkíséreted?
- Nem tudom. Nem érdekel!
- Nem félsz nélkülük?
- Black, elég lesz. Normálisan akarok beszélni veled. Fontos.
- Normálisan? Elég önhitt vagy.
- Ezt nem értem.
- Kedves Malfoy! Te senkivel nem vagy képes normálisan beszélni.
- Egyszer szólíthatnál a keresztnevemen, Black.
- Na húzz el innen, légy szíves!
- Jó, akkor majd mástól tudod meg. De az nem lesz olyan kellemes, mintha én mondtam volna el.
- Biztos nagyon fontos… Szevasz!
**********
Nem tudom, mit akarhatott. Miután lelépett, hogy őszinte legyek, már meg is bántam, hogy nem hallgattam meg. Annyira kíváncsivá tett, hogy aludni sem bírtam egy hétig. Persze a büszkeségem nem engedte eddig, hogy én menjek oda hozzá, és ezután sem fogja. Azzal akkora dicsőséget szerezne magának, hogy Roxfort méretűre nőne a már így is gigantikus arca. Azon gondolkoztam, hogy egyik közös óránk után lassan fogom elpakolni a cuccaimat, hátha észreveszi, és ő is a teremben marad. Eddig nem jött be. Hoppá! Elkések SVK-ról!
Vajon ki rohant velem szembe a folyosón a teremhez? Persze, hogy a mardekár szőkéje. Egyszerre álltunk meg a terem előtt, az ajtó már zárva volt.
- Be kellene mennünk, mert a prof tuti mérges lesz. Rám nem, de rád igen.
- Piton akkor is mérges rám, ha csak levegőt veszek.
Amint beléptünk a terembe, Mr. Zsíroshaj azonnal elhallgatott. Intett Malfoynak, hogy üljön le, hát gondoltam ez rám is vonatkozik. Egy fenét!
- Black, magának nem mondtam, hogy leülhet. 10 pont a Griffendéltől!
- De tanár úr, csak két percet késtem! A Mardekártól miért nem von le?
- Tehát, 20 pont a Griffendéltől, és este büntetőmunkára jelentkezik nálam!
- De…
- Van még valami hozzáfűznivalója?
- Nincs, uram!
És akkor valami olyan történt, ami mindenkit megdöbbentett.
- Tanár úr!
- Tessék, Draco!
- Nem csináltam házit.
- Semmi gond, holnap ebéd után hozd le hozzám.
- Nem tudom, mert kviddicsedzésem lesz délután, és lelkileg készülnöm kell rá!
- Akkor holnap után.
- Akkor sem tudom!
- Malfoy, szándékosan fel akarsz dühíteni? Este te is jelentkezel nálam büntetőmunkára Blackkel együtt. Tíz perccel hamarabb gyere. Beszélnem kell veled.
- Rendben, tanár úr!
Mindenki csak ült a helyén, sóbálvánnyá meredve. Ez meg mi a pokol volt? Draco Malfoy kikezdett Pitonnal?! Szinte önként büntetőmunkára jelentkezett?! Csak annyit tudok mondani: nem értem. Abszolút fogalmam nincs, mi lehet ezzel a hülyével. Én… vááá! Azóta sem tudom felfogni, nemhogy megérteni. Még fél óra, és újra végig kell mennem azon a szörnyű folyosón, hogy végül eljussak a koszos, dohos, sötét kis "szobácskába", ahol azzal a kígyóval kell szembe néznem. Ráz a hideg, esküszöm! Ráadásul a mardekár szépfiúja is ott lesz.
A résnyire nyitva felejtett ajtón át hallottam, ahogy Piton Malfoyt korholja. Persze! Hisz neki tíz perccel hamarabb kellett jönnie.
- Mit képzelsz magadról, Draco? Hogy mertél úgy beszélni velem?
- Sajnálom, de ezt most nem mondhatom el.
- Gondoltam, hogy van valami oka a szemtelenségednek. Nem bánnám, ha megosztanád velem. Tudod, hogy nekem kell beszámolnod mindenről.
- Ez most magánjellegű. Csak rám tartozik, és senki másra. Sajnálom.
- Biztos vagy benne? Tudod jól, hogy a szüleid rám bíztak téged. Nekem kell szemmel tartanom… az ügyeidet.
- Ez teljességgel magánjellegű. Erről nem fogok beszámolni. Senkinek. Jobb lesz, ha nem említed meg anyámnak, sem apámnak, hogy valamit nem tudtál kiszedni belőlem.
- Majd átgondolom. Black késik. Jellemző.
Ez letegezte Pitont? Vagy csak süket vagyok?! Nagy levegő. Huuuh. Belépek.
- Á, Black! Végszóra, mint mindig. Épp most mondtam Mr. Malfoynak, hogy mindjárt elkésik.
- De nem késtem. Szolgálatára, tanár úr!
- Kivételesen sajnos nem nekem kell dolgozniuk. Hagriddal mennek a tiltott rengetegbe.
- Tanár úr, ez elsőben, meg másodikban vicces volt, sőt, kalandos is, de ilyen időkben…
- Ha nem elégedett a feladattal, plusz büntetőmunkát is kaphat!
- Bocsánat. Mi lesz a dolgunk?
- Egy főzethez kell alapanyagokat gyűjteni, amit sürgősen el kell készítenem.
- Ehhez kellenénk mi?
- Mint tudjuk, a vadőrünk nem túl kiváló elmével rendelkezik. (Megölöm, ha még egy rossz szót szól Hagridról!) Én kísértem volna el, nehogy belehaljon a virágszedésbe. Időközben viszont lett két önfeláldozó diákom, akik élvezhetik helyettem eme nemes feladatot. Indulhatnak. A félnótás óriás az előcsarnokban várja magukat.
Felrobbanok. Legszívesebben ráküldtem volna egy jó kis átkot. Hogy lehet valaki ilyen gonosz? Perselus Piton. Ahogy visszhangzik a neve a fejemben, mintha valakire néma rontást küldenék. Vagy, mintha mérget köpnék, akár a kígyók. UTÁLOM! Nem volt gyerekszobája? Vagy zsigerből ilyen gonosz? Persze, hisz halálfaló volt. Vagy még mindig az…
Az én drága Hagridom ott várt már minket Agyarral. Megsimogattam a kis nyálast, majd elindultunk.
- Figyeljetek nagyon rám! Nem válhatunk szét. Mindig veszélyes volt az erdő, de most… A legbátrabbak is csak kényszerből vállalkoznak arra, hogy betegyék lábukat a rengetegbe. Gyorsan szedjétek össze, amit kell, ne időzzünk bent feleslegesen.
Soha nem láttam még ilyen sötétséget. Malfoy szótlanul ballagott mellettem. A leheletünk egységes gomolyfelhőként távozott lelkünkből a gonoszságtól megfagyott levegőbe. Mintha dementorok zártak volna körbe, s vérszomjas éji állat módjára a megfelelő alkalmat lesnék a támadásra. A szörnyű pillanatra, mikor halálos csókjukkal ajándékoznák meg ajkainkat. Vérfagyasztó élmény volt. Csendesen bandukoltunk egymás mellett, mindössze halk, szapora légzésünk jelezte, hogy élünk.
- Lilian, beszélnünk kell – suttogta a fülembe a Szőke.
- Ne most, Malfoy!
- Azért kezdtem ki Pitonnal, hogy feltűnés nélkül elmondhassam, amit a múltkor nem hagytál.
- Tessék?
- Egy büntetőmunka jó alkalom arra, hogy…
Eddig jutottunk a beszélgetésben. Három halálfaló tűnt fel előttünk a semmiből. Néma rontásokat szórtak ránk. Próbáltam védekezni, a legtöbb elől el is tudtam ugrani. Láttam, ahogy Hagrid a földre esik mellettem, és éreztem, hogy engem is eltalált egy átok. A következő pillanatban a földre zuhantam. Ez már önmagában is elég lett volna, de Malfoy is rám vetette magát. Az utolsó, amit érzékeltem, az egyik halálfaló, majd Malfoy hangja volt:
- Tűnés!
- Nem.
**********
Valami meleget érzek a hátamon és a lábaimnál. Forró leheletet a nyakamon. Egy semmihez nem fogható illatot. Szapora léptek zaját hallom, majd McGalagony professzor hangját.
- Láttam a piros szikrákat. Mi történt?
- Halálfalók, Tanárnő! Hagrid még mindig ájultan fekszik.
- És ki az a…
- Lilian Black. Felviszem a gyengélkedőre.
- Rendben. A vadőrről majd én gondoskodom.
Elindulunk. Érzem, hogy valaki a karjában visz. Mintha Malfoy hangját hallottam volna. Nem, az lehetetlen. Őt is eltalálták, hisz rám esett. De… hisz őt nem is bánthatják! Akkor miért esett rám?! Véletlenül kapott volna egy átkot? Voldemort nagyon dühös lenne, ha a csatlósai hibáznának. Ugye nem arról van szó, hogy azért ugrott rám, mert tudta, hogy őt úgysem bánthatják?!
- Malfoy, mi tör…
- Lily, jól vagy? Gyorsan magadhoz tértél. Fáj valamid?
Már az előcsarnokban jártunk, mikor a Szőke leült a lépcsőre, az ölében velem.
- Egyben vagy? Felviszlek a gyengélkedőre.
- Jól vagyok. Tudok járni, magam is!
- Reszketsz. Gyere ide.
Odahúzott magához, és elkezdte simogatni a hátam, aztán a hajam. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy az ellenség karjaiban vagyok.
- Mit akartál mondani?
- Túl hosszú történet. Majd holnap a gyeng…
Ennyire emlékszem. Azt hiszem, ismét elájultam. A következő kép egy aggódó, barna szempár, majd Madame Pomfrey arca.
- Ejnye, két diák éjjel a Tiltott Rengetegben. Ejnye! Tessék ezt meginni, ez majd rendbe hoz!
- Köszönöm szépen! Keresett valaki?
- Voltak itt a barátai. Megmondtam nekik, hogy csak délután jöhetnek be.
- Senki más?
- Kisasszony, kisasszony, hát ki más járt volna itt?
- Nem érdekes.
Teljesen összezavar. Hallani akarom tőle, hogy pontosan mi történt tegnap éjjel. Persze, hogy is várhatnám el, hogy ide dugja azt az előkelő pofiját?! Bolond vagy te, Lilian Black!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
