|
Hóesés, bébiszitter, álompasi
Pumpedli (Chisa) 2016.02.14. 17:05
12. fejezet - "Home, Sweet Home...?!"
- Igen, anya. - kiáltottam a konyha felé, majd morogva betrappoltam apa szobájába. Csak tegnap jöttek haza, de én már kész vagyok. Plusz büntetésben. Egyrészt az a kissé szétesett távirányító az oka, a másik pedig... anya tényleg észrevette, hogy eltűnt pár üveg alkohol a polcairól. Hupsz.
- Rie! - sipította a nap folyamán ezeregyedszerre húgom, mire tovább morogva, egy szatyorral a kezemben battyogtam a nappalihoz, s fontam keresztbe karjaim.
- Mit akarsz? Nem érek rá. - a kis szörnyeteg épp a lábkörmeit festette ki valami ciánkékre, s fel se nézett munkálataiból.
- Hozd ide nekem az övedet, amit nemrég vettél! - utasított, mire bárki álla lyukat fúrt volna a padlóban. Enyém már nem. Ez megy pár éve.
- Már megint meghülyültél? Az az ÉN övem, ÉN vettem, az ÉN pénzemből, és ha már elkérsz valamit, egy "légy szí' "- t odanyomhatnál a végére. Vagy az elejére. Tök mindegy! - Sekai színpadiasan felsóhajtott, majd mindentudón rám nézett.
- Úgy látom, nem érted. Anya nyilvánvalóan engem szeret jobban, és bármikor ki tudok csikarni magamból pár könnycseppet. Ha pedig így lesz, neked annyi. Már így is fontolgatja, hogy nem mehetsz szilveszterezni sehova, ne akard, hogy ez biztos legyen! Tehát legyél jó kislány, és hozd ide nekem azt az övet! - mosolygott lekezelőn, s legyintgetett hozzá, mint valami úri hölgy. Bennem pedig itt szakadt el a cérna.
- Sekai... édesem - búgtam neki, majd kis szünet után folytattam. - , te mégis mit képzelsz magadról? Te csak egy ostoba, divatbuzi liba vagy, aki épp undorító színre festi a lábkörmét! Hahó! Senki nem látja, még csak papucsot se hordasz, mert tél van! - világosítottam fel, mire hatalmasat sóhajtott, egy "Te akartad!" nézést küldött felém, majd hüppögni kezdett. Erre anya rögtön ott termett, engem szinte felöklelve, és a kicsi lánya haját simogatva gügyögött neki, mint valami kétévesnek.
- Mi történt, apró bogaram? Fáj valamid? Bánt valami? - Szemeimet forgatva fordultam sarkon, s indultam kifelé. Muszáj volt beszélnem Ayával.
- Rie már megint irigy, és nem adja kölcsön a mai napra az egyik övét! Pedig neki annyi van! - nyávogott, bennem pedig egyre csak emelkedett a feszültség-mérőm. Gyorsan belebújtam a cipőmbe, minél hamarabb szabaduljak, majd kabátomat véve kiáltottam vissza.
- Elmentem bevásárolni, majd jövök!
- Állj csak meg! - viharzott ki a nappaliból anyám idegesen, s mögöttem pár lépéssel csípőjére tette kezeit, s ingerülten dobolni kezdett egyik lábával.
- Igen? - fordultam vissza teljes ártatlansággal. Ami nem lett volna ennyire hiteles, ha maradnak még egy napot. Nem kellett volna sok! Csak még egy napot kértem! Hát olyan sok ez?!
- Jól hallom, hogy megint irigykedsz? - kérdezte fenyegetőn, én pedig túlságosan is feldúlt voltam hozzá, hogy gondolkozzam, mielőtt megszólalok.
- Nem, az a kis liba irigykedik, mert ÉN meg tudom venni amit akarok, ő pedig egy lusta dög, aki csak a seggét növeszti a kanapén! Mentem. - fordultam meg morogva, majd csúsztattam ujjaim a kilincsre.
- Rie, mégis mit képzelsz, hogy beszélsz a húgodról? Sokkal kedvesebbnek kéne lenned, semmi rosszat nem tesz ellened! Amíg nem kérsz bocsánatot,...
- Nem fogok bocsánatot kérni ettől a csitritől! - mutogattam szabad kezemmel a nappali felé, félbeszakítva anyámat.
- ...addig ne is számíts rá, hogy buliba mehetsz bárhova is! - fejezte be a megkezdett mondatát, előttem pedig felvillant Sekai győzelemittas mosolya, s észre se vettem, anya mikor ment el. Kinyitottam az ajtót, s egy megértő mosollyal találtam szembe magam.
- Ne már! Rie, ha hazamentél, azonnal bocsánatot kérsz Sekaitól! - kezdett nyafogni, mikor már elmeséltem neki a történteket, s a boltban járkáltunk.
- Nem! - vágtam rá, mire barátnőm szúrósan nézett rám, és belecsimpaszkodott a kosárba, amibe pakoltam a vásárolandó dolgokat.
- Nem fogok nélküled új évet kezdeni, ergo először és utoljára fejet hajtasz azelőtt a sárkány előtt, és...
- Kígyó. - szakítottam félbe, mire értetlenül nézett rám, s engedett továbbmenni a boltban a sorok közt. - Anyám a sárkány. Sekai a kígyó.
- Én behalok rajtad, Rie! Megfenyegettek, hogy otthon kuksolva kell eltöltened az újévet, erre te halál nyugodtan lemondasz a szabadságról, a hatalmas bulikról, a részegségről, a városból jól látható tűzijátékról, mert ki kell nyögnöd a tulajdon húgodnak, hogy "bocs"?!
- A felsorolásból kihagytad a hányást, a másnaposságot és a hideget... - tettem a kosárba két doboz tejet, majd indultam tovább. - Plusz úgy beszélsz a "tulajdon húgomról", mintha nem tudnád, milyen. - Továbbvándoroltam, és a sajtokat kezdtem nézni. Kezembe vettem az egyiket, s keresni kezdtem a szavatosság lejártát közlő dátumot. Aya odaslattyogott mellém, s kajánul vigyorogva a fülemhez hajolt.
- A felsorolásból Shinichit is kihagytam. - A levegő bennem rekedt, a szorongatott tejtermék pedig pillanatokon belül a földön végezte. - Ha együtt buliznánk, én még meg is tudnám akadályozni, hogy anyádék közbe lépjenek... - ígérte még mindig kaján mosollyal.
- N- nem tudom, hogy miről beszélsz! - kezdtem dadogni, s hadartam is, ahogy felkaptam a földről az előbb leejtett sajtot, majd dobtam a kosárba a többi élelmiszer mellé.
- Hát persze, hogy nem! - bólogatott gúnyosan, így inkább elsiettem onnan, végig érezve a győzedelmes pillantást hátamon.
- Honnan tudsz róla? - kérdeztem a szöszit már a kasszánál állva, épp kifizetve a választottakat.
- Ugyan már, ne nézz hülyének! - legyintett egyet Aya, majd felnyalábolt egy szatyrot. Elővettem a magamnak vett pockyt, és majszolni kezdtem, ahogy elindultunk hazafelé.
- Hamar leléptetek a bálról a nagy békülés után, egyedül voltatok a lakásban, majd megtudom, hogy Rai immár otthon lakik, és az anyja is hazaért. Innen könnyű kitalálni, hogy neked is hazaértek drága családtagjaid, plusz te nagyon nyűgös vagy... és elejtesz egy kefirt, ha előhozom Shint.
- Sajt volt.
- Annyira lényegtelen! - csattant fel Aya, majd illesztett szájába egy pockyt. Némán haladtunk pár percig, s összeszedtem a bátorságom, hogy rákérdezzek egy számomra igen fontos dologra.
- Milyen volt az elsőd? - Tudtam, hogy nem szűz, tudtam, hogy ki volt, aki elvette neki, de soha nem mesélt róla...
- Mire gondolsz? Első mim? - játszotta perverz vigyorral a tudatlant, mire fülig vörösödtem.
- Tudod jól, hogy mire gondolok!
- Én nem. - rázta fejét ártatlanul. - Mire gondolsz?
- A sz- sz- sz- sz- sze- sze- sze- sze... - kezdtem dadogni, mire hatalmasat sóhajtott.
- Ha még ki se tudod mondani, hogy szex, hogy akarsz lefeküdni vele? Tuti, hogy a lányok egymást váltva másznak az ágyába! - elszégyelltem magam. Mert igaza van! Egy ilyen pasi után, mint Shin, tuti, hogy csak úgy rohannak a jobbnál jobb csajok. Erre kap egy ilyet, mint én, és... - Na ne! Ismerem ezt az arcot! Épp azon gondolkozol, hogy nem érdemled meg őt! Ezt most fejezd be! Ne akard megint elcseszni ugyan amiatt a baromságod miatt.
- De ha egyszer én...
- Te? Te mit? Egyszerűen félénk vagy, ennyi az egész! - megállított, és szembe fordított magával. - Hé! - kezdte gyengéden. - Te egy rohadt jó csaj vagy, és ha kicsit kikupálod magad a szex terén, Shinnek leesik majd az álla, micsoda lepedő- akrobata vagy! - kitört belőlem a nevetés. Én, mint lepedő- akrobata? Mikor még azt sem tudom, mi lehet egy fiúnál erogén zóna? Ugyan már! Ez röhejes!
- Tudod, hogy ez esélytelen, ugye? - kérdeztem könnyeim törölgetve, majd tovább indultunk.
- Miért? Majd ráklikkelsz a neten, hogy mit kell tenned. Vagy ha akarod, én is elmesélhetem. - lökte meg vállam, mire kissé elpirulva kacagtam fel.
- Jaj már! Annyit még én is tudok, hogy változó, melyik fiúnak mi a jó a szexnél!
- Kimondtad! - kiáltott fel Aya a szavamba vágva. - Ez már haladás! Mondd ki megint!
- Sz- sz- sze- sze- sze... - kezdtem megint remegő hangon dadogni.
- Komolyan nem értem, hogy vagy képes erre. Zavarba jössz, ha nem mondatban kell kimondanod? Te komolyan nem vagy normális! Emlékszel? Így voltál régen a "szeretlek" szóval! - kezdett hevesen nosztalgiázni, mire még inkább zavarba jöttem. - Velem kellett gyakorolnod, és apukád ránk nyitott, és hatalmas szemekkel nézett, mert nem tudta, mi van! Kezdte azt hinni, hogy az ő lánya bizony felmelegedett.
Nevetett az emlékre, s nekem is muszáj volt ezt tennem. Ahogy akkor apa nézett, az felejthetetlen. Aztán persze elmondtuk neki a dolgot, mint minden mást is, és persze ő segített megoldani a helyzetet. "Milyen jó lenne, ha megint elmondhatnám neki a dolgokat. Biztosan segítene."
- Rie! Ne gondolkozz ezen se! Én fogok neked segíteni, és tökéletesen megoldjuk! - Néha idegesítő volt, hogy Aya tudta, mire gondolok, de egyben nagyon örültem, hogy olyan barátnőm van, mint ő.
- Oké. Akkor kezdhetnénk azzal, hogy...
- Nem! TE kezded azzal, hogy bocsánatot kérsz Sekaitól.
- De...
- A-a! Nincs de! - emelte fel mutatóujját szigorúan, mire beletörődőn sóhajtottam.
- Megjöttem!
- Éppen ideje! Hol voltál? - kérdezte rögtön anya, ahogy letettem a szatyrokat a konyhában, s pakolni kezdtem.
- Sokan voltak, bocsi. - Nem hazudtam. Tényleg sokan voltak, a különbség csak annyi volt, hogy nem azért késtem, hanem mert elbeszélgettük az időt Ayával.
- Kislányom, nem szeretném, ha ennyire letört lennél. - kezdte anya különösen gyengéd hangon. "Baj van...?"
- Nem vagyok letört, csak... - "...hiányzik Shinichi, és valahogy rá kell vennem magam, hogy bocsánatot kérjek a kígyótól!"
- Eldöntöttem. - csapta öklét vízszintesen tartott tenyerébe egy hatalmas sóhaj után, mire kíváncsian néztem rá. - Elmegyünk hármasban vacsizni ma este! Mit szólsz? Egy szuper, elegáns, vagy inkább egy szuper- elegáns étterembe! Hm, imádni fogod! Mindenfelé kristálycsillárok, gyertyafény, csodálatos abrosz, teríték, és az étel valami fenséges! - áradozott teljesen átszellemülten. Hogy legyen így szívem visszautasítani?!
- Rendben - Kis szünetet tartottam, nem voltam biztos a dolgomban. Anya rendkívül örült, és a nyakamba vetette magát.
- De Aya meghívott szilveszterezni, és...
- Megmondtam! - engedett el fénysebességgel, s emelte fel mutatóujját. - Amíg nem kértél bocsánatot Sekaitól, ne is álmodj ilyenekről! - hatalmasat sóhajtottam. "Vesztett ügy... Viszlát, Shin, buli, Aya, Raito, városi tűzijáték, alkohol! Nem! Nem fogok lemondani mindezekről egy taknyos miatt!"
Öt perce állok az ajtaja előtt. "Szánalmas, hogy nem merek bekopogni a testvérem szobájába, nem? Nem! Ha Sekai az a bizonyos testvér, akkor nem! Na jó, Rie, mély levegő! Beszííííív és kifúúúúúúúj. Ez az! Akkor fel a kezet! Kopogj!" Kopp- kopp. Mondta az ajtó, mikor ujjam találkozott vele. Semmi. "Na még egyszer!" Kopp- kopp. Ismételte. "Ha nem nyitja ki, én betöröm, és..."
- Mit akarsz? - dugta ki a fejét a kis résen.
"Bájvigyort elő! Nem vicsort! Vigyort! Ez az! Várjunk csak...! Az az ÉN övem! Nem, Rie, csak nyugalom! A szüzességed... akarom gondolni a szilvesztered múlik rajta!"
- Én csak... - mély levegő - ...bocsánatot szeretnék kérni. Kissé túllőttem a célon. Sajnálom. - "Mindjárt röhögök, mindjárt... mindjárt... Ne! Nem szabad! De hát amit mondok, az röhejes! Nem, Rie, gondolj a szüze... vagyis a szilveszteredre! Francba ezekkel az agyhullám- botlásokkal!"
- Tehát BÁRMIKOR hordhatom BÁRMIDET? - fogamat csikorgattam bájvicsorom közben.
- Hát, ha elkéred, igen. - Elvigyorodott, majd szinte felöklelve sétált ki a már teljesen kinyílt ajtón, egyenesen a konyha felé.
- Anyu! Anyuci, gondolkodtam, és... Tudom, hogy Rie megbánta, amiket mondott, tehát... szerintem nyugodtan elengedheted holnap este! - Az a nyávogó hang, amit Sekai megütött, annyira távol állt tőlem, hogy ha a hajamat egyesével tépnék ki sem tudnám utánozni. Plusz tudtam, szinte láttam magam előtt azokat a könyörgő szemeket.
"Hogy a francba képes ilyenekre?! Megtaníthatna valaki engem is!"
[: Rie :] says:
Szia =)
('.') Aya ('.') says:
Szia szivi
('.') Aya ('.') says:
Na mizujs?
[: Rie :] says:
Semmi- semmi...
[: Rie :] says:
Megtettem!
[: Rie :] says:
Legyél büszke!
('.') Aya ('.') says:
Lefeküdtetek?!O.o
[: Rie :] says:
Ki beszélt itt a szexről?!
[: Rie :] says:
Perverz...
('.') Aya ('.') says:
Jó- jó...de félreérthető volt!
[: Rie :] says:
Csak neked=)
[: Rie :] says:
Bocsánatot kértem
[: Rie :] says:
Mehetek bulizniiiiiiiii!!!^^
('.') Aya ('.') says:
Juppííííííí
('.') Aya ('.') says:
Akkor szervezem is a dolgokat!
('.') Aya ('.') says:
Átjössz ma estére? akkor beszélhetnénk is!
[: Rie :] says:
Ma nem jó...:/
('.') Aya ('.') says:
Mert?
[: Rie :] says:
Anyával és Sekaijal megyek valami puccos étterembe
('.') Aya ('.') says:
Az jóóó!
('.') Aya ('.') says:
Nem?
[: Rie :] says:
Ha veled mennék, jó lenne, de így...
('.') Aya ('.') says:
Próbáld meg élvezni! Jó lesz az!:)
[: Rie :] says:
Remélem...
[: Rie :] says:
Holnap majd átmegyek valamikor, oké?
('.') Aya ('.') says:
Persze!:D
[: Rie :] says:
Nem zavarok, ugye?
('.') Aya ('.') says:
Persze, hogy nem
('.') Aya ('.') says:
Képzeld! Úgy volt, hogy ma este találkozom Raival, de közbejött valami családi izé :(
[: Rie :] says:
Sajnállak
('.') Aya ('.') says:
Lehet is! :P
[: Rie :] says:
He- he=D
[: Rie :] says:
Na mennem kell
[: Rie :] says:
Készülődni, meg minden
('.') Aya ('.') says:
Oksa, akkor holnap tali!
[: Rie :] says:
Okééés=)
('.') Aya ('.') says:
Szia
[: Rie :] says:
Szia
Kikapcsoltam a számítógépet, és hatalmas sóhajjal keltem fel a székből. A szekrényemhez léptem, mikor anya kopogás nélkül robbant be.
- Mehetsz fürdeni, én végeztem! - benézett a ruháimhoz, majd válogatni kezdett. Én a fürdőszobába mentem, hogy lezuhanyozzam, majd vacogva rohanjak vissza a szobába, ahonnan anya már eltűnt, az ágyamon pedig egy elég elegáns ruha pihent. "Na szuper! Ezt?!" Felemeltem a fekete anyagot, és az állam a padlón landolt. A ruha bal oldala fűzős volt, jobbján egészen a csípőmig fel volt vágva, de elől és hátul az anyag leért egészen a bokámig. Felül garbós volt, de vállaimra nem ért oda, ahogy hátamat sem takarta. A ruhán fehér liliomok díszelegtek, a ahogy belebújtam, meg kellett állapítanom, nem is olyan rossz, mint ahogy tűnt. Hajamat laza kontyba fogtam egy fekete szalaggal, néhány tincset szabadon hagyva. Kihúztam szemeimet, majd ajkaimat. Belepasszíroztam lábamat egy fekete magassarkúba, majd kiléptem a szobából. A folyosón lévő tükörben Sekai nézegette magát, forgott mindenfelé, hogy jól láthassa minden porcikáját. Rajta egy mélybordó ruha volt, egy teljesen egyszerű szoknyarésszel, spagettipánttal. Kiemelte húgom derekát, így nagyon jól nézett ki benne. Szemeit ő is kihúzta, nagyon vastagon, szemhéjára rózsaszínes árnyalatokat vitt fel, ajkaira rózsaszínes rúzst. Az ő barna haja csigákban omlott a vállára, ami szintén barna szemeivel nagyon szép arcát varázsolt neki. Összességében szép lány volt, csak ne lett volna annyira... ördögi. Felém fordult, majd végigmért. Egyik kezét csípőjére tette, s teljesen kinyomta fenekét.
- Úgy nézel ki, mint valami rossz ribanc. - közölte, ám amint észrevette, hogy anya - egy szintén nagyon szép, Sekaiéhoz hasonló ruhában - kilépett a fürdőszobából, kislányosan igyekezett felé.
- Anyuci, indulunk? - A kérdezett megsimogatta a fejét, majd bólintott, s egy kis táskát kanyarítva a vállára kiindult az ajtón. Mindketten követtük, Sekai ugrándozva, ami nem tudom, hogy ment neki magassarkúban, én pedig előre félve az estétől.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
