Az étterem gyönyörű volt. Amint beléptünk, megcsapott a liliom illata, s szememet pár pillanatig bántotta a csillogás és a kristályokról visszaverődő fény. Pont, ahogy anya leírta, csak élőben! Odaléptünk az egyik öltönyös fickóhoz, aki az ajtóban állt egy tollat forgatva az ujjai közt. Rögtön tudtam, mennyire unja a melót.
- Jó estét! - köszönt anyám illedelmesen, mire az alkalmazott határozottan megfogta a tollat, s egy kis könyvet vett elő.
- Jó estét, hölgyeim! Foglaltak asztalt? - darálta a betanult szöveget, ahogy végignézett először Sekaijon, majd rajtam. Elégedetten vettem észre, hogy a tekintete rajtam, mondom RAJTAM időzött tovább, mielőtt visszanézett volna anya szemébe.
- Nem foglaltunk, most szeretnénk kérni hármónk számára. - a srác, mert elég fiatal volt, a könyvecskébe nézett, majd sejtelmes pillantást vetett az egyik pincérre, aki az egyik oszlopnál állt. Az rögtön elindult felénk, majd váltott pár szót Mr. Könyvemet- bújom- és- halálra- unom- magammal, végignézett rajtam, egyetlen kis felületet sem hagyva ki, majd kis mosollyal a szája sarkában visszapillantott a könyvecskésre, aztán megint ránk.
- Kérem, kövessenek! - megindultunk utána, majd egy nyolc személyes asztalhoz értünk. - Szabad asztalunk csak ez van, azonnal hozom az étlapokat. Egy perc türelmet! - leültünk, és teljes csendben kezdtük tanulmányozni a falakat, a díszeket.
- Jó estét! Sziasztok! - hallottam meg az ismerős hangot, mire rögtön odafordultam, s nem hittem a szememnek. Hát ő?
- Szervusz! Jaj, de régen láttalak! - pattant fel anyám, s rögtön lerohanta szegény srácot, akit rögtön megölelt, majd két cuppanósat is az arcára nyomott. - Milyen elegáns vagy ebben a ruhában! - most egyet kellett értenem anyával. Ami nagy szó! Mondjuk sötétszőke haját úgy hagyta, ahogy mindig, s egy sötétbordó ing volt rajta, fekete nadrággal és zakóval.
- Köszönöm, Ön is elbűvölő, Mrs. Hasuni. Ahogy a lányok is! - mosolygott rám. RÁM! Mi van, ez a ruha tényleg jól áll?!
- Jaj, Kai, olyan aranyos vagy! - vihogott Sekai, ahogy tőle vártam. Totál bele volt zúgva. Vagy egyszerűen csak idegesítette, hogy én jártam vele, ő pedig nem. Ciki. Kai soha nem állna össze vele.
- Hova készülsz, drágám? Vagy csak most érkeztél? - kezdte a faggatást anya, ahogy leültette jobbomra a srácot.
- Igazság szerint édesanyámmal találkoztam volna, de közbejött neki valami. - mosolyodott el kesernyésen, s rögtön tudtam, miért. Az anyja megint fontosabbnak hiszi a munkát, vagy az új férjét, mint őt.
- Nagyon sajnálom! - anyu hangjából kihallatszott, hogy komolyan is gondolja. - Sokat vártál?
- Nem, alig tíz perce érkeztem én is. - emelte fel kezeit, de én tudtam, hogy hazudik. Legalább fél órája várhat. Azóta szerintem nem is evett.
- Nincs kedved maradni? - kérdeztem rá, mire Sekai szeme is felcsillant.
- Nem szeretnék zavarni.
- Ugyan, drágám, te soha nem zavarsz! Mostanában olyan keveset voltál nálunk! Talán összevesztetek? - nézett egy pillanatra rám anya, mire mindketten elpirultunk.
- Nem, dehogy. Annyi az egész, hogy túlzottan lefoglalt a... - kezdte mosolyogva Kai, de az érkező pincér félbeszakította.
- Mit hozhatok inni? - miután mind leadtuk a rendelésünket, s felkapartam az államat a padlóról, miszerint anya megengedte nekem a pezsgőt, tovább beszélgettünk. Feltűnően sokszor került szóba a Kaijal való kapcsolatom... Furcsa.
- Kár, hogy így ellaposodott a barátságotok, pedig olyan szép pár lennétek! - és itt esett le. Engem anya össze akar hozni vele! Persze amikor ezt Sekai felfedezte, félrenyelte a narancslevét, és fuldokolni kezdett. Én is közel jártam ehhez, és ahogy rásandítottam Kaira, ő is zavarban volt.
- Anya, mi CSAK BARÁTOK vagyunk. - emeltem ki, mire legyintgetni kezdett, és tekintetét újra az étlapra vezette.
- Persze, persze, de tudjátok, mit mondanak a fiú- lány barátságról? - én tudtam. De nem szólaltam meg. Ezzel csak igazat adtam volna neki. Kipillantott ránk az étlap fölött, úgy válaszolt. - Előbb, vagy utóbb az egyik fél többet akar.
- Mrs. Hasuni, én Riét... - kezdte Kai a teljesen őszintét, de nem hagyhattam, hogy kimondja, így rögtön előrébb hajoltam, és közbe vágtam.
- Az az igazság, anya, hogy mi tényleg csak barátok vagyunk, Kainak pedig barátnője van, aki nagyon csinos és okos! - direkt fogtam rá a srácra, mert ő simán kibújik a lány bemutatása alól, de ezt ő aligha fogta fel.
- Igen, ezen kívül Riének is van valakije. - na bumm. Kérem, valami meteor, vagy akármi pottyanjon rám az égből!
- Ó, valóban? Kislányom, nem is mesélted! Ki a szerencsés? - faggatott rögtön anya, mire egy szúrós pillantást küldtem Kai felé, aki bocsánatkérőn nézett rám.
- Vagy inkább szerencsétlen. - dörmögte sárgulva Sekai a narancsleve fölött, de anya figyelmét most egyáltalán nem tudta felkelteni. "Ezt neked, alattomos liba! Bár... inkább hallgatnám most a nyafogását, minthogy erre válaszoljak..."
- Ugyan, anyu, semmi komoly! Majd ha komolyabbra fordulnak a dolgok, mindent elmondok! - legyintgettem zavartan, közeledve a pipacs eltéveszthetetlen árnyalatához. Persze magam is csak reméltem, hogy ezzel sikerül lerázni. De Sanae Hentout ilyen könnyen nem lehet levakarni. Kész pióca, ha pasizásról van szó!
- Mikor hozod bemutatni? Ha jól tudom, neked még barátod sem igen volt. - gondolkozott el, mire szemem sarkából láttam, ahogy Kai, történetesen az EXEM elpirulva iszik pár kortyot a pezsgőjéből.
- Ezt... - elcsuklott a hangom az idegességtől, annyira zavarba hozott, így megköszörültem a torkom, és újra kezdtem. - Ezt nem beszélhetnénk meg máskor?
- Tehát le akarod rázni a te jó anyádat! Hát rendben, Rie Hasuni, ezt még visszakapod! - kacsintott rám gyerekesen. Ilyenkor nagyon aranyos. Attól eltekintve, hogy képtelenség lerázni, és addig nem tudunk egy témát lezárni, amíg meg nem tudta, amit akart. Tehát az estének még nincs vége... és ennek a témának se.
Miután rendeltünk, s nekiláttunk a vacsoránkhoz, szülőm újra rákezdett. Már alig bírtam hárítani, drága volt barátom pedig egyre többször félrenyelt. Sekai már napsárga volt az irigységtől, miszerint nem ő van középpontban.
- Ismerem az illetőt? - majdnem rávágtam, hogy igen, de még időben észbe kaptam.
- Miért nem hanyagolhatjuk ezt? - kérdeztem szinte már sírva. Sekai előadta a halálát, így gyorsan felpattantam. - Sekai, jól vagy? Gyere ki a friss levegőre! - játszottam a gondoskodó nővérkét, ami nem tetszett neki, de gondolta így legalább kitúrhat engem a figyelem középpontjából. Felállt, és nem tudom, hogyan csinálja, de elsápadt, majd belém karolva indultunk meg a kijárat felé.
- Valld be, hogy nincs is pasid! - hangja gúnyos volt, de kihallottam belőle némi féltékenységet is.
- Semmi közöd hozzá, mim van és mim nincs! - vágtam vissza rögtön, és elengedtem a kis vékony kezét. Nem fogom őt támogatni, mikor csak feltűnési viszketegségben szenved.
- Ha nem mondod el az igazat, beárullak anyának, hogy jártál Kaijal! - hallattam egy furcsa hangot. Nem tudom, nyögés volt, vagy sóhaj.. úgy a kettő között. A lényeg, hogy ezt nem hagyhattam. Nem szégyellem. Ugyan, dehogy! Csak rá kell nézni a srácra, és mindenki olvadozik.. Sőt, büszke voltam rá, hogy szeretett... esetleg még mindig szeret. De most nem ez a probléma! "Mit kéne mondanom?" - Arról nem is beszélve, hogy lefeküdtél vele! - "Hö?"
- Honnan veszed, hogy lefeküdtünk? - felhúzta egyik szemöldökét, majd végignézett rajtam.
- Hát nem tudom, mit kívánt benned annyira, de 16 éves vagy! Biztosan lefeküdtetek, ha másfél évig együtt voltatok! - "Kinek a húga ez a perverz gyerek?!"
- Semmi közöd az ilyenekhez, ez az én magánügyem! - elfordítottam a fejem, mert éreztem, hogy elpirulok.
- Akkor elmondom anyunak. - megfordult, hogy bemenjen, de karja után kaptam. Szégyen, hogy a 14 éves húgom így zsarol!
- Sekai, állj le! Anyunak sincs ehhez semmi köze! - kirántotta karját ujjaim közül, majd keresztbe fonta mellkasa előtt.
- Választhatsz! Vagy te mondod el, amit én tudni akarok, vagy én mondom el, amit anya tudni akar! - beharaptam az alsó ajkam. "De várjunk...! Miért ne mondhatnám el, hogy Shin a barátom?! Nem mondhatják meg, hogy én kivel jöjjek össze!" Kihúztam magam, és felemelt fejjel rávágtam... volna.
- Én vagyok a barátja. - valaki átkarolt, mire ugrottam egyet ijedtemben, és megfordultam.
- Shinichi? - kérdeztük egyszerre húgommal, totál elképedve.
- Jó estét a hölgyeknek! - vigyorodott el.
- Öhm... Shin, hallottál minket? - kérdeztem elpirulva, és most azzal sem törődtem, hogy Sekai mennyire próbálja kidobni, ami nincs neki.
- Nehéz lett volna nem hallani. - zavartan felnevettem, de húgom hisztije rögtön elhallgattatott.
- Milyen idióta játék ez?! Fogadok, hogy Kai anyának ugyanezt adja be odabent! - mutogatott az étterem felé, és szinte láttam a füstöt kijönni a fülén. Hehehe. - Az pedig ki van zárva, hogy egy ilyen srác - mutatott végig most a tényleg iszonyúan jól kinéző Shinen - összeálljon ezzel! - az utolsó szónál rajtam mutatott végig... Jellemző.
- Nem hiszed el? - a srác hangjában pajkosságot véltem felfedezni. - Akkor figyelj! - megragadta a csuklómat, majd magához rántott, s megcsókolt. Olyan hirtelen történt, hogy először még a szememet is elfelejtettem becsukni, így láttam, ahogy Sekai szája is tátva marad. Elégedetten csuktam le szemeimet, majd karoltam át a srác nyakát. Mikor elváltunk, megfogta a kezemet, én pedig felszegett állal néztem a teljesen ledöbbent húgomra. Csak hebegett, habogott, és azt se tudta, hol van. Sarkon fordult, és duzzogva visszacsörtetett az étterembe. Jobbomat Shin forró keze még mindig fogságban tartotta, s én egyre jobban fáztam.
- Hogy kerülsz ide? - néztem fel a srácra kérdőn. Nem volt kedvem visszamenni.
- Nem fázol? Rie, te mindjárt szétfagysz! - zakóját szétnyitotta, így ahogy átöleltem, viszonylag engem is melegített az anyag. - Ne menjünk be? - kérdezte állát megtámasztva fejemen.
- Inkább ne. Nem válaszoltál a kérdésemre! Hogy kerülsz ide? - motyogtam mélyet szívva a fekete inget körülölelő jellegzetes illatból.
- Családi vacsi. Nektek is, mi? - egy "ühüm"- mel elintéztem, s közel jártam hozzá, hogy elaludjak. A gondom egyedül a hideg volt. - Gyere, menjünk be! - fogott újra kézen, majd kezdett húzni a bejárat felé.
- Sekai már biztosan mindenkinek elújságolta a dolgokat. - állapítottam meg, s felfedeztem egy kis izgalmat a történtekben, és szinte örültem, hogy így alakult.
- Nem gond. Csak ne féltsen anyád annyira, hogy ne tudj velem szilveszterezni! - "Bakker, tényleg! Holnap lesz a buli!" Mosolygott. "De édes, amikor mosolyog!"
- Hát... Nála nem lehet tudni. - kelletlenül az étteremre néztem, majd beléptünk a fűtött helységbe. Hmm, jó meleg! Még mindig kézen fogva mentünk az asztalunkhoz, ahol már Rai is jelen volt, anyjukkal. - Jó estét! - köszöntem kissé félénken Shinichi anyjának, mire az rám kapta kedves, világoskék szemeit. Csakúgy, ahogy Shin szokott, végigmért, majd tekintete megakadt egymásba fonódó ujjainkon.
- Rie Hasuni, nemde? - állt fel az asztaltól, mire elkerekedtek szemeim. A nő az államig sem ért! Te jó ég... - Örülök, Konami Yaeko. - "Yaeko? De a fiúknak..." - Leánykori név. - kacsintott rám a tejfölszőke anyuka. Kezét felém nyújtotta, mire én elfogadtam jobbját, s kedvesen mosolyogtam... ami inkább volt bárgyú mosoly. - Üljetek le, mit álltok ott? - nevetett fel, miután elfoglalta helyét. Barátommal egymásra néztünk, majd egymás mellé ültünk. "Tudom én, mi lesz itt!" Nem kellett nekik másfél perc, rögtön rákezdtek.
- Mióta is vagytok együtt? - kérdezte anya, ahogy küldött felém egy "Miért nem mondtad el?!" pillantást.
- K- karácsony óta.
- Az nem is olyan sok idő. Meddig jutottatok el? Tudod, Rie, az én drága fiam két évvel idősebb nálad, így érthető, ha... - kezdte Konami, mire Shin ajkára csak egy kaján mosoly szökött, én viszont azt hittem, mentem elsüllyedek.
- Nem, ilyesmiről még szó sem volt! - emeltem rögtön kezeimet magam elé védekezőn, mire barátom szüleje ugyanolyan kaján mosolyt öltött, mint fia.
- Én sem épp szavakra gondoltam. - levegő után kapkodtam, Rai pedig hatalmasat sóhajtott.
- Anya, hagyd már szegényt, ez magánügy! - sietett védelmemre a szöszi srác, s láttam Kain, hogy féltékeny. "Basszus! Milyen gyönyörű társaság! Húgom duzzog, és gyilkol a szemével, kettőt lehet találni ki a célpont! Kai totál féltékeny, főleg most, hogy szóba került a szex! Shin... Á, ugyan már! Csak perverzül vigyorog, akárcsak az anyja! Az én szülőm meg.... Pf, ne is beszéljünk róla! Látom rajta, hogy mindjárt előveszi a felvilágosításos CD- t, hogy ledarálja nekem. Egyedül Raitoban bízhatok!"
- Na rólad ne is beszéljünk! Ha jól tudom, te is Casanovát játszod! - mutatott rá vádlón Konami a kisebbik fiára, mire a szöszi behúzta nyakát, s csak csendben ült.
- A holnap estét együtt töltitek? - kérdezte anyám azzal a bizonyos "Kislány vagy te még, ne csinálj olyat, amit nem engednék meg!" pillantásával.
- Igen. - válaszolt helyettem Shin teljesen egyszerűen, s azt fedeztem fel, hogy a velem szemben ülő Konami könyökölve engem bámul.
- Akkor még jó, hogy elővettem ezt a témát! Szeretnél róla beszélgetni, Rie? - kérdezte még mindig kaján mosollyal szája szegletében.
- Micsoda? Majd ÉN megbeszélem ezt a lányommal! Te a fiadat világosítsd fel arról, milyen nagy dolog, ha elveszti egy lány a szüzességét! - kapcsolt be rögtön anyámban a védelmező "Én vagyok az anyja!" üzemmód, mire még inkább azt kívántam, bár megnyílna alattam a föld.
- Szerintem Shinichi nagyon is jól tudja, milyen, mikor valakinek elveszik a szüzességét. - nevetett fel perverzül Konami, mire az állam lyukat fúrt a padlóban. Tényleg ilyen szex centrikusnak gondolja a fiát?! Bár, ahogy elnézem barátom arcát, nem téved sokat... az a perverz vigyor... már tudom, kitől örökölte!
- Anya, hagyjuk már ezt a témát, Rie már nem szűz! - jelentette ki unott hangon húgom, mire mindenkiből(még belőlem is) kiszakadt egy meglepett "Mi?!".
- Honnan veszel ilyet, Sekai? - támadta le rögtön Kai (!!!) és anyám egyszerre.
- Olyan egyértelmű! Aki másfél évig jár egy sráccal, a minimum, hogy odaadja magát neki! - anyám gyanúsan nézett rám, majd Kaira, aki szintén fülig pirult.
- Rie, azt hiszem elég sok mindent nem tudok rólad. - állapította meg szülőm, de Shin, felismerve a helyzetet, már nem vette komolyan a dolgokat.
- De anyu, én nem... Mármint... Oké, jártam Kaijal! - fakadtam ki, mire anyámból és Konamiból megint kiszakadt egy "Mi?!".
- Ex, next? - mutatott először Kaira, majd Shinre Konami, mire hatalmasakat pislogtam rá, majd kissé megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. "Hogy lehet valakinek ilyen laza anyja?!"
- Tehát jártunk. De nem feküdtünk le! - anyám totál letaglózva bámult előre.
- Pedig én azt hittem, hogy még az első csókodon se vagy túl. - motyogta, mire már mindenkiből kiszakadt a nevetés.