|
Hóesés, bébiszitter, álompasi
Pumpedli (Chisa) 2016.05.31. 08:38
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem iszonyúan idegesít, hogy mindenki minket bámul...! - motyogtam alig öt centire barátom arcától, aki csak elmosolyodott. Éreztem magamon az égető tekinteteket, és mindannyian egy dologra vártak: a csókra. Kezdtem úgy érezni magam, mint aki esküvőn van, méghozzá menyasszonyként.
- Én se vagyok oda érte, ha néznek, de inkább adok mást, amire figyelni tudsz. - szorosabban vont magához derekamnál, és balját arcomra csúsztatva megcsókolt... volna.
- Rie Hasuni, három év letelik, mire elbúcsúzol! Mozgás! - kiabálta a kocsiból Sekai, mire Shinnel egyszerre sóhajtottunk fel. Ezek szerint valaki mégse várta annyira...
- Cssss, a fényképező már készenlétben van! - hallottam meg Konami hangját is fojtottabban. - Folytasd csak fiam, csodás kép lesz! - kiáltott oda Shinnek, mire ő leejtette kezét arcomról, s a fülemhez hajolt.
- Ez ma nem jön össze, de holnap egész este együtt leszünk - kis szünetet tartott, mielőtt folytatta volna. - , és MINDENT bepótolunk, amiben eddig félbeszakítottak. - megborzongtam, nem a hidegtől. Hát még amikor rám kacsintott... Brr!
- Szeretném, ha felhívnál tizenegykor, éjfélkor, egykor, kettőkor, egészen addig, amíg le nem fekszetek aludni! Világos voltam, Rie?! - majdnem visszakérdeztem, de időben felfogtam, nem tanácsos. Egy hangot nem fogtam fel abból, amit mondott.
- Igen, anya! Viszont nekem indulnom kell, ha még segíteni akarok Ayának! - összepakoltam a táskámat, majd kirohantam az előszobába. Még csak háromnegyed öt volt, de én már teljesen indulásra készen vettem a cipőmet.
- Kislányom, ugye felfogtad, hogy az első alkalom nagyon fontos? - "Na ne, már megint kezdi..."
- Igen, anyu, teljesen. Holnap jövök! Szia! - azzal immár kabátba bújtatott vállamra kaptam a táskát, és kimentem a szabadba, hogy nekiinduljak Aya felé.
- És jól jegyezd meg, Ayana Katzuri! Ha megtudom, hogy itt dohányoztok, alkoholizáltok, esetleg kábítószert fogyasztotok, én esküszöm, hogy... - Etsuko, Aya anyjának hangja halk volt, nem kiabált, nem látszott mérgesnek, mégis olyan benyomást keltett az emberben, mintha üvöltene és káromkodna. Megállt viszont a mondatban, mikor észrevette, hogy az inas(mert itt ilyen is van!!!) beengedett. - Rie, örülök, hogy látlak! - mosolygott rám a nő, mire én is magamra varázsoltam egy vigyort.
- Én is örülök! Rosszkor jöttem?
- Nem, a szokásos lecseszésem közepén tartunk, de kívülről tudom, úgyhogy mehetünk! - legyintett egy rágón kérődzve barátnőm, majd karon ragadott.
- Ayana, azonnal állj meg, még nem végeztem veled! - láttam, ahogy Etsuko méltóságteljesen felemeli fejét, s összehúzza szemeit.
- Úúú, már ki is akarnak nyírni, segítség! - gúnyolódott barátnőm, ahogy még csak le sem lassított, én viszont megvetettem a lábam, így kénytelen volt ő is megállni.
- Ha megtudom, hogy a Katzuri családhoz nem méltó viselkedés folyik majd az én házamban, te, Ayana, elbúcsúzhatsz a szabadságodtól! - fenyegetőzött, majd rám mosolygott. - Jó éjszakát, lányok! - azzal felkapva a kis retikülét kiment a szobából.
- Úgy utálom... Mert ez egy akkora... - kezdte kezével mutatva, hogy meg tudná fojtani, és nyitott szájjal csámcsogott a rágógumiján.
- Tudom én, az én anyám nyolcszor elmondta, hogy az első alkalom nagyon fontos! - affektáltam, mire értetlenül nézett rám, én pedig felsóhajtottam. - Tegnap a vacsin megjelent Shin. De nem is akárhogy! Először Kaijal futottunk össze, mire anyám totál letámadta, és elkezdte ecsetelni, hogy milyen szép pár lennénk... - Aya hangosan felnevetett, én viszont elhallgattam, mert egy farmerban és fehér izompólóban flangáló Hiroto tűnt fel velünk szemben. Neki is szőke haja volt, mint barátnőmnek, de zöld helyett éjfekete szemei. Egészen helyes volt, bár nem az esetem.
- Csá. - köszönt ránk zsebre vágott kezekkel, ahogy jóformán lefolyott a lépcsőn, olyan nagyon laza volt... szegényke majd' szét esett!
- Te még mindig itt vagy, anyuci fiacskája? - gúnyolódott rögtön a mellettem álló lány.
- Hé, húgi, nem az én gondom, ha nem hódolsz be neki, és veszekedtek. - hárított rögtön a srác, ami végül is jogos volt.
- Igen, de a seggnyalás a te reszortod!
- Nincs rá szükségem, ha benn vagyok az orvosin... - vigyorodott el önelégülten, ahogy tovább "folydogált" lefelé a fokokon, Aya pedig kénytelen volt itt abbahagyni a veszekedést, mert bátyjának igaza volt. Hiroto jó tanuló volt, mindig majdnem színötös, ellentétben húgával, aki elég sokszor került a pótvizsgázók listájára. Nem volt hülye, csak nem érdekelte a suli.
- Egyszer őt is kinyírom... - morogta nekem barátnőm, ahogy újra elindultunk felfelé.
- Hé, csak nyugi! Ez a mi esténk, ne foglalkozz velük! - próbáltam nyugtatgatni, mire morgott még egy kicsit, majd tovább kérődzve visszaszólt. - Na, hogy is volt az a vacsis történet? - elmeséltem neki az egészet, mire a végére már majdnem fetrengett a röhögéstől. - Rai mondta, hogy az anyja elég brutál, de hogy ennyire! - nevetett már szinte könnyezve, ahogy ledobta magát a baldachinos ágyára. A szobája az emeleten volt, így erkély is dukált hozzá, amit most hó fedett. A szobájának fala halványzöld volt, a plafon fehér. Én a szintén hófehér, méregdrága perzsaszőnyegre telepedtem, és a kis béka- plüsst kezdtem forgatni a kezemben.
- Nekem mondod? Majdnem felvilágosítást tartott nekem rögtön első találkozásunkkor! Plusz le akarta fényképezni a búcsúcsókomat Shinnel...
- Komolyan?! - fordult gyorsan hasára, hogy rám tudjon nézni, majd mikor bólintottam, újra könnyeit kezdte törölgetni. - Na, azt hiszem élvezet lesz pofaszemlére menni hozzájuk! - állapította meg.
Miután üres lett a lakás (jobban mondva palota), barátnőm betette a hűtőbe a rengeteg alkoholt, amit még Kibával vett, mert kellett a nő kora... Na igen, Aya elég talpraesett, ha buliszervezésről van szó. Tehát az innivalónk megvolt, mindenféle nasit öntögettünk tálakba és apró szendvicseket készítettünk a konyhában, hogy szinte minden asztalra tegyünk egy tálcával. Felszereltük a hatalmas szalonba a forgó disco- gömböt, megírtuk a zenékkel a CD- t, és kipróbáltuk a hangfalakat. Dübörgött az egész ház, tehát elégedetten vigyorogtunk egymásra. Átöltöztünk, majd mikor már este kilencet ütött az óra, és megérkeztek az első vendégek, egy "apró", tíz fős csoport, Aya kicsit arrébb húzott, és a kezembe nyomott egy sötétlila kis csomagot.
- Mi ez? - kérdeztem ostobán, mire csak rám vigyorgott.
- Szükséged lesz rá és jobb, ha mindkettőtöknél van. - azzal tovább állt, hogy eligazítsa a táncolni kezdő kis csapatot, én pedig zavartalanul szemügyre vettem az "ajándékot". Fejem olyan vörös lett, mint az ujjatlan, ami rajtam volt, ahogy felismertem, mit kaptam. Ügyetlenül, fejemet zavartan kapkodva igyekeztem elsüllyeszteni farmer rövid gatyám zsebében a síkosított és mint megtudtam, ultra vékony óvszeres csomagot.
- Aya! - hangom berekedt, ahogy értelmet nyert barátnőm mondata, és pipacsvörösségem sem múlt el. Elég nagy mozdulatokkal elmutogattam neki, hogy azonnal jöjjön vissza, de csak rám kacsintott, és tovább töltögette az embereknek a pálinkát, vodkanarancsot, bort. Kinéztem egy ablakon, mire kirázott a hideg. Láttam odakint a havat és ahogy fúj a szél, én pedig ott ácsorogtam egy rövid gatyában és egy ujjatlanban. Brrr!
Csöngettek, mire barátnőm jelezte, hogy nyissak ajtót. Így, hogy magamban kielemeztem, milyen rohadt hideg lehet odakint, valahogy semmi kedvem nem volt hozzá, de az a hatalmas szívem rávett, hogy megtegyem. Amint kinyitottam, nem tévedtem, megcsapott a fagyos levegő, s két nálam magasabb, kabátos alak lépett be az előtérbe, én pedig olyan gyorsan csuktam be az ajtót, mintha az életem múlna rajta. Jobban szemügyre vettem a jövevényeket, és két kék szempár mosolygott rám. Shinichi rögtön át akart ölelni, de olyan gyorsan emeltem fel védekezve karjaimat, és ugrottam hátrébb, mintha valami fertőző beteg lenne.
- Ha hozzám mersz érni azzal a jéghideg, vizes kabáttal, én esküszöm, hogy kinyírlak! - fenyegettem meg, mire mindkettejükből kitört a nevetés, és embert nem láttam még olyan gyorsan megszabadulni egy kabáttól, mint ahogy barátom tette. Amint nem tartotta már a válla, testvére készségesen elvette tőle, Shin rögtön nekem rontott, és úgy ölelt, hogy kezdtem azt hinni, lemaradtam valamiről, és legalább nyolc éve nem láttuk egymást.
- Kibírhatatlan volt. Nem tudom, mit ígértél neki, amitől ennyire felpörgött, de úgy vezetett, mint valami idegbeteg. - ecsetelte Raito, ahogy felakasztotta a kabátokat, ahova csak tudta, és ránk vigyorgott.
- Amíg levegőt kapok, nem zavar. - mosolyogtam vissza, majd észbe kaptam, hogy ő valószínűleg nem azt akarja nézni, ahogy mi ölelgetjük egymást. - Aya a szalonban, második ajtó jobbra! - igazítottam el, de nem volt rá szükség, mert hallottam, hogy amint kilép az előszobából, barátnőm egy "Raaaaaaaaaaaai!!!!!" sikítással a nyakába veti magát. - Mitől is vagy te "ennyire felpörögve"? - mosolyogtam barátomra, mikor kicsit eltávolodhattam, de csak annyira, hogy a szemébe nézzek.
- Hülye kérdés, Kicsim, nagyon hülye kérdés! - vigyorodott el kajánul, ahogy én elpirultam, ő pedig ajkait az enyémre szoríthatta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
